|
Helyreállították a Petőfi-szobrot
Helyreállították a Petőfi-szobrot Újból régi helyén áll a Petőfi-szobor, – úgy tartják: pontosan bemért helyen – a soproni Petőfi téren. Még augusztusban egy autós ütközött a szoborba és döntötte azt le. A bronzszobor helyreállítása során fedezték fel, hogy az ütközést követően annak talapzata is megsérült. A javítás százötvenezer forintba került, a talapzaté hatvanezerbe, a költségeket a biztosító fedezi.
Néhány szemelvény a soproni Petőfi-emlékekről Pontosan bemért helyen áll a szobor ,,Nem kellett túl messzire menni, hiszen, csak aki idegen ebben a városban hiszi azt, hogy Sopronban nagy távolságok vannak. 1973-ig a jelenlegi márványtáblával való kicseréléséig, egy jó kis korrodált vastábla jelölte a helyet, ahol a közlegény silbakolt. (...) Pontosan bemérten, azon a helyen, ahol most a Petőfi szobor áll, volt az a fahíd, amelyen a fiatal 16 és fél éves kamasz döngő léptekkel járt a volt Pejachevich-köz és az akkor még álló régi kaszinó között. Megnéztük azt a helyet is, ahol a diáktanya állt, a Hosszú-soron. Százötven méteres körzeten belül alkot egy kis háromszöget a három hely: a diáktanya, a silbakolás helye és az, ahonnan a könyveket a költő kölcsönözte. A mai Rákóczi utcában csak fel kell emelni a tekintetet és elolvasgatni
a táblát és elcsodálkozni azon, hogy kikkel is találkozott a kamasz Petőfi:
Nagy Istvánnal, aki később a kétkötetes Oklevéltárat írta, vagy Fabricius
Endrével, aki eskü alatt vallotta, hogy Petőfi itt volt ezen a diáktanyán.
Petőfi Sándor bizonyítvány hiányában kérvényezte felvételét a soproni líceumba. Ekkor – hirtelen elhatározással – 1839. szeptember 6-án belépett a báró goldnerfalvi Gollner Alajos tulajdonában lévő gyalogezredbe, és hat évi szerződést írt alá. A költ? a zöldhajtókás, sárga pitykés, frakkszabású egyenruhában rövid ideig díszelgett. Betegsége miatt 1841. februárban felmentették a szolgálat alól, és obsittal elbocsátották, majd 1841. március elején elhagyta Sopront. A Petőfi téri szobrán kívül a költőre emléktáblák is emlékeztetnek, a Halász utcai iskola falán, ahol kaszárnya volt, és a Rákóczi u.11. számú házon lévő tábla, mely arra utal, hogy a katonáskodás szünetében csak találkozott a líceumba járó barátaival. "Nézek, nézek kifelé az ablakon, ott merengnek szemeim a silbakon" kezdetű versében, melyet Nagyváradon írt 1847-ben, öngúnnyal és kis fájdalommal emlékszik vissza, hogy elhagyta a vitézi életet: "Poéta lett belőlem, csak poéta, Ott talán már káplár volnék azóta." Molnár László: Sopron hadtörténeti tradíciói Kapcsolódó cikkek: Az irodalmi túra folytatódik Molnár László: Sopron hadtörténeti tradíciói Pet?fi Emlékhelyek 19. Nemzetközi Találkozója |
