Rovat: Mi1más
1999. április 22., csütörtök 00:00
Panto-kása
A Méhes Csaba jó arc, így előre
megmondom,
nem áll nekem szándékomban bántani,
még
akkor sem, ha úgy tűnik.
Node. A Pantomix nem volt észbontóan jó,
akárhogyan
is fáj ezt kimondani, de muszály. Szó nincsen
róla,
hogy rossz lett volna. Nem, csupán annyi történt,
hogy
ő most nem volt annyira zseniális, mint azok a
társulatok
amiket eleddig meghívott. És ez nem bűn,
akárhogyan
is.
A történet azzal kezdődött, hogy elkéstem, persze. Nem kicsit, vagy negyed órát, de ez nem fontos. A zene szól, a láng ég, kezdődjék a játék. Node. Szinészek sehol sem. Méhes barátunk a nézők közt, feszélyezve. Semmi. A játékosok még mindig késnek, úgyhogy jobb hijján ő maga próbálja oldani a feszültséget. Felkészültsége megkérdőjelezhető olyan feladatokban mint a hihetetlen Nagy Hüvelykujj Eltüntetés, vagy a Mutatóujj-transzport Jobbról Balra. A műsor él, lélegzik, a közönséggel, Méhes barátunk komédiázik, sikeresen interaktivizálja a közönséget, főképp az első sort, valamint a késve érkezőket. Az előadás jó része véhetően rögtönzés, de bejön. Aztán a második ciklusban egy kicsit megtörik lelkesedésem, röpke szugesszió után előadja magát, mint rodot, egyébként elég hitelesen és technikailag is figyelemreméltóan, sőt humorosan. Mégis az egész egy kicsit öncélúnak tűnik, kilóg a lóláb, értem én, hogy ez itt egy mix, sőt pantomix, de akkor is, a keverés veszélyes dolog, nagyon jól is el tud sülni, de itt, most nem. Hiányzik a műsorból a szál, ami az egészet egységgé fogná össze, így marad az egyébként önmagában nagyon szórakoztató darabkák mozaikja. Legközelebb. |