CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Hírek - események

2004. december 28., kedd 13:23


Tudósoknak szeretne szoborparkot a Vermes Alapítvány

Tudósoknak szeretne szoborparkot a Vermes Alapítvány

Dunántúl legrégebbi iskoláját, a mai Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumot, a Líceumot közel 450 évvel ezelőtt alapították.
Jeles írók, költők, tudósok és államférfiak sorát adta hazánknak és a világnak.

Kizárólag egyetlen szakterületnél, a fízikánál maradva, a Líceum tanítványa volt az elmúlt évszázadban Renner János, Rátz László. Mikola Sándor. és Vermes Miklós.
A négy tanár készítette el és modernizálta a hazai matematika-tantervet, és vezette be a kísérleti fizika oktatását. A nagy fizikusokról rangos szakmai díjakat, az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat által kitűzött kitüntetéseket és tanulmányi versenyt neveztek el.
Ők szinte azonos életutat futottak be: nyolc évig iskolánkba, a soproni Evangélikus Líceumba (mai nevén Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium) jártak, majd egyetemre mentek. Annak elvégzése után kerültek a Líceum testvérintézményébe, a Budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumba, amely akkor Közép-Európa legrangosabb iskolája volt. Ez az intézmény nevelte ki ugyanis azon tudósokat, akik a magyar oktatást és a hazai tudományt világhírre emelték. Nobel-díjas tudósaink büszkén hivatkoznak egykori tanáraikra, akiknek köszönhették tudásukat és azt is, hogy világhírre tettek szert.

Emléktábla a soproni Líceum falán

A jövő esztendőben lesz Vermes tanár úr születésének 100 évfordulója.
Vermes Miklós egyszerű soproni postás szülök gyermekeként Sopronban született. A későbbi népszerű “Muki bácsi" már középiskolás korában kitűnt társai közül szorgalmával, tudásával, éles eszével, érdeklődésével. 85 éves korában bekövetkezett haláláig aktívan dolgozó tanár maradt. Szülővárosához és egykori iskolájához haláláig hű maradt. Rendszeresen hazalátogatott Sopronba, előadásokat tartott és kísérleteket mutatott be a soproni középiskolai tanulók számára. Igyekezett tudását átadni és a tanulók figyelmét a természettudományok felé irányítani. Közel 40 esztendeig ő volt minden hazai rangos fizikaverseny fő szervezője. Évtizedekig a sikeres magyar olimpiai válogatott vezetője volt a Nemzetközi Fizika Diákolimpián, amelynek egyik létrehozója és főszervezője is volt. Az állami vezetés elhívatott szakmai munkájáért és kiemelkedő tanári tevékenységéért több ízben is kitüntette, többek között a Magyar Népköztársaság Gyémántokkal ékesített zászlórendjével is.

A fízikus társadalom már készül arra, hogy Miklós bácsi - “az ország fizikatanára" - születésének 100. évfordulóját méltóan ünnepelje meg. Budapesten iskolát és utcát neveztek el róla, bélyeget adtak ki és nemzetközi kreativitási konferenciát szerveztek tiszteletére a Magyar Tudományos Akadémián.

A soproni Vermes Miklós Fizikus tehetséggondozó Alapítvány Vermes tanár úrról nemzetközi tanulmányi versenyt nevezett el (Vermes Miklós Nemzetközi Fizikaverseny), emléktáblát avatott egykori iskolájában, valamint díjat neveztek el róla. A Vermes Miklós Díjat azok a fizikatanárok kapják, akik a Kárpát Medencében - a névadó munkásságához hasonlóan - a legtöbbet tették a fízikus tehetséggondozásban. Kiadjuk A jövőben az alapítvány tervezi: kiadja a híres fizikus középiskolás korában írt pályamunkáit is, a mai fiatalok okulására.

Az elmúlt évtizedekben több egyetemi- illetőleg doktorandusz hallgató foglalkozott már Vermes tanár úr életével, dolgozataival, államvizsga- illetőleg doktori disszertációjukban. Ezen dolgozatok megtalálhatók az iskola híres Magyar Társaságának dokumentumai között.

