|
Volt egyszer egy Déli pu... - Németh Béla első önálló fotókiállítása
Volt egyszer egy Déli pu... - Németh Béla első
önálló fotókiállítása
Gondolatok Németh Béla első önálló kiállítása elé
A soproni születésű Németh Béla, aki 1959-ben látta meg a napvilágot,
a középiskolái elvégzése után Budapestre került a Műszaki Egyetemre, ahol
közlekedésmérnöki diplomát szerzett. 1984-től napjainkig a Győr-Sopron-Ebenfurti
Vasút Rt.-nél dolgozik/ jelenleg gazdálkodói főmunkatárs beosztásban. Több
funkciót betölt, pl. Európa Mérnöki címe van, és a Soproni Közlekedéstudományi
Egyesület titkára.
A fényképezés - ahogy mondja - rejtelmeibe őt is, mint annyi más fotóst
édesapja már általános iskolai évei alatt vezette be. A középiskolai és
egyetemi évei alatt különböző fotóklubokban vett részt, a szűkebb-tágabb
környezetét fotózta. A képi kifejezés iránti érdeklődése a mai napig tart.
1999-től a mostanra már megszűnt Nyugati Kapu című hetilapnál fotóriporteri
felkérést kapott. A jelenlegi munkahelyén részt vesz a vállalti újság szerkesztésében,
és sokáig fényképezte a vállalati eseményeket is.
A 2001. október 8-án alakult Fotóművészeti Körnek 2002 óta tagja. Ahogy
vallja: ,,Igazi közösségre találtam, és sok új dolgot tanultam meg, (...)
vallom, hogy a fénykép hatalma abban rejlik, hogy lehetővé teszi olyan
pillanatok tüzetes vizsgálatát, melyet az idő sodra egyébként rögtön elmosna.
A megfelelő pillanat az, amikor az ember új módon látja a dolgokat, különösen
azokat, amelyeket már mindenki látott."
E kiállítás az elmúlt század egyik soproni központú állomáshelyét próbálja
bemutatni. Dokumentációs anyagon az így nem látott állomás, sajnos az igazi
elmúlás, mely annak idején nagyon is emberközeli, és ember kiszolgáló
berendezések. Ezek a tárgyak a mai nap már csak hírnökei maradtak a múltnak:
a mindig zajos, a nyüzsgő, olykor füstölgő mozdonyok, a váróterem, a váltóépület,
már csak az elmúlt időről árulkodik. Barátunk talán a legutolsó pillanatban
ragadta meg az alkalmat, és a fényképezőgépét, hogy felszínre hozza és
megmutassa, látassa egy letűnt korszak végét.
Németh Béla ki tudja hányszor járta végig a déli pályaudvart és környékét.
A kiállított képek ellentmondásosak és sokszínűek. Ellentmondásosak azért,
mert most csillognak, színesebbek, nem úgy, ahogy a valóság mutatja. A
szemlélődőnek, ha a déli pályaudvar felé jár szomorú a látvány és elgondolkodtatásra
készteti. Annak idején hány ember gondolkodott a sorompónál várakozva,
hogy mi is lehet a másik oldalon. Hányszor reménykedtek azon, hogy ha egyszer
megnyílik......!!!!! Megnyílt, és eltűnt, úgy, ahogy most látjuk. Szomorú.
Németh Béla, mint régi vasutas elénk tárt egy szépen megkomponált, némelyiken
kiszínezett Déli pályaudvart. Tárgyiassággal és technikailag jelentőset
alkotott a múltról a jelenbe. Talán ő az a vasutas, akit a „mozdony füstje
megcsapott", és ki tudja, hogy mit érez ilyenkor a gazdálkodási főmunkatárs,
amikor a szeme láttára enyészik el a munkája.
Elhivatott a családja, a munkája és a fotográfia iránt. Ezt az anyagot,
amit elénk tárt nagy gondossággal készítette, a digitális kamera és „labormunka"
segítségével. Reméljük megmarad az utókornak épp úgy, mint a GySEV -palota
folyosóin bekeretezett mozdonyok. Ansel Adams szerint „egy igazi nagy képnek
azt kell kifejeznie, amit az ember mélyen, legbelül érez arról, amit le
akar fényképezni, hogy e módon igazán kifejezhesse azt, amit az életről
érez".
A Soproni Fotóművészeti Kör nevében gratulálunk társunknak, kívánjuk
a jövőbeni elszántságot a fotográfia iránt.
Horváth Endre fotóművész
Déli csak volt
-Egy vallomással kezdem mondandómat. Két nappal mielőtt Németh
Béla Barátom felkért a megnyitóra egy álmom volt.
