Rovat: Mi1más
1998. április 28., kedd 00:00
|
Zsozsóka a soproni éjbe merült
Soproni kékfrankos, Tűztorony, Gyógygödör. Mennyit tudhatsz róluk, ha még sosem jártál itt? És mennyit tudhatsz Sopronról, ha ezekről már hallottál is? Ostobaság lenne azt állítani, hogy sokkal többet. Határszél, jópár kocsma, egy egyetem, meg egy főiskola, párezer diák. Nem egy Szeged, vagy pláne Pest. Kisváros, lassú kispolgári (meglehet: nyárspolgári) élet. Azért az alkalmi idelátogatók is tudnak mit kezdeni magukkal - ehhez segítséget adhat az alábbi szubjektív útikalauz. A legnagyobb tömegeket mozgató időpont: szerda este 9-től csütörtök hajnal 2-3-4-ig tartó időintervallum; ebbe próbálja a fent említett két isi boldog-boldogtalanja belesűriteni a hetét, boldogságát, kacagását, nőzését, pasizását, legalábbis ami a dizsimániákusokat és szimpatizánsokat illeti. A cél a Rockline, vagy a Dancing Cafe, melyeknek neve megtévesztő; az előbbi legkevésbé sem rock, az utóbbi is csak nagyon kicsit cafe. Amúgy a két hely egymástól úgy 20 méterre lehet, az egyik rosszabb, mint a másik, szerintem -, de ez nem jelent semmit: nem vagyok túl bugi a műfajban. Kéthavonta újra meg újra elsétálok az említett szórakozóhelyek valamelyikébe, hogy nem lehet olyan szörnyű, ha ennyien járnak ide, azután elég hamar távozok, újabb két hónapra. Amúgy az alkoholárak elfogadhatóak, sört már százötvenért lehet inni. Szerda esténként az elvileg rockosabb helyen ingyé’ lehet bemenni, hihetetlen tömeg van. A nem ingyenes cafesabb helyen nemkülönben - nem értem az embereket, már csak ezért sem... A kevésbé költséges lealjasulás reményében fordulhat az ember a közelben található Y nevű kocsmához. Az enteriőr egy kicsikét meglepő, a WC-ket jelző táblák áruházi próbafülkére emlékeztető függönyökön vannak felcsíptetve, ha már vannak próbafülkék, átöltözöm, gondoltam pár napja, mikor beugrottam egy hosszúlépésre, azután meglepődtem: mert belépve nem piszoárt, kis mosdót, repedt tükröt találtam, hanem egy ajtót, ami tényleg a mellékhelyiségre nyílott. A kocsma különlegessége, és diszkrét bája, hogy tapasztalataim szerint itt található a város legpenészszagúbb mellékhelyisége. Aki az ilyet szereti, annak a hely egyenesen paradicsomi. Sopronban az a jó, mert van olyan része a városnak (Ógabona tér), ahol, megfelelő elhelyezkedés, és kellően széles látókúp esetén öt „Tabak” feliratú bolt is látható, akad köztük éjjel-nappali is. Sopronban az a rossz, hogy volt egy nagy múltú kocsmája, a Schmauser, ami régen nem tudom milyen lehetett, ma viszont egy közepesen ízléshiányos étterem. Elegánsnak tűnni akaró, amúgy teljesen hétköznaplós bútorokkal, művirággal, piacos falilámpákkal. (Régen „Kossuth Vendéglő” volt a neve, és hasonlóan nézett ki, legfeljebb nem akart elegánsnak látszani... A titka pedig abban rejlett, hogy MINDIG volt friss rántott velő, pacal, és kiváló minőségű soproni csapolt sör. Ezenfelül az egyetemisták, egyéb kóbor diákok rendelhettek dupla /tripla stb./ adag sült krumplit, 6.