CyberPress.Sopron

Ezt az ünnepet nem lehet a történelmi események évfordulóihoz mérni. Nincs piros betűvel a naptárban, mégis fontos dátum. Ezen a napon különböző rendezvények és ünnepségek emlékeztetnek minket évezredes hagyományainkra, gyökereinkre, múltunkra.

Talán ezen a napon sikerül felhívni figyelmünket azokra az értékekre, amelyeket az évszázadok alatt sikerült megőrizni. Azokra a tárgyi és szellemi értékekre, amiket a magyar ember sajátjának érezhet.

És még valamire – illetve. valakikre – a kultúra munkásaira. Azokra irányítani kicsit a figyelmet akik a magyar kultúra ügyét szolgálják, dolgozzanak a közművelődés, a közgyűjtemények, a művészeti szféra a közigazgatás vagy éppen a politika területén.
Napjainkban a politika szerepe változik. A kultúrpolitika átalakul kulturális politikává, mely kapcsolatokat teremt, koordinál és véd. Nem óhajtja megmérni egy produktum súlyát, nem akarja kijelenteni értékét, vagy megmondani mi az egyedül helyes a követendő, mi a csúnya és mi a szép.

Új szerepvállalást kell megfogalmaznunk. Biztonságról kell gondoskodnunk, lehetőségeket kell teremtenünk a kultúra területén tevékenykedőknek, esélyt kell adnunk a munkához, az alkotások létrejöttéhez.
Ezt szolgálták városunkban az utóbbi évek kulturális beruházásai, vagy nem megyeszékhelyként a színház fenntartása, vagy erőfeszítéseink egy méltó könyvtárépület létrehozására.

Biztonságot akarunk adni, mikor éves költségvetésünkben elkülönítetten biztosítjuk egy irodalmi-művészeti és egy helytörténeti lap és országos művészeti rendezvények támogatását, amikor szorgalmazzuk több évre szóló kulturális szolgáltatási szerződések megkötését. A lehetőségteremtést szolgálják általános kulturális támogatási és célirányos pályázati alapjaink. Több kiadvány, művészeti ág helyi fennmaradását-működését tudtuk ezek segítségével biztosítani.
Legfrissebb törekvésünk olyan támogatási rendszer kialakítása – vezető művészeti együtteseink esetében – mely biztossá, tervezhetővé teszi városi támogatásukat. Ugyanezt a biztonságot szeretnénk elérni Sopron történetének megjelentetése kapcsán is, hogy a befektetett munka ne legyen hiábavaló, hogy az egymást követő városvezető koalíciók ne a jó szándékú elismerés következményeként, hanem kötelezettségként tegyék dolgukat a nagy mű létrehozása érdekében.

És még egy fontos kötelezettség a politika számára! Megbecsülni azokat, akik ebben a városban a kultúra munkásai. Én jól éreztem magam december 14-én. Az elmúlt év a nagypolitikában Európára irányította a figyelmet. Kulturális területen is a túlzott várakozás, a valós remények, az aggódás és a félelmek kísérték a csatlakozási folyamatot. Az Unió a kultúrpolitikát a nemzeti, nemzetállami szint keretein belül hagyja, de a kulturáltság általános értelemben a versenyképesség egyik legfontosabb eleme.

A lokális társadalom kulturmunkásainak tevékenysége, a kultúra , az értékek közvetítése a társadalomban, a családban, az iskolában meghatározza jövőbeni helyünket Európában. A globalizálódó világban a kulturális nyitottság is kialakul – mindenki megismerheti hogy melyik nemzet mit tett hozzá a világ egyetemes kultúrájának kialakításához. Mi is letettük kulturális névjegyünket Európában.

Gondoljunk csak az Európa Kulturális Fővárosa kínálta lehetőségekre. Itt a magyar kultúra mutatkozhat be, ekkor a magyar kulturális közállapotokról szerez benyomast az idelátogató. Sopron pályázik a lehetőség elnyerésére, mi feladatunknak tekintjük, hogy a magyar kultúra követei lehessünk.

Ha a hétköznapokban a magyar kultúrát az európaitól féltjük – vagy azt az amerikaitól – akkor nem az adott kultúra személyes teljesítményeire gondolunk, hanem a „futószalag" kultúrára. A baj az, hogy jelenlegi társadalmunk kultúrában is fogékonyabb a kommersz termékekre, mint a minőségi árukra.
Adott a feladatunk ezen a területen is. Fejlődnünk kell abban, hogy közösségeinket megtanítsuk .igényesen, válogatni Európa, illetve a világ kulturális kínálatában.

Kedves Barátaink!
A kultúra nemzedékről-nemzedékre hagyományozódik és akkor marad fenn, ha minden nemzedék talál benne válaszokat kérdéseire.
Minden nemzedék újrafogalmazza a hagyományt a maga igényei szerint. Mi mindössze azt tehetjük, hogy folyamatosan igyekszünk fenntartani a kulturális örökség alkotó módon való használatának igényét és képességét.

Ehhez a jelent gyarapító és jövőt építő munkához kérem elkötelezett kitartásukat, hogy legyenek kulturális ünnepeink és himnuszunk hangjai jelezzék a minőség diadalát.