Rovat: Mi1más
2000. május 18., csütörtök 00:00
|
Vagy az érettségi, műszálas zakó, nadrág, paranoia, a tanteremben rejkkenő hőség és üres fejek... Nyakunkon a nyár
Legyőzetett hát a komor és szürke hatalmasság, a tél... elmúltak a tavaszias napok, megint keresztülrontott rajtunk a tavasz, kinyitottak a kerthelységek. A Váci utcában a kerítőfiúk levették vastag fekete szövetkabátjukat... nyakunkon a nyár. Nyáron meg mit lehet csinálni, két hónapig szobában rohadni, párizsis kenyéren meg teán-kávén élni, jegyzetekért rohangálni. Barátkozni kiújuló/kezdődő szénanáthánkkal, bezárni magunkat a szobába, hermetikusan elszeparálódni a virágportól terhes oxigéntől, és cirkuláltatni a már többszörösen fel és elhasznált oxigént. Vagy rövid túrákat tenni a májusi rekkenő hőségben, és minden egyes tüsszentési roham közepette érezni hogyan csusszannak koponyavarrataink egyre széjjelebb és széjjelebb... A retinaleválás és a bőrelrákosodás kockázatai... Vagy az érettségi, műszálas zakó, nadrág, paranoia, a tanteremben rekkenő hőség és üres fejek, tétova segélykérés-kísérletek. Erre mindenki röhögve szokott visszaemlékezni, de én semmi vicceset nem találok benne. Ilyen gondolatok. De lehet dolgozni is. Az is jó. Szóval ilyen ez a nyár, óriás suxx, de csak az első hónap, utána elmúlnak a bajok, egészséges színt kap a bőr, mosolyog a száj, és csillan a pillantás, az esetleges utóvizsgák kellemes távolba tűntek. Július, augusztus, hatvankettő napnyi szabadság, megannyi torkon lecsurranó bor és sör és ásványvíz, tüdőben lentartott, sűrűsödő füst, hajtincs az arcban, vízcsepp a bőrön, hüvelykujj az égnek. Már a jobbaknak. quickshower |