Rovat: Mi1más
1998. jĂşnius 02., kedd 00:00
|
Útikalauz stopposoknak
Egyik legnagyobb civilizációs vívmányunk a stoppolás: az az elképesztő módja az utazásnak, amikor némely autóvezetők, minden ellenszolgáltatás nélkül hajlandóak elszállítani számukra teljesen idegeneket. Némileg a szerencsejátékokra emlékeztet: minden pillanatban megvan az esélyed arra, hogy valaki egy légkondícionált 600 S Mercivel vegyen fel, cigarettával, sörrel, egyebekkel kínáljon, és pontosan oda menjen, ahova te is akarsz. És gyorsan. Nem nagyon valószínű persze, de lehetséges. A stoppolás a legkevésbé demokratikus utazásforma, a teljes népesség csak nagyon keskeny rétege veheti igénybe - legalábbis eséllyel; igazából szinte kizárólag a 16-30 év közötti, világos bőrszínű, jólszituált, szemlátomást nemdohányzó egyedeket hajlamosak felvenni unatkozó, avagy szamaritánius hajlamú autóvezetők. A fenti kritériumoknak meg nem felelő egyedeknek is van némi esélyük; persze nem sok. A sofőröket két csoportba oszthatjuk. Az egyik csoport - ez a nagyobb -, nem vesz fel út szélén lengetőket. Ebbe a szegmensbe tartoznak a Vannak aztán egyszerűen csak bizalmatlanok, félősek, sietősek..., érthetőek. A kisebb csoportot főként unatkozó üzletemberek, biztosítási ügynökök, ritkább esetben kamionsofőrök, megöregedett stopposok alkotják. Velük rendszerint érdemes beszélgetni, elvégre egyrészt ezért vettek fel, másrészt olykor meglepő dolgokat tudnak az ózonlyukról, ufókról, szocialistákról (ide lehet, hogy egy szimpla politikus is elég lenne a szerk.-nek. B.Zs.), erről-arról. Akadnak persze csupán jóindulatúak, akiknek megesik a szíve, és utálnak társalogni, de ez ritka; három-négy téma feldobása, majd gyors halála után úgyis kiderül, ilyenkor praktikus alvásba menekülni. A legjobb, ám illegális stopp az autópályákon akad, forgalmas is, meg gyors is, a leállósávban pedig csak akarni kell megállni (egyéni csúcs: Sopron-Szolnok, 3 óra, mélypont Miskolc: 3 óra egyhelyben). Hímnemű egyedeknek taktikus egyedül, avagy nővel elindulni, két fiút már nagyon ritkán vesznek fel, két lányt annál inkább. A stoppos felszerelése legyen könnyű, öltözete réteges, megjelenése bizalomgerjesztő. A stoppos kedvelje az enyhén borult nyári napokat, forgalmas utakat. Lehetőség szerint mindig hordjon magánál autóstérképet, hogy esetleges alternatív útvonalai előnyeit-hátrányait mérlegelni tudja. A stoppos mindig tudja, hol van a törölközője... A törölköző az egyik legpraktikusabb eszköz, amit stoppos magánál tudhat. Rövid pihenőnél plédként szolgál, hideg nyári éjszakákon meleghez juttat, forró nyári nappalokon benedvesítve hűsít, kézitusában összecsavarva hasznosítható, sőt; fejre borítva megvédelmezhet a Traal bolygó bogárpattintó fenevadjának pillantásától is (a Traal bolygó bogárpattintó fenevadja tudvalevőleg olyan ostoba, hogy azt hiszi, hogyha te nem látod őt, akkor ő sem lát téged. B.Zs.), és végül, ha ezek után még elég tiszta, törölközni is lehet vele (bővebben ld.: Douglas Adams: "Galaxis útikalauz stopposoknak" c. alapvetését. B.Zs.). Stoppolni nagyon kellemes dolog. Felettébb olcsó, kis hardware-igényű, rengeteg embert lehet megismerni közben. Mégis; a stoppos - úgyis, mint a Kádár-kori, és posztkádári evolúció sajátos terméke - kihalóban van. Egy feltartott hüvelykujjal nem lehet biztosra menni: biztosan érkezni, biztosan utazni. Biztosan - és biztonságosan: a stoppos nem bízik az autóvezetőben, autóvezető nem bízik a stopposban, senki nem bízik immár senkiben. Ilyen a világ, állítólag. Mindenki egyedül, mindenki mindenki ellen, stoppos sofőrnek farkasa. Senki sem jár jól, de EZ legalább biztos. - zs88 -
További információk stopp-ügyben: |