CyberPress.Sopron

Jótékonysági kopncertet rendezett a Soproni Erdélyi Körés a Rákóczi Szövetség Soproni Szervezete a hét végén.
A Klarinét-trió hangversenye egy koncersorozat első alkalma volt, és annak bevételét a 18-as Magyar. Kir. soproni gyalogezred Ojtozi-szorosban elesett katonáinak emlékére ajánjlották fel a szervezetek.
Soproni katonák százai vesztették életüket 1917. augusztus 8-12 között, csaknem 1000 kilométerre szülőföldjüktől a haza védelmében. 1918-ban emlékművet állítottak az Ojtozi-szorosban, amelyet vandál módon 1919-ben már le is romboltak.
Sopronban 1934-ben avatták fel az Ojtozi-emlékmű mását az akkori Gleichenberg-allén – ma Ojtozi-fasor.
A Soproni Erdélyi Kör augusztusban az emlékmű bronzba öntött mását viszi el a csata eredeti helyszínére, az Ojtozi-szorosba. A bronzplakettet Sz. Egyed Emma soproni érem- és szobrászművész készíti el.Továbbá a soproni emlékműbe, annak készítőjének nevét is be szeretné vésetni a kör, a művész, Dabóczy István ma is élő fia kérésére, és a Soproni Erdélyi Kör,valamint a Rákóczi Szövetség Soproni Csoportja hosszú távú terve között szerepel az emlékmű újrafelállítása az csata helyszínén, az Ojtozi-szorosban.
Ebben a kezdeményezők támogatói, a védnökséget is vállalók:: a Rákóczi Szövetség (Ugron Gáspár főtitkár), a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat (Firtl Mátyás általános alelnök) és a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület (Sylvester Lajos elnök).

Ugron Gáspár: A Rákóczi Szövetség támogatja a soproni kezdeményezést

A jótékonysági koncert házigazdája, a Rákóczi Szövetség Soproni Szervezetének elnöke, Tölli Balázs volt, köszöntőt Firtl Mátyás, a megyei önkormányzat általános alelnöke, és Ugron Gáspár, a Rákóczi Szövetség főtitkára mondott. Sylvester Lajos, a Háromszéki Mikes Kelemen Közalapítvány elnöke levélben köszöntötte az eseményt.

A Soproni Erdélyi Kör és a Rákóczi Szövetség Soproni Szervezete következő koncertjén Dévai Nagy Kamilla és énekmondó tanítványai lesznek a vendégek.

Él, tanít és cselekvésre késztet a soproni hős katonák áldozata,

A soproni 18-as honvédok Ojtozi-szorosban álló emlékművét le lehetett rombolni, de lám a több száz soproni katona tette, hősiessége, helytállása, példája a kőnél és ércnél is maradandóbbnak bizonyult. Az alantas emberi szándék ellenére – 87 év után is – újra és újra helyet követel magának a nemes és a jó, az önfeláldozó hazaszeretet.

Él, tanít és cselekvésre késztet a soproni hős katonák áldozata, összeköti Sopront és Háromszéket, Erdélyt és az anyaországot.

Firtl Mátyás: A hazaszeretet, az áldozatvállalás az ércnél és kőnél maradandóbb érték.

Vannak néha pillanatok, amikor úgy tűnik: az anyagelvű érvelés legyőzheti az erkölcsi, szellemi érveket.
Mondom: úgy tűnik, és jó tudni, hogy valójában nem úgy van.
Ezt a mai nap, ez a kezdeményezés is bizonyítja.
Bizonyítja ezt a Sopron-Ojtozi-szoros közötti áthidalható és áthidalt távolság.
Ezt a távolság csaknem az ezeréves Magyarország legnyugatibb és legkeletibb két pontját köti össze. Ez a távolság – ma itt eltűnik.
S ameddig vannak olyanok, akiknek ennek fontosságát értik – és lám vannak, hiszen itt vagyunk mi – addig reménykedhetünk a magyar nemzet szebb jövőjében.

Mi, akik évtizedeket töltöttünk itt a vasfüggöny tövében, ugyanazzal a csodának kijáró örömmel és reménységgel éltük át annak leomlását, mint erdélyi testvéreink a magyart magyartól elválasztó határok megnyitását.
Közben nem lehetett észre nem venni az évtizedek alatt a nemzet ellenségei által felhúzott lelki-szellemi falakat. Ma már látjuk: ezek a falak nem dönthetők le egyetlen mozdulattal – mint a vasfüggöny –.
Téglánként kell azokat lebontanunk, és szintén szellemi értelemben.