Az alapítvány azt tervezi, hogy az egész világon ismert és tisztelt négy neves tanárnak, egykori soproni diáknak Sopronban szobrot állít. A 100 éves évforduló okán is első lenne Vermes Miklós mellszobra - mondta el a cyberpress-nek Nagy Márton az alapítvány titkára, aki ugyanakkor szomorúan vette tudomásul, hogy Sopronban csaknem ismeretlenül cseng a Nobel-díjasokat nevelő, nemzetközi hírnevű tudósok neve, akik pedig a világon számontartott 1000 legjelentősebb tudósai között (270 magyarral együtt) szintén szerepelnek.

Nagy Mártoni arról is beszámolt, hogy a város vezetőségétől kérték és várják, hogy méltó helyet jelöljön ki azon négy neves magyar tudós fizikatanár szobra számára, akik a magyar tudomány világhíréhez jelentős mértékben járultak hozzá.

A Vermes Miklós Alapítvány a Széchenyi téren, esetleg a Deák téren szeretné a Nobel-díjasokat nevelő tudósok mellszobrait elhelyezni.
T.É.

Rátz László
(Sopron, 1863. április 9 - Budapest, 1939. szeptember 30.)

Sopronban, a Líceumben érettségizett. Oklevelét a budapesti Tudományegyetemen szerezte, utána Berlinben, Strassburgban tanult. 1890-ben a budapesti evangélikus gimnázium tanára lett, majd 1909-14-ig igazgatója is volt. Erről a tisztségéről lemondott, hogy idejét teljesen a matematika oktatásának szentelhesse. Tudományos tevékenysége két szempontból jelentős. Aktívan részt vett a középiskolai-matematika oktatás reformjainak előkészítésében, tanítási gyakorlatában; mintegy 20 évvel megelőzte az 1924-ben életbe lépett tantervet. Elgondolásainak egyik célja az infinitezimális számítás középiskolai tanítása volt. E tárgyból Mikola Sándorral tankönyvet is írt.

Ennél még fontosabb, hogy 1896-1914 között Arany Dániel után, ő szerkesztette a Középiskolai Matematikai Lapokat; az ebben kitűzött feladatokat - megoldásaikkal együtt - összegyűjtve ki is adta: Matematikai Gyakorlókönyv I-II. köt., Bp.,1904-1905. Kitűnő adotsággal rendelkezett a tanítványok matematika iránti érdeklődésének felkeltésében. Tanára volt több, később világhírűvé vált magyar matematikusnak, akik visszaemlékezéseikben mindig kiemelik érdemeit. Tanítványa volt pl.: Neumann János, Wigner Jenő.
Rátz László a névadója a soproni berzsenyi Dániel Líceumban szervezett matematika versenynek is.
(Forrás: bdeg.sopron.hu)



Mikola Sándor
(Péterhegy, 1871. április 16.-1945. október 1. Nagykanizsa)

"Fizikát, persze, Mikola Sándortól tanultunk, és büszkén mondhatom, hogy két év múlva a fizikai kurzus a Budapesti Műegyetemen, vagy a berlini Technische Hochschulen, majdnem teljesen ismétlésnek tűntek fel." /Wigner Jenő, Nobel-díjas/

Mikola Sándor a ma Szlovéniához, akkoriban Vas megyéhez tartozó vend vidéken született. Elemi iskoláit Körtvélyesen végezte, tudásvágya, szorgalma már akkor megmutatkozott. 12 éves korában ment a soproni evangélikus líceumba. Mindig egyszerű embereknél lakott, postásnál a Ritter-házban, az iskola egyik tanáránál a Cézár-házban.

