Rovat: Mi1más
1999. november 02., kedd 00:00
|
Tényleg hiányzik a bal lábam. Az válasz egyszerű: felszeleteltem és eladtam kutyaeledelnek. Amit pedig ellenértékként kaptam, az most ott feszül a hízásnak indult ujjad körül. Szervusz, drágám...
Tudod, nekem most nagyon rossz. Vagy túl sokat vagy túl keveset vettem be a nyugtatókból, mindenesetre nem értem el a kívánt hatást. Igazán megalázóan bánsz velem. Jó, hogy szóvá tetted. Tényleg hiányzik a bal lábam. Az válasz egyszerű: felszeleteltem és eladtam kutyaeledelnek. Amit pedig ellenértékként kaptam, az most ott feszül a hízásnak indult ujjad körül. Nem volt valami szerencsés napom. Mostanáig nem történt velem semmi jó, hát nem bíztam a gyors javulásban. Először a gyomromat mosták ki tiltakozásaim ellenére, majd kihalásztak egy teherautó kereke alól. A francba is! Miért hagyod, hogy lassan enyésszek el? Tudod, rendkívüli érzés a kivert kutyáktól bocsánatot kérni, amiért helyettük telepszem a lugasba. Először arra gondoltam, megbosszulom irántam érzett szereteted. Beiratkoztam mesterlövészetre, minden vagyonomat kínzóeszközök beszerzésére, a nyaktiló és a villamosszék felállítására fordítottam. Otthonom mostanra múzeummá lett, az el nem követett tettek emlékműveinek gyűjtőhelyévé. Megbékéltem. Ráeszméltem a bennem hörgő érzés nemességére, egyszerű, közérthető mivoltára. Nem elpazarolt hát az idő, melyet a felfegyverkezésre fordítottam. Mennyire örülök a találkozásnak! Segíts. Kérlek, segíts hozzá az érzéshez, amely nélkül életképtelen vagyok. Gyűlöltesd még magad! Achilles Dent |