CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Mi1más

2000. április 15., szombat 00:00


Gondolatok, grapefruitok, szemeteszsák.

A grapefruit más mint a narancs, a zsákok szépek.

Gondolatok, grapefruitok.

Most, hogy itt ülök hatalmas viszontagságok közepette, rohanva az eltűnni készülő gondolatok után, egy sötét konyhában, fogyó gyertya fénye mellett. Mint egy középkori szerzetes az alvó lakásból kicsent papírral, és a már említett gyertyával, melynek fényét a káposztának vetett fehér vágódeszkával erősítem fel.
Nos, hogy ne éljünk vissza a hirtelen támadt lap- és íróeszközbőséggel, térjünk vissza azokra az igen mély gondolatokra, melyek leírására készülök. Ezek a gondolatok (2) az életről szólnak, pontosabban az életre vonatkoztatott analógiákról.
A gondolat reggel fél hat körül támadt ugyanitt, ahol most épp írok, grapefruit-evés közben. Egy olyan furcsa dolog ötlött az eszembe - ki tudja honnan(?) -, hogy az élet azért bizony nem olyan, mint a grapefruit-evés. A grapefruitot ugyanis, mint tudjuk, teljesen másként kell enni, mint a narancsot, kiwit, banánt, amelyeket előbb ki kell hámozni a héjukból, s utána elmerülhetünk az élvezetek tengerében. Nem. A graferuitot félbe kell vágni, majd egy alkalmas kiskanállal, melynek nyele kellően széles legyen, hogy megfelelő csavaró nyomatékkal élhessünk, először nagyon-nagyon óvatosan, szövethatáron elválasztva kell kiemelni az első cikkelyt Ha ez sikerült, innen már viszonylag könnyen és kényelmesen fogyaszthatjuk a gyümölcsöt. Ha viszont elrontjuk, onnantól kezdve szint képtelenné válik a vállalkozás, annak rendje és módja szerint. Ebben az esetben csak roncsolt cafatokat téphetünk ki áldozatunk testéből, gusztusos cikkelyeket már sosem. Nos… azt hiszem, az élet nem ilyen. Azt hiszem.
Egyébként a tárgytól tökéletesen eltérve a tényleges grapefruit-evés közben még elmerülhetünk a teli kanál levekben, és még kisebb darabkákkal is kedveskedhet a vak szerencse, mely darabkák folyamatosan visszacsusszannak, valami galád héjcsimbóktól az anyatesthez köttetve.
És végül, az élet, azt gondolom, sokkal inkább a – mindig! - túlméretes szemeteszsákokhoz hasonlítható, amelyekből mikor a szemét már-már kibuggyan, még mindig kiemelhetjük, mi által az elnyeri tényleges alakját, és újabb tárolási tereknek nyit horizontot.

quickshower