|
Antik Enteriőr a Műcsarnokban
Érdeklődők, ravaszak és elolvadók
Antik Enteriőr a
Műcsarnokban
Kiállítás és vásár - állt a címében a Katalin-naptól holnapig tartó
nagyrendezvénynek, és valóban, az is volt, az odalátogatókat elnézve
is.
A kiállításról, a
kiállítókról
ezeken a linkeken lehet tájékozódni - én elmondom, amit láttam, amúgy
szubjektíven...
Szombat délután két óra. Tolongás. Biztonsági kapu. Mobilt,
kézitáskát, retikült asztalkára letenni, átvilágítják, a biztonsági
kapun túl visszakapjuk. Jegyváltás, ruhatár. Sznobok, művészek, restaurátorok, szombat
délutáni időtöltésből idelátogatók, saját volt vagyontárgyaik után
nosztalgiázók - nagyszülők, dédszülők elbeszélésekből ismert
vagyontárgyai után nosztalgiázók, vidékiek, budapestiek, külföldiek,
illatosak, testszagúak, dohányszagúak, itt-ott pipaillat... Hatalmas
kavalkád. Itt-ott kisgyerekek nyomakodnak, mint kiderül, kezük végén -
vagy előttük, vagy utánuk - ott "lóg" az anyu-apu, vagy nagyszülő
is...
Igazi, antik, régi, picikét szúlyukacsos, de szépen karbantartott
bútor, határozottan igazi iskolapad, csodálatos intarziás, fényezett,
álomszép asztalok, asztalkák, szekrények, térdeplők - több volt a
világos, mint a mélyszínű... szépséges, mindenféle tárgyak, ékszerek
fából, ezüstből, faragott kőből, horgolások, kézimunkák, régi
szőnyegek, vaskályha-csodák... és... és új tárgyak, valami fantasztikus
eljárással készült üvegdolgok... én nem is tudom, hogy lehet valami
ennyire szép...
És akkor a festmények... Ahol nemsoká aukció lesz, azon
kiállítóknál a kikiáltási sorszám és a kikiáltási ár is feltüntetve...
Román György - Temető (1942), Tóth Menyhért - Asszony sállal (1958),
Scheiber Hugó - Rabbi, Márffy Ödön, Czóbel Béla, Molnár C. Pál, Paál
László és... és egy valami fantasztikus csoda, meg is kérdeztem
Kieselbach urat, ki ez a festő, de nem lehet tudni, csak azt, amit a
képére írt: Danhoffer. Egy kicsike kép, drappos-barnás árnyalat,
csodálatos olaj, fantasztikus ecsetkezelés.... Az egyik elolvadó én
voltam...
Az alcímre utalok az elolvadó szóval. Érdeklődők, ravaszak és
elolvadók. Igen, voltak komoly érdeklődők az egy millió, két millió
körüli, és azon felüli kikiáltási árú (tehát hova kúszhat még
majd feljebb!) festményekre, voltak ravaszak, akik ócska sálban,
totyakos, kiült nadrágban szikráztatták körbe tekintetüket, s akár
saját szándékból, akár megbízásból alaposan, alaposan feltérképezték a
dolgokat... Persze, ki figyel arra, milyen ruhát is vett föl, aki épp
meglök, vagy elnézést kér, és átnyomakodik "közötted"...! A sznobok is
szép számban képviseltették magukat. Hallottam két idős hölgy affekta
beszélgetését az egyik hatalmas (és árban is igen-igen termetes) képet
studírozgatván - 'akkor át kellene rendezni a szobát', nyaff, nyaff,
kényeskedtek, és ki tudja, talán meg is veszik, talán át is rendezik...
A galéria-tulajdonosokkal kezet rázó, beszélgetésbe elegyedőkről sem
lehetett biztosan eldönteni, vajon csak szereplési vágy mozgatja őket
(családtagok előtt - általában minimum kettesben jöttek az emberek,
vagy többfős kis csoportokban), vagy tűkön ülés, hogy jaj, megszerzem a
pénzt, csak el ne adja addig... Nem egy képen és tárgyon egyébként ott
volt a jelzés: eladva.
Az elolvadók pedig álltak, és gyönyörködtek. Fiatalok is,
középkorúak is, öregek is akadtak közöttük. Egy idős, középmagas úr
teljesen átszellemülten állt a jövés-menés közepette, és meredt az egyik
képre. Elvarázsolódott. Halvány mosoly játszott az arcán. Meg kellett
volna szólítani! Kérdezni kellett volna tőle... De miért zökkentettem
volna ki befelénézéséből... vagy... vagy "útrakeléséből", mely utazásra
a kép varázslata invitálta...
Ha kifelé menet volt lelkiereje a látogatóknak - a végén ki is
tölthettek egy elégedettséget felmérő kérdőívet.... aztán.... aztán a
friss levegőn számba vehették, miért is jó, hogy eljöttek, miért is jó,
hogy belemerültek ebbe a sajátságos ember-elegybe ott, a sok tárgy
között. Egy-egy bonbont szopogattak közben. Az ajtóban osztogatta egy
cukrászöltözetű ifjú leány.
A kép forrása: www.kieselbach.hu
Sebők Lili
|