- Ft-ért, vagy dupla adag nokedli, sok szafttal, 5,80 Ft-ért /+kenyér/. Ja, a rántott máj 15 Ft körül volt, a rántott velőrózsa 18 Ft, egy adag babgulyás /szintén kiváló, és szintén állandóan kapható/ pedig 9 Ft. A korsó sör 5,20 Ft volt, egy féldeci rövid pedig 5,60 Ft. Soroljam tovább, mi volt a jó az egykori ‘schmau’-ban?... A szerk.) Mindazonáltal ha e sorok írója betér a helyiségbe, kékfrankost rendel. Belekortyol, és elégedett mosoly terül szét orcáján. Nagyon-nagyon kell vigyázni, hol rendel az ember gyereke kékfrankost; talán Sopronban merik a világ legrosszabb kékfrankosait. Érthetetlen. A pincér viszont végtelenül udvarias, annak ellenére, hogy nem igazán illek ide. Például nem németül rendelek. Kékfrankos off, irány a Gyógygödör. Sopronban az a jó, hogy egy esetleges osztálykirándulás esetén a Fő térre érve egy renitens hajlamú ifjú simán ki tudja játszani osztályfőnöke figyelmét, és egy iramodással a Gyógygödörben teremhet, ahelyett hogy a Tűztoronyt nézegetné. Annyira azért nem jó a ‘Gödör’, bár a szájhagyomány szerint elég hamar lehet az őrületbe kergetni a pincéreket - ami mégis csak több, mint a semmi. A pincérgyilkosnak nincs más dolga, csak beülni, és egy közepesen hangos hümm-öt mondani, a többit elvégzi a pince akusztikája. Én már nem találtam nyitva, hümm, séta a Niagara felé, ami teljesen elviselhető hely; sör 150, bor 40, a pincérlány kedves, gyufájuk elfogyott, kölcsönadja az öngyújtóját. A környezet megnyugtató: tetőtől talpig, faltól falig faburkolat, masszív faasztalok, bokszok. Kis szerencsével az erre tévedt látogató összefuthat egy lepattant asztalosifjonccal is, aki az összes pénzét szűretlen búzasörre, meg wurlitzerre veri el. Ilyenkor kizárólag Mettalica, Tankcsapda meg Edda van, de az legalább sok. Sopronban az a rossz, hogy folyamatosan fúj a szél. Télen, meg ősszel még hagyján, akkor csak hideg, de nyáron belehord mindent az ember szemébe. És - mintha ez nem lenne elég -, örökösen kiszámíthatatlan, változékony időjárást biztosít. Az év elején egyáltalán nem volt ajánlatos hazulról nagykabát, sál, sapka, rövidnadrág, napszemüveg, napolaj nélkül kimozdulni, napjában hatszor havazott, meg sütött a nap - néhányszor szinkronban. Az egyetlen dolog, amely a szélfúvás káros körülményeit enyhíteni tudja, az az, hogy létezik egy Kishordó nevű hely, ahol az ország legjobb forralt borát mérik, még most is, potom 160 pénzért. Mindenképpen figyelemreméltó még az ugyanitt beszerezhető babgulyás, melyet 200 ficcs alatt megúszhatunk, jobb híján két kisfröccs társaságában. Rendesen egyetemisták látogatják a ‘Hordót’, akikkel általában nem éri meg kötözködni, de ha az ember jószándékkal közeledik feléjük, nagyon kedvesek tudnak lenni. Figyelem! Etetésük, itatásuk megengedett. A Niagarához hasonló jellegű a Deák söröző, ahol régebben az első korsó sör mellé volt egy maréknyi földimogyoró - amelynek héját kiválóan lehetett szertehajigálni -, ez volt a szokás, most már nincs mogyoró, úgy tudom. Sopronban a legjobb mégis a Deep nevű mulató, ahova érdemes józanul érkezni, ugyanis a küszöb egy meglehetősen mély és meredek lépcsőben folytatódik. Ettől az egytől eltekintve a hely nagyon rulez. A berendezési tárgyak a legkülönbözőbb helyekről gyűltek össze, de ez láthatóan senkit sem zavar. Van itt kagylófotel a ‘70-es évekből, meg - alighanem hasonló évjáratú - foszladozó Skoda-ülés. A folyadékok ára korrekt, a füst vágnivaló, a zene elképesztően jó, a cigi egyfolytában elfogy. Ha nem jártál a Deepben, még nem tudsz semmit. A város összes többi kocsmája ugyanarra a sémára készült: „gyere osztrák, egyél-igyál, fizess! Jó sokat.” Semmi meglepő. Sopron jó is, meg rossz is: nem tudom, döntse el valaki más. Talán mégis inkább jó. Csak ne fújna a szél. zsozsóka |