A matematika és fizika órákat különösen kedvelte, természettan tanára Renner János volt. A líceum példás fegyelme, a tanárok nagy szaktudása és embersége meghatározó jelleggel hatott Mikola pályaválasztására. Itt oltották bele az antik kultúra szeretetét, itt nyílt lehetősége kibontakozó írói és szerkesztői képességének kipróbálására, és tudományos kutatásának csírái is itt alakultak ki. Mint felsős diák többször is szerepelt a "Magyar Társaság" önképzőkörében természettudományos dolgozataival. Elnöke volt az iskola gyorsírókörének, és 1888-tól 91-ig szerkesztette a kör "vegyestartalmú havi folyóirat"-át. Nemcsak latin és görög nyelvet ismerte alaposan, hanem fakultatív tantárgyként angolul és és franciául is tanult, de a német nyelvet is elsajátította.
Jeles érettségi után 1891-ben beiratkozott a budapesti Tudományegyetem re, matematikát és fizikát tanult, és tagja lett a Tanárképző Intézethez.1895-ben már publikálta első cikkét a Társulat lapjának Physikai Szemle rovatában. Tanárai közül Eötvös Loránd volt legnagyobb hatással. Sok egyszerű kísérletének gyökerét Eötvös laboratóriumában találhatjuk meg.

1897. május 3-án került a budapesti evangélikus gimnáziumba segédtanárnak. Számtant, mértant, szépírást tanított. 1898-tól kinevezett rendes tanárként töretlen lekesedéssel foglalkozott a tanulóifjúsággal; a gellérthegyi helyszínrajzolásokat az esti kirándulások követték, amelyek célja a csillagképek megismerése volt.
Az új iránti állandó, erős érdeklődés jellemezte, hatalmas nyelvtudását hasznosítva tucatjával olvasta a külföldi folyóiratokat, lefordította, felhasználta a jó ötleteket. Példaként a Matematikai és Physikai Lapok 8. kötetében megjelent "A légkör új gázairól" cikket a Natur 1898., a Revue des deux Mondes 1898., a Naturwissenschaftliche Runschau 1898. és a Zeitschrift für physikalischen und chemischen Unterricht 1899 évi cikkei alapján írta.
Jóllehet elsősörban a fizika kérdései izgatták, azért nagyon sokat tett a matematikatanítás ügyének fellendítéséért is. Mindkét irányú tevékenységét egy magasabb szempont szerint, a teljes középiskolai tanítási mód és tananyag átdolgozása érdekében végezte.Az angol példán felbuzdulva teljes részletességgel kidolgozta a munkáltató matematikatanítás módszereit és tananyagát.Munkájában társa a fasori gimnázium hírneves matematikatanára, Rátz László is.
A jövő középiskolájának kimunkálása során természetesen a fizika tanításának korszerűsítésével is foglalkozott. nagy hangsúlyt fektetett a fogalmak helyes kialakítására. Vallotta, hogy a tudomány az absztrakt fogalmakra épül, azonban ezek betanulását értéktelennek tartotta. "úgy kell a tanulót vezetni, hogy a tények hatása alatt az absztrakciók benne önmaguktól kifejlődjenek"(...) "csak az hat képzőleg, ami az emberrel magával történt, amit ő maga tapasztalt és átélt..." A régi tanítási módszerrel tanított diákot a színházi nézőhöz hasonlította , aki lát hall, de nem vesz részt az előadásokban. Ezen rossz gyakorlat megváltoztatására a múzeumlátogatásokat, kirándulásokat, utazásokat, műhely- és laboratóriumi gyakorlatokat, a mérést, a sportolást, a zenélést javasolja. "...az iskola előbb adja a szóbeli definíciókat, mielőtt a gyerek lelkében aaz illető fogalom rendszeresen kifejlődött volna. ... Miért melegszik fel az elektromágnes vasmagja, ha a tekercsben az áramot egymás után többször zárom és nyitom? Felelet: a mágneses hysteresis folytán. A mai iskolai képzésen átment elme ezzel a felelettel teljesen ki van elégítve. Pedig semmit sem tudott meg...."

Az egész középiskolai oktatást megváltoztató, átfogó elvek alapján vált Mikola Sándor a fizikai tanulói gyakorlatok hazai úttörőjévé. A megvalósítás lehetősége az evangélikus főgimnázium új épületbe költözésével vált lehetővé. "Az új épületben a fizika részére 3 helyiség jutott: 1 előadóterem, 1 előkészítő, 1 szertári helyiség. A tanári kar még két helyiséget kért, egyet a tanulók fizikai gyakorlata részére, egyet a tanár részére dolgozószobául.... Meg vagyunk győződve, hogy az iskola-fenntartó hatóság nagyon rövid idő alatt kényszerítve lesz arra, hogy a tanulók fizikai gyakorlatai részérer külön helyiségről gondoskodjék. A huszas években tankönyveket is írt, 1928 tavaszán 31 éves igen eredményes tanári munkája alapján gimnáziumi igazgatói címet kapott."Minden tekintetben igazi vezetője volt az iskolának. Nagy körültekintéssel irányította az iskola szellemi munkáját..." -írja Renner János.A kellő szellemi és testi fejlettségben a tanulók túlterhelése elleni küzdelem egyik alappillérét látta.

