|
Szent István ünnepén
Szent István ünnepén
Szokolay Sándor: ,,Első királyunk alkotó szelleme nemzetünk életútját
századokra kijelölte..."
Szeretett Testvérek,
szívből remélem, hogy mindazok akik együtt vagyunk, akikhez ma itt
szólhatok, lelketek mélyén őrzitek Szent István nemzetmegtartó szellemét!
A megemlékezés mottója, ha muzsikus szólhat az ünnepen, mi más lehetne,
mint a gyönyörű ének,
Ó, Szent, István dicsértessél,
Menny és Földön tiszteltessél,
De főképpen nálunk ma,
Mint országunk istápja.
Kérünk, mint Apostolunkat,
És az első királyunkat,
Szent István, nézz mennyből le,
Tekints a magyar népedre!
Emlékezünk, de nem csupán visszatekintünk. Első királyunk alkotó szelleme
nemzetünk életútját századokra kijelölte,
messzi jövőbe néző tekintetét
követve “főképpen nálunk ma" a számvetés sem kerülhető el. Méltó utódai
vagyunk-e a Szent Királynak?
Eleink nemzedékről nemzedékre plántálták az új generációk szívébe-lelkébe
emlékét. Őrizték mindazt amit az írott emlékek rejtettek, és szájról szájra
örökítették a kultuszt a legendákat, amelyeket a nagy király hálás népe
énekelt, verselt, regélt.
A kultusz gyökerei 1083-ra nyúlnak vissza. Ekkor történt az a kivételes
esemény, hogy VII. Gergely pápa egyszerre emelte a szentek közé István
királyt és Imre herceget, apát és fiát. Apostoli királyunkat és az intelmeken
nevelkedő herceget nemcsak az egyház ismerte el. A köznép is lelkébe fogadta,
dicséretét szájára vette legendáit megénekelte.
Pannóniától Székelyföldig, Felvidéktől Csángóföldig ékes énekek sokaságával
dicsőítették a szeretett király nevét, hitét, tetteit!
Mitől szerethető egy király?
Legfőképpen azért mert alkalmas posztjára. István rátermett uralkodó
volt.
Ízig-vérig király. Építő - nemzetmentő.
Rendíthetetlen hittel,
szilárd hivatástudattal, európai életformát alkotott keletről érkezett
nomád népének. Kemény kézzel formált szilárd államot. Vaskézzel irtotta
a pogányságot. Szelídséggel, jámborsággal gyakorolta hitét és támogatta
az egyházat.
Szent Ágoston tanítását követve – Cantare Orbis Cantare Moribus, ,,szátokkal
és erkölcsötökkel énekeljetek", – Esztergomban templomi előadásokat rendeztetett.
Hírneve túljutott az ország határain, Bécsben székesegyház hirdeti nevét,
a bambergi dómban szobra áll.
,,Első királyunk volt e hon felett
Utolsó lesz kit népe elfeled."
Csaknem évezredes távlatból az ércnél maradandóbb életmű mögül vajon átsejlik-e
még István királyunk lelke, személyisége emberi arca, mi lehetett az a
valószínűtlen erő, ami napjainkig felénk sugárzik neve hallatán?
A fejedelmi alkatot génjeiben hordozta, apai örökség lehetett. Géza
fejedelem hatalmas érdeme, hogy megteremtette a szilárd alapokat az európai
keresztény királysághoz.
Fiának nevelése méghozzá hivő kereszténnyé nevelése ehhez elengedhetetlen
volt. Hála a Gondviselésnek a mag termő talajba hullott. István szüntelenül
imádkozó, égi látomások felé forduló, meditatív-aszkétikus uralkodóvá lett.
Ünnepélyes lelkületű, ritkán mosolygó király volt.
Épült az állam, épült az egyház szilárdultak a vármegyék, ehhez rend
és nyugalom kellett.
A zseniális állam és egyházépítő saját példáján tudhatta, azt is, hogy
a veleszületett adottságokon kívül nevelés, és tanulás kell ahhoz, hogy
valaki jó uralkodóvá váljék.
Ő maga születésekor a Vajk nevet kapta, mivel pogánynak született -
Apja Géza nevelte, neveltette kereszténnyé olyan sikerescn, hogy - szent
élete multán egyháza is szentté avatta. István tartotta a családi hagyományt.
Fia, Imre herceg neveltetését a legjobb papi kezekre bízta. Ő maga pedig
a személyes példán kívül írásban is rögzítette nevelési elveit Eredetileg
fia okulására szánt intelmeiben mai napig aktuális törvényeket, igazságokat,
bölcsességeket fogalmazott meg.
