CyberPress.Sopron

Mt 4,1-11 Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Azt felelte: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” Most a szent városba vitte a sátán, és a templom párkányára állította. „Ha Isten Fia vagy - mondta -, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet.” Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket. „Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem.” Jézus elutasította: „Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!” Erre otthagyta a sátán és angyalok jöttek a szolgálatára.

Minden politikai rendszer és annak minden változása a legtöbb esetben nem azt a kánaánt hozza el, amit a választónak ígért. A csalódás a legtöbbször forrásszűküléssel, s ezzel együtt kényszer-önmegtagadással, lemondással jár, hogy az aszketikával consonáló kifejezéssel éljünk. A primitív ember, akinek elvei a megszerezhetetlen forintnál, a garantálhatatlan egészségnél és a felelőtlen hatalomnál érnek véget, mélységes csalódását nem tudja palástolni, s ha nem kap újabb demagóg ígéreteket, a másik oldalra áll.
Nos, ez az az embertípus, akinek érthetetlen, semmitmondó, mi több, nevetséges a felolvasott evangéliumrészlet az első szótól az utolsóig. Mindazoknak azonban, akik bármilyen kicsiny lemondásra hajlandóak egy bármilyen, ezen a három dolgon kívüli jövőbeli változás reményében, azoknak nem pusztába kiáltott szó a Máté evangélium ezen szakasza.
Ha első lépésként csak a "Meg van írva" megállapítást transzformáljuk esetleg arra, hogy "Van fontosabb", már akkor érthetővé válik a Messiás viselkedése. Nem mintha nem lenne rangsorolható mindaz, ami fontosabb az aktuális, sőt kinálatként standard ígéretnél, de itt legalább a gondolkodásbeli közös alap létezik.
Sorra veszem a hétköznapi tapasztalatokat, keresem azokat a jeleket, melyek megerősítenének abban, hogy sokak számára létezhet hit és elvek szerint érdemes, értelmes várakozás, a jobbnak, a távoli, reális célnak a délibábnál alaposabban perzisztáló alapja, és keveset találok.
Nemcsak politikáról beszélek, de házról, összkomfortról, segéd- és szórakozástechnikai eszközökről, munkahelyi-közösségi, únos-untalan elvégzett összehasonlításokról, ajándékozási "ki mit tud-ban" eladósodott családokról, akiknek fontos, mondhatni a megélhetési alapjuk az, hogy legyen hitelezőjük, miközben ők nem hiteleznek. Nincs szellemi tőkéjük sem, nem tudnak várni a holnapra, a tanítás eredményére, nem tudják kikerülni a nélkülözhető-elkerülhető felesleges adrenalin stószokat, és önmagukon felül senkit nem tűrnek el, még Istent sem.
A Máté-evangélium fejezete - Jézus megkísértése - túlságosan nagy támadási felület ahhoz, semmint hogy az apostol ne lett volna biztos ismeretében annak, hogy mindez valójában megtörtént. Az evangéliumok Krisztusról szóló leírásai (rendszeres imái, elvonulásai, böjtjei) antropomorfisztikusan is megalapozzák a történés valószínűségét. Ugyanakkor nem kétséges, hogy a v.s. korábban keletkezett Zsidókhoz írt levél utalásaival (pl.Zsid 2,18) együtt nem lehet kétséges annak tanító szándéka.
A tanítás mindenkihez szól, aki a kísértések: a pénzszerzés, a hatalomszerzés, vagy a kétes eszközökkel megszerezhető hírnév területén túl tud lépni a kor szokásain, mely kísértésekben nem szűkölködik, sőt embere sok esetben minden ellenállás nélkül, normál állapotként könyveli el és követi az alapkísértés elvárásának hármas valóságát.
- DI -