Az 1929/30-as tanév folyamán külön értekezleten foglalkoztak a túlterhelés leküzdésének módjaival. Elismerésül megkapja 1933-ban a tankerületi főigazgatói címet., majd 38 éves tanári tevékenysége után 1935 júniusában nyugdíjba vonult.
Nevét megörökíti meg az egyenletes mozgás tanulmányozására készült buborékos csöve, a Mikola cső. Búvárkodása és nagyhatású irodalmi tevékenysége eredményeképpen a1942-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjainak sorába választották. 1941-ben, a vendvidék visszacsatolásakor hazatért szülőföldjére. Nyugalmát 1945 tavaszán feldúlták. A garázdálkodókkal szemben védte a nőket. Politikai tevékenysége miatt táborba hurcolták, innét szeptemberben szabadult.Ekkor már lázas volt, szellemileg és fizikailag is megviselte a tábor. Reményik Lajosék lakásán Nagykanizsán rendbetette magát, ebédelt, majd lepihent. Éjjel önkívületi állapotba került, majd másnap a kórházban meghalt.
(Forrás: bdeg.sopron.hu)



Vermes Miklós
( Sopron, 1905. április 3- Budapest, 1990. április 5.)
"A tanár ébresszen tiszteletet a természet dolgai, az emberiség nagy teljesítményei iránt. Minden egyéb tisztelettel azután lesz, ami lesz."

"Hazánk a rendszerváltás tisztítótüzében égett. Az emberek a politika égzengését figyelték, villámfények szaggatták a sötétséget, s közben kialudt egy örökmécses. Meghalt egy fizikatanár. Vermes Miklósnak hívták. Nyolcvanötéves volt, de nem volt nyugdíjas. Haláláig tanított. (...) Azt szeretném szavakba foglalni, hogy miért volt ő a legnagyobbak közül való, mitől emelkedett a legnagyobbak fölé. ...mennyire reménytelen vállalkozás, milyen nehéz egy teljes életutat egyszerű mondatokba tömöríteni. Volnának persze kapaszkodóim, a sok kitüntetés és elismerés: a Kossuth-díj, a Mikola-díj, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Eötvös-érme és Prometheusz-díja, Apáczai Csere János-díj a Magyar Népköztársaság Csillagrendje." (Élet és Tudomány, 1990., 26.sz., Staar Gyula)

Vermes Miklós Sopronban született 1905 április 3-án. Szülei postahivatalnokok voltak. A soproni evangélikus líceumba 1915-ben iratkozott be. A tízéves gyermek számára az itteni matematika, fizika, és kémia órák jelentették a legnagyobb boldogságot. Legkedvesebb tanára Szabó Kálmán, aki a matematikát és fizikát, és Szabó József, aki a természetrajzot tanította. Későbbi sokoldalúsága már itt megmutatkozott, hiszen legjobb tanulójának tartotta Ruhmann Jenő, a magyar, Krémusz Róbert, a latin, és Hollósy Kálmán a filozófia tanára is. S hogy őt mi érdekelte? "Vagy semmi, vagy minden -a kettő között minden, ami van." -válaszolta. A Magyar Társaság jegyzőkönyveinek alapján tudhatjuk, hogy már az 1919-20-as tanévben, ötödikes diákként díjat nyert a hallgató tagok pályázatán, "A kémia fejlődése, majd a következő évben "A festőanyagokról" című kémiai értekezéséért. Dícsértetet kap "Erdély természeti kincsei" című munkájáért.