Érdemes volna újra meg újra tanulmányozni manapság is ,,uralkodóknak,
alattvalóknak" egyaránt…
Együtt mondhatjuk Petőfível, “Isten csodája, hogy még áll hazánk".
És Isten csodája az is, hogy első királyunk dicsősége évszázadokon
át fáklyaként világítva segített a megmaradásban, erőt ad, inspirál, művészeket
ihlet.
Templomok, tornyok, kolostorok nőttek ki a földből országszerte, az
ország területe gyarapodott. Népe legendákkal dicsőítette a kegyes királyt,
aki híres volt önmérsékletéről.
Feljegyezték: legyőzöttekkel kegyesebben, jámborokkal szelídebben nem
bánt senki. Nemzete régi jó szokásait nem akarta eltörölni, csak azokat
irtotta melyek a kereszténységgel és az európai élettel ellenkeztek.
Koronája nemzetünk szimbólumává, szent ereklyénkké lett!
Tudjuk, a történelem nem volt kegyes Szent István népéhez és országához.
Himnuszunkban megénekelt balsors tépte. Bűnhődtük a múltat s jövendőt.
Személyes életem nagy példaképe, mesterem,akit magamban titokban magyar
szentként tisztelek. Kodály Zoltán gyönyörű
kórusműben énekelte meg a nagy
királyt. A szigorú szeretettel nevelő tanár, - kora magyarságának élő lelkiismerete
a hitvalló művész, - a Bozóky-énekeskönyv Szent István éneke alapján írta
az Ének Szent István királyról című kórusművét:
,,Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga?
Ki voltál valaha országunk istápja,
Hol vagy István Király?
Téged Magyar kíván,
Gyászos öltözetben
te előtted sírván.
Reád emlékezvén csordulnak könnyei,
Lankadnak szüntelen vitézlő karjai,
Nem szűnnek iszonyú sírástól szemei,
Virágoskert vala híres Pannónia,
E kertet öntözé híven Szűz Mária,
Isten igéje élt, bő volt szép virága,
Meghomályosodott örvendetes napja.
Elődbe borulunk, bús magyar fiaid árva maradékid:
Nézz már István király, bánkódó hazádra,
Fordítsd szemeidet árva országodra
Te Hozzád Mária Szent István királlyal,
Keresztfán érettünk szenvedő fiaddal,
Egész Magyarország
sír és panaszkodik,
Mint Patrónájához
Óhajt, s fohászkodik."
Az Árpádházi példaképek üzenete engem is megérintett. A soproni években
írtam operát Szent Margitról.
A Millennium ünnepére pedig Symphonia Ungarorum címmel oratóriumot
komponáltam Szent István és Szent Gellért emlékére Nagy Gáspár versére.
A négytételes oratorikus mű szövegét Nagy Gáspár 12-részes ciklusban
írta meg a Millennium nyitó-koncert részére. A mű négy lényeges áttekintést
ad ezredévünkről.
Az első rész az ÚTON címet viseli, mely az őshazából való vándorlást
érzékelteti. A vers legjellemzőbb sora: “mintha szép aranyló hídon kelne
át egy nép, mire meghajnallik." Itt idézek fel egy ide-illő csángó népdalt:
"Hajnallik, hajnallik, de szépen hajnallik, édes hazám felett az ég nyiladozik".
A második rész a HITBEN címmel jelzi a kereszténység felvételét.
A harmadik: a HABORUSÁGBAN címmel a “dúlások" megpróbáltatásairól énekel.
Vers-robbantó soraiból legjellemzőbb: “Verik ám a dobot, őrlik a népemet,
nemzet habarcsához kérik a véremet!" A kereszténység győzelmét hirdetik
e sorok: “Elő a kereszttel, virtus kell és jellem, akkor tíz, száz ellen
győzni fog e jelben."
Szent István énekek is megszólalnak: a “Magyarok fénye, ország reménye,
légy áldott Szent István király!"
A zárótétel: a MEGMARADÁSBAN; gregorián változatok a “Veni Creator Spiritus"-témára.
Nagy Gáspár vers-kicsengése a Szent Korona fényében ragyog:
,Királyi kéz, vérünk vére, korona-fényt gyújt reményre.
Támadjon hit, legyen áldás, visszhangozzék a megváltás.
Királyi vér s vértanuké, minden élő magyaroké,
Akiket a hit felvértez, énekünk zeng Szent Gellérthez,
Akik hűek még e tájhoz,
Imájuk esd Szent Istvánhoz,
Királyi kéz, vérünk vére: bennünk lüktet ezredéve!"
| (Elhangzott 2004. augusztus 20-án a süttöri Szent
András templomban tartott ünnepi szentmisén.) |
|