Sopronban teljesítettem szolgálatot, megint forgalmista voltam, mint
már sokszor. Peski Ferenc kollégám, – aki már az egekből figyeli hogy mit
mondok – , Ő a Délin volt forgalmista. A 3434 sz. vonatnak 13.01-13.03
volt az ideje Sopron állomáson, írásbeli rendelkezést kért, hogy a 3434
sz. vonat Sopron Délin a foglalt harmadik vágányra jár be, a vágány
50 méter hosszban járható. Feri, ne csinálj ilyent a vonat nem fér el,
hiszen 6 Bam és 1 Dn kocsiból áll, ami körülbelül 150 m hosszú. - Majd
megoldom! – volt a válasz. Elkezdtem gondolkodni és felébredtem.
Rájöttem: Déli csak volt. Sopron Déli pályaudvar a második magyar
vasútvonal mely 1847 augusztus 20-án Szent István napján nyílt meg, annak
végállomása 1999 január 14-én 8.00 órakor befejezte pályafutását, megszűnt.
Élt 151 évet és 136 napot.
A vonal történetét röviden bemutatom. A XIX század elején Sopronon keresztül
a közutakon jelentős kereskedelem, forgalom bonyolódott le. Felvetődött:
a forgalom növelehető lenne ha egy vasút vezetne át a városon illetve összeköttetésbe
kerülne a császárvárossal Béccsel.
1832-ben Franz Xaver Riepl a Habsburg birodalmat átfogó vasúttervet készített,
melynek egy része volt a Wiener Neustadt-Sopron vasútvonal is.
Gróf Széchenyi István is pártfogolta a tervet, ezért 1832 október 24-én
megtekintette a Liverpol - Menschester vonalat és az alábbiakat írta
naplójába. „ Megrendítő látvány, ha közvetlenül mellettünk halad el egy
vonat, őrdögi erővel ragad mindent magával"
1832 október 25-én pedig a COMET lokomotívval oda majd vissza utazott
a vonattal, az utazásról az alábbiakat írta útikönyvébe. „Meg vagyok győződve,
hogy a vasutat egy-két esztendő alatt nagy tökélyre viszik."
11 év múlva, gróf Széchenyi Istvánt felkérik a soproni vasútügyi bizottság
elnökének, Esterházy Pál herceg pedig felajánlja hogy a vasútvonal
megépítéséhez birtokainak egy részét
ingyen rendelkezésre bocsátja.
Rövidesen megindul a vasútvonal építése, melynek tervezője Mathias
SCHÖNERER volt, a későbbi építési és forgalmi igazgató. A vonatok
kezdetben egy csarnokba jártak be és onnan is indultak. Fejállomás volt.
Az eltelt 151 év alatt több szép és kevésbé szép napokat élt meg az állomás.
A szépből egyet kiragadva talán az 1889-es évet említeném, amikor is korszerűsítési
program kezdődött. Váltóállító központok épültek I-es és II-es torony valamint
az új neoreneszánsz állomásépület, mely a II. világháború alatt súlyosan
megsérült.
A kiállított fotók az elmúlást örökítik meg, ezért talán ezekről is néhány
gondolatot.
Az elmúlás tulajdonképpen a II világháborúval kezdődött, majd folytatódott
az úgynevezett visszafejlesztéssel.
1969 január 6-tól Ágfalva állomáson megszűnik a személyforgalom.
Buszra terelték a forgalmat.
1976 Ágfalva országhatár- Sopron Déli vonal átvétele.
1998 május 24-től Szombathely Sopron Déli között közlekedő személyvonatok
csak Sopron állomásig közlekednek.
1998 november 6-án megkezdődik az állomás visszafejlesztése,
ami azt jelenti, hogy a sorompók vonatbehatásra záródnak illetve nyitódnak.
1999 január 14-én 8.00 órától a volt Déli nyílt vonalnak tekintendő.
Tehát volt egyszer egy Déli.
A fotók számomra nagyon szépek, művésziek és egyben megrázóan elszomorítóak.
De végezetül had idézzem Herakleitoszt a nagy görög filozófust. „ Minden
nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, mindig születik valami
amiért érdemes élni és küzdeni"
Krisch Aladár
| Horváth Endre és Krisch Aladár beszéde Német Béla
első önálló kiállításának megnyitóján hangzott el a Várkerület Galériában
2004. február 20-án. |
Képriport a tárlatnyitóról
Németh Béla fotókiállítása 2005. március 5-ig tekinthető
meg, munkanapokon 10-16 óra között, a Várkerület Galériában (Sopron, Várkerület
19.)
T.É.
|