Amit az évtizedek ostobaság, szűklátókörűség, hazafiatlanság kötőanyagával építettek meg egyetlen eszközzel bontható le: az erkölcs és a szellem erejével, a haza- és nemzet -szeretetével.
Abban a nem anyagi dimenzióban, amelyben a hazaszeretet, az áldozatvállalás az ércnél és kőnél maradandóbb érték.
Ez a nehezebb munka, de a nemesebb is.
Ehhez van szükség a művészetre, a lelket nemesítő zenére, amely időn túli, és határok feletti.

Adózzunk tisztelettel és kegyelettel a soproni 18-as honvéd-hősök emlékére, akik életük árán védték a hazát, 1000 kilométerre szülőföldjüktől, akiknek nyughelyeit, emlékét háromszéki testvéreink eddig kegyelettel őrizték és ápolták. Őnekik ebben társnak lenni, a soproni honvédek emlékét ápolni nekünk is szent kötelességünk.
Befejezésül Petőfi Sándort idézem:
,,Nekünk nincs a világon testvérnemzetünk, melytől segítséget kérhetnénk, mely segítséget adna. Egyedül állunk, mint magányos fa a pusztában!
Nem támaszkodhatunk csak az Istenre és magunkra. De a kettő elegendő lesz arra, hogy örök időre megmentsük a magyar nemzet életét, becsületét” - (Firtl Mátyás)

Az Ojtozi-szoros soproni hőseinek emlékét ápoló, az emlékművek helyreállítását támogató mai jótékonysági koncerten. a rendezvénysorozat erdélyi védnökeként személyesen nem lehetek jelen ugyan, de a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület és a magam nevében mondom és kívánom, hogy a mai koncert egy messze hangzó, s a Kárpát-medence egészében céljainkat meghalló fülekre, és ezeket értő elmékre leljen, s a rendezvény echója a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum dísztermétől az Ojtozi-szorosig visszhangozzék.
Nagy szükség van erre, mert kárpát-medencei szülőhazánkat nem csupán Trianon és egyéb békének mondott diktátumok tördelték darabokra. Napjainkban is fülfájdító nemzeti disszonancia tombol. És eközben úgy érezzük, hogy Sopronban varázslat történik: a Klarinet-trió koncertjével lélekben azt éneklik egybe, amit mások az együvé tartozásunkra kántált nem voksokkal próbáltak szétdobolni.

A Klarinét-trió (Illés Mihály, Wágner Csaba, ifj. Firtl Mátyás ) Hayd és Mozart-darabokat játszott elő

Sopronnak és környékének lakói, - amikor ennek ideje volt - éppen az ellenkezőjére, Trianonra mondtak nemet. És a soproniak, amikor megdöbbenve hallották a hírt, hogy Erdélyben a hősi halottaik emléke, a soproni 18-as honvédek első világháborús harcainak ott megörökített nyoma is valakiknek az útjában áll, akkor az emlékmű mását megépítették az eredeti helyétől 800 kilométerre, Sopron Városi Erdejében.
Ennek a lélekbemarkolóan felemelő cselekedetnek, akárcsak a mai, rendezvénysorozatot elindító koncertnek gesztusértékén túl szimbolikus üzenete is van: téglával és kőtömbökkel, dallal és énekkel, síppal, dobbal, nádi hegedűvel, szóval és betűvel, az irodalom, zene és képzőművészet eszközeivel, hitünk révén együvé tudjuk ölelni mindazt, ami bensőnkben tulajdonképpen szét sem esett.
Sem együvé tartozásunk hangszerei, sem mi nem hangolódtunk le.
Tisztelet és köszönet a Soproni Erdélyi Körnek, a Rákóczi Szövetség Soproni Szervezetének, a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzatnak és mindazoknak, akik ezt a Soprontól Háromszékig hangzó rendezvényt olyan szándékkal indították el, hogy az útnak a vége is látszodjék: az Ojtozi-szorost védő soproni 18-as honvédek első világháborús hősi harcaira emlékeztető dombormű újra a háromszékiek féltő védelme alá kerüljön.
(Sylvester Lajos, Háromszék)

(cyberpress)