1921-22-ben már a Tiszti karban alkönyvtáros. "A függvénytan elemei" című munkájával nyer dícséretet. "...a legnagyobb elismerés illeti a szerzőt... ha néhol nem sikerült megértenünk, amit mondani akart, az nem az ő hibája." -írják. Az év záróülésén az évvégi pályázatok eredményeként 100 koronát nyert, "Petőfi életpályája költészetében" című munkájáért, és főkönyvtárossá választották. Foglalkozik "A kupola történetével", egyik társa munkáját pedig olyan sikerrel bírálja el, hogy helyette ő kapja a dicséretet. De nemcsak bírált és dolgozatokat írt, hanem szavalt is. Pédául Vajda János: Az üstökös és Horatius Melpomenéhez című költeményét mondta el.
A dolgozatok sorában "A relativitás elméletének vázlata" (körülbelül ebben az évben kap érte Einstein Nobel-díjat!), majd utolsóévesként "A spektroszkópia" című munkája nyer elismerést.
A jeles érettségi utáni évben, 1923-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika-kémia szakos hallgatója lesz. Pályakezdőként ragyogó tudományos karrier állt előtte. Eötvös kollégista, egész évfolyamának, majd az egyetem kémia intézetének legkiválóbbja volt, ő munkahelyéül mégsem az egyetemi laboratóriumot, vagy a kutatóintézetet választotta, hanem Mikola Sándor példáját követve gimnáziumi tanár lett a fasori evangélikus gimnáziumban. Amikor 1952-ben megszüntették a Fasori Gimnáziumot, Csepelre telepítette a fizika szertár féltett kincseit.

Számtalan könyvet, tankönyvet példatárat és cikket írt. A harmincas évek elején egy cikksorozatában a Természettudományi Közlönyben elsőként magyarázta el a az akkor újdonságszámba menő rádió működésének elvét. Ő ismertette először magyar nyelven Hahn-Strassmann kísérletét, az urán-maghasítás lehetőségeinek fölfedezését.
Hosszú évekig elnöke volt a középiskolai fizika versenyek bizottságának, szervezte és irányította az Eötvös versenyeket.
Többször hívták, kérlelték, legyen az egyetem oktatója, de ő nem hagyta ott a gimnáziumot és szeretett diákjait. Köztük érezte igazán jól magát. Önmagáról, 62 éves működésének személyes örömeiről és gondajairól semmit sem írt. A legfrissebb felfedezéseiről, aktuális problémákról annál többet.
De írtak róla tanítványai a fasori és csepeli diákok, a tanárszakos hallgatók és tanártársak. A megrajzolt kép Muki bácsit ugyanolyannak mutatja a harmincas és ötvenes években, mint a nyolcvanasokban. Egyszeri, önmagához hű, igaz embernek a képét rajzolják meg a róla szóló írások. "A man for all ages." Tanártársai írták róla, hogy olyan légkört teremt maga körül, amitől megjavul az ember.

Nemcsak a tanteremben tanított, felejthetetlen kirándulásokon is. Titkokba avatott be a műtermekbe, színházba és a természetbe általa szervezett kirándulásokon is A zenébe és a hegyekbe minden tanítványa beleszeretett.

Tisztelet és szeretet övezte, tanítványai rajongtak érte. Az Amerikában és Kandában élő egykori fasori diákjai meghívták kedves tanárukat, s egyhónapos programot szerveztek számára. Az akkor 82 éves tanár úr, "hogy mindent lásson, helikpterrel lebegett Manhattan fölött, járt Chcago és New York legmagasabb felhőkarcolói tetején. Megmászott egy oregoni tűzhányót, átment a Niagara alatt, felhőszakadás és trópusi hőség nem zavarta" -írták vendéglátói, akik sokszor lihegve lemaradtak tőle, nem bírták tanáruk iramát.

