A magyar kultúra hónapja az írországi Corkban
A magyar kultúra hónapja az írországi Corkban
Hazánk február 2-ától 26-áig mutatja be kortárs művészetét Európa
kulturális fővárosában, az Európai Kulturális Főváros 2010 címre pályázók
is bemutatkozhatnak
A 2005. év európai kulturális fővárosában, az írországi Corkban február
2-án óriási érdeklődés mellett megnyílt az Enlargement (Bővítés) című,
az új uniós tagországok kortárs művészetét ismertető éves programsorozat
magyar hónapja.
Az eseményen beszédet mondott Dr. Balassa János rendkívüli és meghatalmazott
nagykövet, Dr. Schneider Márta, a NKÖM helyettes államtitkára és Nagy T.
Katalin kurátor.
A templomból kiállítótérré alakított Cork Vision Centre közönsége február
26-áig Lugossy Mária szobrait és Gaál József festményeit tekintheti meg
a „Szabadulás” és az „Álomban létező” című kettős tárlaton. Ugyanitt mutatkoznak
be a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa címre pályázó magyar városok, fellép
az Auer Vonósnégyes, egy másik helyszínen pedig kortárs magyar filmeket
vetítenek.
A helyszín: Cork, Európa első kulturális fővárosa Európa első kulturális
fővárosa
Az Írország déli részén fekvő Cork elsőként lett Európa első kulturális
fővárosa. A Cork 2005 projekt egész éves programtematikáját John Kennedy
igazgató dolgozta ki, az ötletek 90 százalékát nyilvános egyeztetésre bocsátották.
Tavaly május 4-én született a döntés, hogy a kulturális főváros projekttel
egybekötve teret adnak a 10 újonnan csatlakozott uniós tagállam művészeti
bemutatkozásának. A Cork Civic Trust igazgatója, John Miller által kezdeményezett
rendezvénysorozat az Enlargement (Bővítés) címet kapta. A koncepció azokat
a változásokat állítja a középpontba, amelyek alapvetően átrajzolják az
összeurópai politika, művészet, kultúra, kereskedelem és technológia erőviszonyait,
és radikálisan átalakítják a korábban megszokott földrajzi dimenziókat
és adminisztratív struktúrákat. A „Bővítés” projekt célja az, hogy a vizuális
művészetek segítségével közvetítse az új tagországokból érkező „izgalmas
szellemiséget, vizuális szépséget és kreatív energiát”, illetve hosszú
távon partnerkapcsolatok épüljenek ki a kulturális intézmények és szereplők
között. A szervezők azt szeretnék, ha a most megkezdett úton Cork lenne
az első, „biztonságos kikötő, ahol meg lehet pihenni, feltölteni a szellemi
tartalékokat, és folytatni az utat”. A bemutatkozás egyszersmind alkalmat
nyújt arra, hogy az egyes országok letegyék névjegyüket egy olyan városban,
amelynek arculatát már számos más kultúra formálta.
,,A harmónia és az egység ünnepe ez”
A XVI. századi, egykor Szent Péternek szentelt templomból átalakított
épületben, a Cork Vision Centre-ben január 6-án vette kezdetét az „Enlargement!
bringing the New Europe to Cork” (Bővítés – az Új Európa Corkban) projekt.
A megnyitón Pat Cox, az Európai Parlament volt elnöke történelmi pillanatként
emlékezett meg a csatlakozási szerződés athéni aláírásáról, és a Vízkereszt
kapcsán méltatta a mostani esemény jelentőségét. „…Egy új korszak hajnalát
köszöntjük most is, mint akkor, amikor a napkeleti bölcsek megérkeztek
Jézushoz….A harmónia és az egység ünnepe ez” – jelentette ki, hozzátéve,
hogy 2005 az új tagországok megismerésének éve lesz.
Havonta változó kiállítás
A „Bővítés” állandóan változó, egy évig tartó kiállítás, „Európa társalgója”,
ahol havonta más-más új uniós tagország művészi arculatát ismerheti meg
a közönség (novembertől decemberig Írország zárja az eseménysorozatot).
A nagyszabású projektben meghatározó szerepet vállalt a Cork Civic Trust,
a városi önkormányzat és a magánszektor által fenntartott közhasznú önkéntes
szervezet. Észtország januári bemutatkozása után most Magyarországon van
a sor: február 2-a és 26-a között két egyformán elismert, de gyökeresen
más stílust képviselő képzőművész, Lugossy Mária és Gaál József alkotásait
állítják ki „Szabadulás” és „Álomban létező” címmel, mintegy 100 négyzetméternyi
területen
Az Európa Kulturális Fővárosa pályázói is bemutatkoznak
A kettős tárlat kurátora Nagy T. Katalin művészettörténész, szervezője
a Hungarofest Kht. A kiállításokkal párhuzamosan a 2010-es Európa Kulturális
Fővárosa címre pályázó hazai városok (Budapest, Debrecen, Eger, Győr, Kaposvár,
Kecskemét, Miskolc, Pécs, Sopron, Veszprém) tartanak kulturális-gasztronómiai
bemutatót. Az események február 9-én az Auer Vonósnégyes koncertjével egészülnek
ki, míg a Triskel Arts Centre-ben a Jött egy busz…, a Kontroll és az Ébrenjárók
című filmeket vetítik. A programok létrejöttét a NKÖM támogatta.
Magyarország corki vendégszerepléséhez Göncz Árpád volt köztársasági
elnök írt angol nyelvű előszót, amelynek tartalma a következő: „A leckét
mindenekfölött nekünk, a magyar politikai döntéshozóknak kell megtanulnunk.
