CyberPress.Sopron

Tizennégy éves hagyomány az ágfalvi csata évfordulóján

Az Ágfalvi Emléktúra 1990 óta hagyomány a soproni egyetemi diákság körében. A firmák és balekok, a hagyományt évről évről átörökítve, az ágfalvi csata évfordulóján a Baracsi emlékműnél idézik fel a történelemformáló eseményeket, majd onnan elindulva az ágfalvi csata helyszíneinek áttekintése céljával a falu fölé magasodó kilátóról szemlélik végig a környéket. Útközben az ágfalvi temetőben megkoszorúzzák Baracsi László és Kelle Artúr sírját.

Az Ágfalva bejáratánál található Baracsi-emlékművet 1928-ban emeltette Kecskemét városa a Nyugat-Magyarország szabadságáért hősi halált halt szülöttje emlékére.
Baracsi László azok közé tartozott, akik a trianoni döntés utáni idők eseményei között hősies elszántsággal, önfeladással és hazafias szeretettel harcoltak, akik nem tudtak belenyugodni Magyarország nagyhatalmak általi szétszaggatásába, a mérhetetlen igazságtalanságba. Ráadásul Nyugat-Magyarország egy részét éppen a fegyvertárs Ausztriának kellett volna átadni.
A nyugat-magyarországi harcok első hősi halottja Baracsi László, aki 1921. augusztus 28-án, a felkelőharcok első lövésének elhangzását követően esett el.

Szemerey Tamás, az emléktúra hagyományát a diákság körében meghonosító tanár, felidézte az ágfalvi csata eseményeit, azt ahogyan a maroknyi, javarészt főiskolásokból álló felkelőcsapat bebizonyította, hogy ,,a meg nem alkuvó hazafias lelkesedés és intelligencia minden képzeletet meghaladó áldozatra és feladatmegoldásra képes."
A szeptember 8-ára virradóra véget érő véres ütközet, a két ágfalvi csata pedig, eldöntötte Sopron sorsát.

Az idei emléktúra a kb. huszonöt egyetemista, és a tizenöt ágfalvi általános iskolás közös koszorúzásával kezdődött a Baracsi- emlékművet, majd az egyetemi hallgatók elindultak a temető irányába. A túrának idén már eggyel több állomása lett. Eggyel több emlékhellynél állt meg a csapat rövid tiszteletadásra: Kelle Artúr, Baracsi László nyughelyénél egy-egy rövid megemlékezést követően felcsendült az Erdészinduló is, majd a közelmúltban elhunyt Wágner Géza sírjánál a volt ágfalvi polgármester példaadó életének néhány momentumát elevenítették fel, azt ahogyan önfeláldozó módon több mint egy évtizedeken át tett a közösségért.

Az ősi napsütéses délutánon az ágfalva fölé magasodó tetőre felérve, ahonnan az egész vidék belátható, a főiskolások, egyetemisták elődeikre emlékeztek, azokra, akik önként áldozták fel életüket a közel 4000 négyzetkilométernyi talpalatnyi földért, amelynek háromszázezer lakója feje fölött a nagyhatalmak nyugatabbra tolták volna el a határt.
A túrát vállalók jelenléte azt (is) jelentette, hogy létezik az ifjúságnak az a rétege, amely az önként vállalt áldozat értékét, és tiszteletet parancsoló erejét érti és érzi. Vannak, akik fontosnak tartják az eleikre való emlékezést, önként, és akár áldozatot vállalva, akik fontosnak tartják a hagyomány továbbéltetését; tehát a túra továbbélése, a fiatalok önként vállalt jelenléte jót jelent, mi több biztatást a jövőnek.

Az ágfalvi csaták története:
80 éve volt a Nyugat-magyarországi fölkelés, az ágfalvi csaták és a Sopronkörnyéki népszavazás

x