CyberPress.Sopron

Lényegében járatlan az utunk, ha e művek eredőit keressük, hiszen az egyiptomi dromoszok sorától az Akropoliszon keresztül vezető út szerpentinjének izgalmáig Leonardo ünnepi játékaitól a Design ökonomiáján át a concept art-ig minden hatás és élmény valamilyen formában őse és előzménye e kiállítás műveinek.
A közszemlére való helyezés a nyilvános felmutatás és megmérettetés évezredes társadalmi megnyilatkozás. A diadalmenetben bemutatott hadizsákmány, kitárulkozása, vagy a pellengérre állítás, elítélő szándékú nyilvánossága, a közgondolkodás részeként, szinte rituális jellegű szerepet kapott a képzőművészetben is.
Végeredményben a mai kiállítás műfajilag valóságos folytatása az évezredes múltnak.

Sz. Nagy Sándor, Zsombori Erzsébet és Szenczy Zoltán

Új eszközökkel kifinomultabb módszerekkel igazodva a fejlődő élethez. Ezen kiállításunk legfontosabb tényezője maga az ember, az alkotó a közönséggel egyetemben. Önök, mint látogatók, érzékelő, mozgó, érdeklődő, elfáradó, kíváncsi, kételkedő, türelmes, tudnivágyó, és sok másféle személyiség, számukra ismeretlen és egyéni művészalkotásokkal szembesülhetnek itt és ma. Lehet, hogy egyesek számára nagyon is természetes, de mások számára félig értett művekkel találkozhatnak.

De ez az áthidalhatatlan szinkronitás ez az, ami magával ragadja önöket, és maradandóvá teszi a hatást. Sokszor ezen alkotások megtekintése pozitív irányba vezeti vágyainkat, és ezen keresztül tartalmassá teszi napjainkat, és növeli igényünket esztétikailag nemes értékek felé. Ezen alkotások vizuális nyelvezetét könnyen magunkévá tehetjük, mivel érthető nyelvrendszerekkel és asszociációkkal ékeskednek.
Zsombori Erzsébet és Szenczy Zoltán kiállító művészeinknek, közös jellegzetes sajátossága, hogy forma és színvilágukat, mindkettőjük esetében erős muzikalitás, és vitalitás szövi át.

Zsombori Erzsébet festőművész Erdélyben született tanulmányait Kolozsváron végezte. 1987-ben települt át Magyarországra jelenleg Budapesten él. Szakmájában sikeres festőművész, selyemfestményeiről valamint könyvillusztrációiról közismert. Számos belföldi és külföldi kiállításon vett részt. 1990-től a Budai várban, két galériában is sikeres kiállítása látható. Zsombori Erzsébet itt látható alkotásai, a természet és a zene jegyében születtek. Szimbolikus és naturalista jegyek keverednek szerencsés egymásra találásban. A zene almafájánál a tudás és a teremtés almamáterjének dús koronáján, mint életfa gyümölcseként, a zene dús termése gömbölyödik. Egy másik formai kiemelkedő sajátossága, amikor a zene hangszerformájában kísért a képeken. Ez a vonós hangszer helyenként kecses vagy duzzadt formában szervesen keveredik a környezettel a befogadó tájjal. Néha ez a különös forma emberi alakot ölt, és csavaros fejű hangszer nyakával hangoló csavar szemeivel, kíváncsian fordul felénk. Vagy ez a különös hangszerforma, guruló felhőként terül el az alatta levő meseszerű álomvilágtájra. Elénk virágai vibrálnak a keretben, kedves szelídségükkel a kozmosz, a világegyetem végtelen üzenetét hordozzák magukban az élniakarás és szeret jegyében. Zsombori Erzsébet selyemképei, amelyek batik és akvarelltechnika keverékével készültek, mindvégig egy belső sugárzást, egy színes robbanást hordoznak magukban.

Szenczy Zoltán 1954-ben született, Szatmárnémetiben, Erdélyben. Felsőfokú iskoláit Kolozsváron, a képzőművészeti egyetemen végezte.
Igényes alkotóművészként Budapesten él számtalan külföldi és belföldi kiállításon mutatta be alkotásait. Stílus és sors — szűkebb értelemben besorolhatatlan, folyamatosan újrateremti önmagát, és megalkotja egyéni saját stílusát. Legáltalánosabban használt technikái közül kiemelném, rajz, pasztell, akrill, olaj, vegyestechnika, és videó. Nagyméretű színes pasztellképei, bravúros színtechnikájukkal vonzzák a nézőt. Néha Kandinsky, és Míro utóérzéseit vélem felfedezni, ezen alkotások némelyikében, mint szerencsés csillagállást.
Szenczy Zoltán művészetében a szimbolika nagyon fontos. A lebegő színes halak, a végtelen lét, és az élet, örökkévalóságát hirdetik-sugallják, e rohanó és múlandó világunkkal szemben. Szimbolikus, egyben figurális formaként, több képén keresztül, megjelennek a madarak. A madarak az atmoszférikus térben, számtalan háttérváltozattal, áramlanak a végtelenben, mint a repülés, és mint a szabadságvágy, örök szimbólumai.
Ezt a nyitottságot bezárva továbblépve, a madarak szimbólumával, egy körkörös formát, egy örökös végtelen ismétlést, próbál kifejezni, a felhőtömegű áramló madárrajjal, az életfa felhőkoronájaként. Szenczy Zoltán e különös stílusának kiemelkedő értéke, a térnek - formának, a színeknek, és mozgásnak az együttes varázsa.

Sz. Nagy Sándor