CyberPress.Sopron

Hát így lesz vége egy hétnek, gondoltam hazafelé sántikálva szombat éjszaka, átázott cipőkkel és egyéb ruhadarabokkal, kissé megrogyva. Pedig dehogy, a hét egy csekélyke, majd' harmincórás alvással zárult; jól.Szerda reggel brainstorming, ahogy a tudósítás első részéből is kiderült. A brainstorming általában csoporttevékenység, tervezési feladatoknál használatos. A szónak igazán jó magyar megfelelője nincs, legfeljebb az "agymenés" nevű förmedvény, amely inkább emlékeztet egy vírusos gyomorfertőzéssel szövődött nátha szimptómájára, mintsem aktív tervezésre. A brainstormingnak nagyon kevés szabálya van, amelyek egytől egyig végtelenül egyszerűek. Kell hozzá egy tábla, amelyre felkerül a megválaszolandó kérdés, valamint néhány elszánt, akik sorolják azokat a szavakat, gondolatokat, amelyeknek egyrészt olykor látszólag semmi köze a kérdéshez, másrészt viszont eszükbe jutnak. A brainstorming közben senkinek semmi köze ahhoz, hogy a másikban milyen perverziók jönnek felszínre, az értékelés tilos, csakúgy mint a párbeszéd, valamint a túlontúl harsány kacagás. Végül a felgyülemlett húsz-harminc oldalnyi szóból lehet szüretelni. Roppant szórakoztató, de fárasztó tevékenység. A MÉHEK produkciója este már valami teljesen más műfaj, Hargitai Gábor és Méhes Csaba előadásában olyan örökzöldeket hallgathatott a nagyérdemű, mint az Ez a dal...(...nem szól semmiről), a Mi mind egy sárga....(...tengeralattjáróban élünk), avagy a Kovács lakás (Vasárnap délutáni idill). Az este szolíd sörözésebe fulladt, de elötte még, mintegy a koncert zárómomentumaként megtekinthető volt egy csokoládényúl rituális feláldozása, a Gastro-noise projekt keretében.
Másnap estig már semmi igazán figyelemreméltó nem esett, reggel kilenc körül valahogy beőgyelegtek az emberek, délig gondolkoztak, aztán délután Mina Margit-előadás, amely több volt mint unalmas. Annyi baj legyen, Animán lehetett regenerálódni, degradálódni, ki mit akart, sőt a koncert előtt állat ejteni a Szín-játék-performancen. Nekem sikerült, még úgy is, hogy fele időmet a digitális kamera kijelzőjének szenteltem, ahol  jobbára semmi nem látszott.A Szín-játék mellett még több alkotócsoport működött, szám szerint hét, olyanok mint a víz-, fény-, hang-, tér-, kvíz(média)-játék és még egy pár, ami egyáltalán nem jut eszembe, továbbá dokumentációs csoport is.A szombati napon zárókiállítás, s egész napos, szétszórt program. Az én szívembe leginkább a 3D libikóka lopta be magát, amely szakítva a hagyományokkal nemcsak vertikális, hanem horizontális elmozdulást is lehetővé tett, minekutána alkoholos állapotban még kevéssé érdemes használni, mint a hagyományosat. Ezentúl látható volt még gyertyákkal, széttört visszapillantó-tükrökkel, s piros festékkel humanizált kínzókamra, bokáig érő vízzel, és majdnem teljesen üzembiztos guilotinnal ellátva, ki is lehetett próbálni, ragtapasszal, tetanusszal gazdagodva. Ahogy leszállt a sötét, a víz-játék csoport még megmutatta, miként lehet zuhogó esőben vízre vizet, (esetleg mást) vetíteni; remekül.Aztán már csak a dokumentációs csoport, séta a KISZ-house-ig, vetítés, ingyen bor, traubiízű, zene, tánc, búcsú, caplatás haza, vizes cipőkkel és egyéb ruhadarabokkal. Nagy alvás. Horrrrk...(shopron)