|
Van világgazdaság, de nincs világkormány!
"Szimpatizálok az antiglobalista mozgalmakkal, mert fontos problémákra hívják fel a figyelmet" -
Berend T. Iván beszélgetése a sajtó munkatársaival a Mindentudás Egyetemének mai előadása előtt
Van világgazdaság, de nincs világkormány!
A Mindentudás Egyeteme 5. szemesztere kezdődött el a mai napon. A nyitóelőadás megtartására Berend T. Iván
gazdaságtörténész professzor, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke elfogadta a meghívást, s hazalátogatott az USA-ból,
ahol tanít. A téma: A globalizáció és hatása a centrum-periféria kapcsolatokra Európában.
A professzor az előadás előtt találkozott a sajtó képviselőivel. Előbb röviden összefoglalta, miről fog majd szólni az
előadóteremben, azután kérdésekre válaszolt.
Bár már a XIII. századtól voltak törekvések arra, hogy a kereskedelem nemzetközivé szélesedjék (Hanza városok, ipari
forradalom, a valuták átválthatóságát biztosító arany-alap intézményesítése), a történelem új fejezetéhez a XX. század utólsó
évtizedeiben érkeztünk el. A globalizáció ez új korszak. Jellemző vonásai: a nemzetközi kereskedelem ugrásszerűen megnőtt, a
külföldi tőkeberuházások nagymértékben szaporodtak, a nemzetközi munkamegosztás irányváltása jött el, a multinacionális
vállalatok meghatározóvá váltak, a spekulatív pénzügyi tranzakciók pedig hihetetlen mértékben felduzzadtak.
A globalizáció egyéb területekre is hatást gyakorolt. A neoliberális közgazdaságtan egyre nagyobb térhódítása figyelhető
meg, míg a társadalom viselkedésében a 'laissez faire, laissez passer'-individualizmus (hadd menjenek a dolgok a maguk útján)
és a posztmodern kulturális nihilizmus kerekedett felül.
A professzor gazdaságtudományi és társadalomfilozófiai vitákból kiindulva taglalja a globalizáció előnyeit és hátrányait,
összehasonlítva az irány híveinek és ellenzőinek álláspontját, s elmondja, hogy a globalizációt nem lehet egyoldalúan
megítélni. Azon országok esetében, melyek politikailag stabilak, infrastruktúrájuk elfogadható, oktatási színvonaluk jó,
rendelkeznek képzett munkaerővel, s a helyi kultúra értékrendje és vallási tradíciói nem ellenkeznek a nemzetközi
beilleszkedés követelményeivel és munkaetikájával, ott a globalizáció pozitív hatással lehet a korábban elmaradott ország
fejlődésére.
Gondolatok a sajtóbeszélgetésben elhangzottakból
A globalizációtól hívei a legjobbat várják - ellenzői már a fogalmat magát az imperializmus, a kizsákmányolás helyett
használt eufemizáló kifejezésnek tartják...1970-ben 7000 multinacionális vállalat volt, ma 44 000... Olyan cégek tehát, melyek legalább két vagy több
orszában rendelkeznek termelőüzemekkel, illetve kereskedelmi hálózattal. Az ipar egyharmadát, a kereskedelem
háromnegyedét a multinacionális cégek képviselik, míg a kutatásra és fejlesztésre fordított pénzforrások hetven
százalékát birtokolják.
Az ideológiai globalizáció a '70-es években indult, ez pedig a neoliberális konzervativizmus. Soros György is
ellene van a piaci fundamentalizmusnak! Szükség van szabályozásra. A neoliberális konzervativizmus hatalmas térnyerésében a
'80-as években Ronald Reagannek (USA) és Margaret Thatchernek (Nagy-Britannia) volt kiemelkedő szerepe. Ők
jelentős politikai tevékenységükkel szélesítették, tették világméretűvé ezt a felfogást.
Következtében a polarizáció folyamata felerősödött, nőtt a szakadék a szegények és a gazdagok, a kárvallottak és a
haszonélvezők között. De! Berend professzor: "Nem értek egyet azzal a szemlélettel, ami a globalizációt ennyire
egyirányú utcának tartja". A fejlődő országok ugyanis nem egyformán reagálnak a globalizációra. Egyesek (ázsiai
kistigrisek) gyors fejlődést mutattak és felzárkóztak, míg mások leszakadtak, és a teljes stagnáció állapotába kerültek.
Európai példa a globalizáció segítségével felzárkózókra Írország, Finnország és a mediterrán országok. "A legnagyobb
tragédia egy országnak, ha kimarad a globalizációból!" Másrészről még Európáról: "Ugyan zsugorodnak az európai
perifériák, van lélegzetellállító fejlődés sok helyen, de a perifériák nélküli Európa még távoli."
