|
Szárnyaink letörve
Eurovízió
"A Budapesti Artus színház legtöbbet játszott és
legvitatottabb
darabja. 19.00"
18.35
- Na figyelj, feljebb lépsz a lábaddal, behúzod magad, aztán egy
hirtelen lendülettel elkapod azt a kis szürke fogást, oké?
- Azt?
- Azt.
- Hülye vagy. Mennyi az idő?.
18.37
Egy nagyon villámgyors ereszkedés, falról le,
beülőből ki, nadrágba
bele. Tessék-lássék tisztálkodás. Rohanás a KAS-ba.
Ezúton szeretném hálámat kifejezni a
színházak, mozik,
előadások, bemutatók, megnyitók, egyéb kultúrális események és
házibulik azon tulajdonságának, hogy soha nem kezdődnek
pontosan.
Gyorsan besunnyogtam a jobb felső sarokba, távol mindenkitől.
Egyáltalán nem voltak ábrándjaim testszagomat illetően. Mindegy.
Aztán egyszer hirtelen besötétedett,
bevonult egy hapek,
lepattant kabátban, hajléktalanszatyorral, abban diszkréten, ám jól
hallhatóan csörgő üres üvegekkel. Nehéz kezdés volt, ám azoknak, akik
egy héttel előtt ugyanabban az időben ugyanott ültek minden bizonnyal
volt egy csekélyke deja vu-jük, egészen pontosan a Lolitára gondolok.
Ugyanúgy rövid bohóckodással kezdődött, meg botokkal, és legalább
annyira nem találták helyüket a kontextusban, mint a múltkor. Jó lenne
tudni miért.
De minden jóra fordult, hogy mennyire jóra,
hát nagyon.
A színen őseink, még régről, benne egyszerűségükben, vadságukban,
bőrzekéjükben és nyakláncukban; bálványaikkal, turullal és hasonlókkal
agyukban, benne, az érzésben, ami a Honfoglalás c. nagysikerű filmben
is meg szeretett volna jelenni, de hát nem sikerült, nem jött át.
Ezt meg nem érdekli a téma, és mégis.
A színen keresztülhúz egy nemzeti szinekbe
öltöztetett
kisautó, vajon mit keres ez itt?
Pereg az idő, nekiállunk civilizálódni, mi
ugyanannyira mint
ők ott lenn, van azonban egy kis különbség, ők csak játszásiból
csinálják.
Jönnek a szentek/álszentek, vagy amit akartok, mondhatnók kinek a
pap... Szelídülnek az érzések, meg árnyalódnak is, már nem
nyálcsorgással, hörgésekkel kommunikálgatunk, vannak rá szavaink,
annyira, hogy a Bábeli katsztrófa elkerülhetetlennek tűnik. S lőn.
Fejlődés és visszafejlődés, mindennek megvan az ára. Mosolygunk a mi
szelíd mosolyunkkkal, van már feleségünk, eleségünk, telefonunk,
fulladjunk bele. Turulunk szárnya letépve...
A színen keresztülhúz egy kis autó, kis zászlóval, rajta még
kisebb sárga csillagokkal, körbe körbe...
sol
|