Úgy kell megértenünk a térkép, a múlt, a jelen és a jövő üzenetét, hogy
közben ne dramatizáljuk túl a múltat, és ne cipeljük magunkkal annak minden
terhét. Ugyanígy nem szabad utat tévesztenünk a jövő délibábjának bűvöletében.
A múlt értékét pontosan azok a kövek adják, amelyek átmenthetőek a jövő
építésére. Fenntartások nélkül meg kell válnunk mindattól, ami a jövő építésének
útjában áll.”
Az alkotókról
Lugossy Mária kőből, acélból, bronzból és üvegből építi szobrait. Műveit
1973 óta számos helyen, többek közt Bilbaóban, Madridban, Tokóban, New
Yorkban, Chicagóban és a párizsi Louvre-ban állították ki. Munkáiban változatos
témákat jár körül, intenzíven foglalkoztatja az emlékezés és a tagadás,
a születés, az élet és a halál ciklusa. Kisméretű szobrokat éppúgy alkot,
mint monumentális köztéri műveket. Művészetében visszatérő motívum az erőszak-szeretet
és a szenvedés-remény dichotómiája. Műveiben a lenyűgöző látvány a taktilis
felfedezés élményével párosul, ami erős reakciót vált ki a szemlélőből.
Nagy T. Katalin kurátor szavaival (részlet a katalógusból): „….A kilencvenes
évek végén a történelem útvesztőit addigra bejáró szobrász képzeletét egy
új vízió tartja fogva: könyvtárnyi könyvszoborban újraírni a történelmet.
A magyar költészet egyik géniusza, Vörösmarty Mihály már másfél századdal
ezelőtt megingatta bennünk a könyvekbe, az emberi tudásba vetett hitet,
zord hangja ma is kihallik az eltelt idő jajkiáltásai mögül:
„De hát hol a könyv, mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? – Ment-e
A könyvek által a világ elébb?”
Bár a Gondolatok a könyvtárban című nagyszabású költemény végső
kicsengése bizakodó, s cselekvésre int. Vajon a XXI. század művésze bízik-e
még az emberben? … Másként nem csinálna szobrokat. Lugossy közel egy tucat
könyvszobrot készített el eddig, de a művek nagy része már idő előtt Mátyás
Corvináinak sorsára jutott, szétszóródott a világban. Zárt és nyitott könyveiből
ki-kitüremkedik a történelem, az üveglapok, mint a könyv oldalai engedelmesen
simulnak egymásra, de a történelmi dátumok és események száraz, személytelen
lajstromából kiszabadulnak a névtelen milliók sóhajai. A könyvekben is
ott sorakoznak a Lugossy-féle bábuemberek, egyforma kis usébtik, a saját
sorsukat már megváltoztatni képtelen tömegemberek, ideológiák, háborúk
ártatlan áldozatai. Lugossy Mária médiumként közvetíti milliók jajszavát,
minden szobra szembesít a ránk testált felelősséggel, „hol a nagyobb rész
boldogsága?” Hiszi, hogy minden megtalált formával, minden alkotással közelebb
kerülünk a szabaduláshoz.”
Gaál József festőművész hatalmas vásznai egyidejűleg ellenpontozzák
és egészítik ki Lugossy Mária hatásos szobrait. „Álomban létező” címmel
új munkáit mutatja be Corkban, egy olyan gyűjteményt, amely az alkotó sajátos
látásmódjával idéz meg különös teremtményeket, a bennünk élő-lélegző lelkeket.
Nagy T. Katalin kurátor szavaival (részlet a katalógusból): „…A hatalmas
figurák talán egy sohasem volt, de mégis létező multi-kultikus labirintusból
valók. Alakjai évszázadok óta járják a mitikus folyosókat, bolyonganak
az istenkereső útvesztőkben, hogy képesülve elfelejtett vagy csak elfedett
érzéseket, érzeteket tárjanak föl. Gaálnak átjárása van álom és valóság,
e világ és túlvilág, tudati és tudatalatti szféra között, mintha észre
sem venné, mikor halad át - Hölderlin szavával élve - a „könnyű kötésű
hídon”. Kiállításának címe is – „álomban létező” – ezt az áttűnést sugallja,
a megfoghatatlan álom és a felfoghatatlan létezés látszólagos ellentéte
nála összeolvadni látszik. Művészetével a kollektív emberi szellemet idézi
meg, mintha minden mítoszok elődjét, az ősmítoszt keresné, mert ahogy ő
maga mondja: „A tudatalatti s a tudat feletti, a tudatos és a tudattalan
a művészetben szétválaszthatatlan. Az ihlet éteri és ösztönös egyszerre,
esendőség és tökéletesség, alászállás és felemelkedés.” Gaál festményei
a jungi értelemben vett „belső képek, a secundum naturam akaratlagos előhívásai…….Saját
személyiségének, művészetének megformálásakor gyakran a pogány és keresztény
hagyományhoz nyúl vissza, mindig újabb és újabb maszkokat ölt magára, hogy
megidézze, vagy éppen elriassza a démonokat. Énekét hallgatva, képeit,
szobrait nézve, az embernek sokszor az az érzése, hogy az a bizonyos „könnyű
kötésű híd”, valójában egy-egy mű, melynek elkészültével a művész visszatér
az evilágba, hogy aztán újra nekivágjon annak a bizonyos útnak, amit alkotásnak
nevezünk.”
Rénes Judit
Fotók: Hungarofest
|