"Példakép volt... az utolsó pillanatig az maradt. Halála előtt néhány nappal egy másik vérbeli tanáregyéniséggel , Radnai Gyulával látogattam meg őt a kórházban. Fájdalomtól összekuporodva, csillogó szemmel, csontsoványan feküdt az ágyában. A látványtól megbénultan, mint két gyerek, tébláboltunk körülötte, a gyógyulást emlegetve. Ezért jól leteremtett bennünket, Radnait meg még külön is, mert még mindig nem oldotta meg az általa idén kitűzött Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny feladatait. Ránk parancsolt, hogy vigyük haza a felvágottját, ő már nem bírja megenni. Gyermekként engedelmeskedtünk neki és úgy köszönhettünk el tőle, mintha nem is örökre búcsúznánk. Muki bácsi még ebben is segített..." (Staar Gyula)
(Forrás: bdeg.sopron.hu)



Renner János
(Sopron, 1889. jún. 5. - Bp., 1976. jan. 30.): fizikus, geofizikus, c. egyetemi tanár, Kossuth-díjas (1953). Egy.-i tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte, 1912-ben szerzett tanári oklevelet. 1911-ben bekapcsolódott Eötvös Loránd torziós ingával végzett méréseibe, s e problémakör specialistájává vált.

Eötvös irányítása alatt több évig dolgozott az egy. Fizikai Intézetében, ahol a laboratóriumi kísérletek mellett a torziós ingával és más műszerekkel terepi méréseket is végzett. 1914-től a bp.-i evangélikus gimn.-ban tanított, majd az intézmény ig.-ja volt (1945-48). Tanári működésével párhuzamosan foglalkozott a geofizika elméleti és gyakorlati kérdéseivel.
Magyarországon, valamint 1923-24-ben és 1925-26-ban Indiában, 1927-28-ban Franciao.-ban végzett geofizikai méréseket; 1932-1935 között a súlyos és tehetetlen tömeg arányosságával kapcsolatos kísérleteket végzett. Kísérleteivel az arányosság kimutatására vonatkozó mérés pontosságát, az Eötvös-féle mérésekhez viszonyítva egy nagyságrenddel sikerült fokoznia. A Geofizikai Intézet laboratóriumaiban főként az Eötvös-féle torziós inga továbbfejlesztésével foglalkozott. Nagyrészt neki köszönhető a rendszeres terepi használatra is alkalmas Eötvös-ingák kifejlesztése. 1947-ben megbízták a Magy. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet vezetésével. 1950-1954 között a Geofizikai Intézet igazgatója volt. Jelentős szerepet játszott az ország gravitációs alaphálózati feltérképezésének megszervezésében. 1954-től 1961-ig, nyugdíjba vonulásáig az intézet tudományos munkatársa és egy ideig gravitációs osztályának vezetője.

Ezután az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) geofizikai tanszékén dolgozott. Folytatta tudományos kutatásait, a gravitáló és a tehetetlen tömegek arányosságával, valamint a gravitációs állandó új meghatározásával kapcsolatos vizsgálatait. Jelentősek a függővonal-elhajlások interpolációjának terén végzett felsőgeodéziai kutatásai is. Számos tanulmányt írt a geofizikai kutatómódszerek fejlődéséről, az elektrooptika kérdéseiről és tanáráról, Eötvös Lorándról. Középisk. fizika-tankönyvet és kézikönyvet írt. Életművéért 1960-ban Eötvös-emlékéremmel jutalmazták. - F. m. Eötvös Lorándra vonatkozó irodalom (Eötvös Loránd Emlékkönyv, Bp., 1930); Kísérleti vizsgálatok a tömegvonzás és tehetetlenség arányosságáról (Mathematikai és Term. tud. Ért., 193 5); A fizika elemei (Bp., 1944); La fondation et l'activité de l' Institut Geophysique (Geoph. Pura et Applicata, 1948); Schwerkraftsuntersuchungen in Ungarn) (Acta Technica, 1959); Vizsgálatok a függővonalelhajlások terén (Geofizikai Közl., 1960); Eötvös Loránd (Műszaki Nagyjaink, II., Bp., 1967); Geofizikai kutatási módszerek. Felszíni geofizika (társszerzőkkel, Bp., 1970). - Irod. R. J. 80 éves (Magy. Geofizika, 1969); Barta György-Vermes Miklós: R. J. (Fizikai Szle, 1976. 3. sz.); Barta-Kriván-Szabó-Tóth: R. J. (Magy. Geofizika, 1976. 2. sz.).
(Forrás: Életrajzi lexikon)