Egy kérdésre adott válaszát e mondattal nyitotta a professzor - majd bővebben ki is fejtette, amit ez alatt ért:
"Szimpatizálok az antiglobalista mozgalmakkal, mert fontos problémákra hívják fel a figyelmet".
Arra a kérdésre, mely arra mutatott rá, hogy az internet, a mobilkommunikáció a globalizáció nyújtotta hihetetlen
eszköztár - s a globalizáció ellenzői is ugyanúgy használják, ezt jegyezte meg Berend T. Iván: "1950-ben egy New York -
London telefonbeszélgetés 50 dollárba került - ma pár fillér. A technikai lehetőségeket mindenki ki tudja használni - az
antiglobalizációs mozgalmak is globalizálódnak ezek segítségével".
Személyes kérdésre, miért ment ki tanítani: "Hadd ne beszéljek arról, hogy miért mentem el - elmentem... Ennek személyes
és történelmi okai voltak egyszerre. A XIX. századi kivándorlás okaiként a "pull effect" és a "push effect"
hatásokat szokták megnevezni. Itt is ez volt..."
Újságíró kolléga a szinte már terrorba hajló antiglobalista tüntetéseket hozta fel... Berend professzor a kérdés
kifejtésében egy érdekes vonást is megemlített: "Minden ilyen tüntetésben van egy happening elem...".
Felvetődött a kérdés, mely szerint a gazdasági globalizációval párhuzamosan politikai globalizáció is zajlik. A
professzor úr reakciója összefoglalva. Érdekes kérdés, érdekes folyamat. Globális hatalmak mindig voltak. Olyan is volt már,
hogy egy - mint ma. A Római Birodalom. Berend T. Iván nem vonná egy kalap alá a globalizációt és a birodalomépítést. Ötven
évvel ezelőtt a multinacionális vállalatok nagy része amerikai volt, ma: európai, amerikai és japán globális vállalatok
egyaránt vannak. Ennek alakulását nem kis mértékben befolyásolja, persze, hogy milyen politikai és katonai erők vannak
mögöttük. Két szuperhatalom jobb? Nem mondaná... Három? Akkor kettő mindig összefog a harmadik ellen...
Kína kérdése. A professzor úr októberben volt ott két hétig. Fantasztikus. Meggyőződése, hogy Kínából is lesz
szuperhatalom. Ügyesen politizálnak. 1990-ben a kínai gazdaság a Szovjetunió és utódállamai gazdasági teljesítményének
60 százalékát adta. Ma az arány éppen fordított... Kínában úgy állnak át, hogy nem volt visszaesés. "Hogy ők
'kireformálják' magukat a rendszerükből, az biztos, előbb-utóbb."
Mindjárt párhuzamként hozta fel a velünk szomszédos Szlovéniát, mely ország ugyancsak másként csinálta, nem sietett a
privatizációval, s amit privatizált, azt is úgy, hogy: először feljavította az állami vállalatokat, s csak aztán
magánosította! Nem hagyta leromlani az állami szektort.
Más téma. A jóléti állam. Két fontos tényező van: a demográfiai helyzet és a gazdasági verseny. A
növekvő számú idős nyugdíját és egészségügyi ellátását egyre fogyatkozó számú fiatal kell, hogy kitermelje. A gazdasági
versenyben pedig meg kell küzdeni olyan országokkal, ahol a bérszínvonal alacsony. Svédország a jóléti állam
tekintetében eltúlzott dolgokat csinált, ilyen például, hogy a korlátlan átképzés lehetőségét biztosítja államköltségen
mindenkinek. Ez nem megengedhető, és talán nem is szükséges. ÁM: legalább 15 éve beszélünk a jóléti államok válságáról, DE a
jóléti kiadások nem csökkentek, azt mutatják a statisztikák. "Én azt hiszem, hogy a jóléti állam túléli ezt a krízist" -
jelentette ki a professzor.
A legszegényebbek és a leggazdagabbak helyzetéről esett szó legvégül Berend T. Iván és a sajtó képviselői közötti
kötetlen sajtóbeszélgetésen. 1970-ben a leggazdagabb ország 29-szer volt gazdagabb, mint a legszegényebb. Ma negyvenszer...
"Tehát bár van felzárkózás - közben nagy tömegek leszakadnak; a különbség óriásira nőtt." Osztja azok nézeteit, akik
világméretű szabályozást kívánnak, mert ma: "Van világgazdaság, de nincs világkormány".
A kép forrása: www2.arnes.si
Sebők Lili
|