|
'Jó társaságban', nagypénteken
Igazuk van mindazoknak, akik azt mondják, hogy nagypénteken a hívő töltse napját Istennel a szertartásokon és otthon csendes imában, aki hitetlen, az húsvéti nagytakarítással...
 Nagyon keveset mondanék azzal, hogy a hosszú és fárasztó mű előadása pontos, alig-alig fedezhető fel megingás, s az is a korhű hangszerek mostoha, hideg tér-beli használatának számlájára írható. Ugyanakkor az előadás végefelé többször is megcsodálhatjuk a fafúvósok tisztaságát és árnyalt kíséretét. Ha a historikusságot kérjük számon a felvételen, akkor is a tökéletességhez közelálló minősítés lesz a válasz. Annyira, hogy a 21. tétel előtt Arany János nagyszerű igemagyarázata példaértékű lehet bármely keresztény igehirdető előtt... Értő a mű tolmácsolása, mely nem mindig és nem minden koncertről mondható el, mely csak zenei feladatként fogalmazza meg az előadással szemben támasztott követelményeket. Ez azt is jelenti, hogy a zenei megszólaltatás itt több, mint korrektség; eszköz a fontosabb kifejezéséhez, s ez így is van jól. Éppen a kifejezés árnyaltsága annyira kifejezett, hogy a hosszú mű a lélekben nem a történetben élők számára sem unalmas, melyet később az ismert részek sorozatos felhangzása (a 15. kórustól kezdve) is elősegít. A mű legavatottabb ismerői is meglepődnek, a változatos és jól formált előadás milyen hamar véget is ér! Emeljük ki az evangelista közismerten rettenetes nagy energiát igénylő szerepe teljesítésének kiválóságát, a gyönyörű és mindig tiszta szopránszólókat, az altokban kifejezhető érzelmi gazdagságot, a basszus szólamok megbízhatóságát és mindnek azt a pontos és érzelmileg felfokozott áradását, mely csak a legjobb előadások sajátja. Nem tartozik a klasszikus zene kritikai szótárához a kifejezés, amit a kórussal kapcsolatban említeni fogok: szinte "harapnak"; a műben végig érezhető a jelenlétük akkor is, ha éppen nem énekelnek. Valamiképpen a belépésekből, a nem fáradó szólamokból tudjuk, hogy alig várják, hogy hozzátegyenek az előadás nagyszerűségéhez, hogy általuk is szóljon Bach passiója a közönséghez. Szerencsés közösségi-versenyzői alkat és tulajdonság. Csak akkor érezhető, ha a belső spannoltság elér egy bizonyos, "kritikus" szintet. Nehezen szánnám rá magam, hogy külön is említsek részeket, mert gyakorlatilag minden jól sikerült; legfeljebb a rész ismertsége emeli ki bennem is egy-egy korál vagy ária szépségét. Igazságtalan lenne, ha ez vezetne külön említéshez. Mégis talán a No.48-as kevéssé ismert áriában és kórusban ajánlom tanulmányozásra mindazt a szereposztást és megvalósítást, amit leírtam a korábbiakban vagy a szoprán csodálatos virtuóz szépségét a No.63-as áriában. A koncertfelvétel technikailag is jól sikerült. Kiegyensúlyozottan szól az elektronikán keresztül. Az ünneplő kórus a felvételen tömörségével egy nagykórus igéző teljességével szólal meg. A kettős szerep cizellált hangvétele (a történetnek szereplője és Bach vagy az elmélkedő hangja egyben az együttes) minden nehézség nélkül elválasztható, nem kell hozzá szöveges segédeszköz. A Bach mű nagyon értékes felvételéhez jut az hozzá, aki megszerzi a kettős CD-t. Hogy miért voltam Bach-hal jó társaságban nagypénteken? Aki pontos válaszra kíváncsi, akinek ez a hallottak ellenére kétséges, az "házi feladatként" a No.13-as ária magyarázatát olvassa el, akinek viszont elég a zene kapott komplex ajándéka, az - ahogyan Bach az ő hitével már a passió közepette - örüljön velem együtt, Húsvét örömével! - DI - |