Rovat: Lélektől lélekig
2005. április 02., szombat 22:21
|
Bevégeztetett – gyászol a világ
Bevégeztetett – gyászol a világ Hosszú betegség és hosszú szenvedés után elhunyt II. János Pál pápa.
A világ katolikusai és jóérzésű emberei is fájdalommal értesültek, hogy
elhunyt a világ talán legkarizmatikusabb, legjelentősebb pápája.
Az ellentétek kibékítésén dolgozó „utazó pápa” mégsem mutatkozott sohasem gyengének, amikor például az abortusz és egyéb kényes kérdések társadalmi vitája, nyomása nyomán lazításokat követeltek a Katolikus Egyházban. Nemrégiben a pápa szívrohamot kapott. Azt megelőzően pedig egyre gyakrabban került kórházba. A Parkinson-kór és a hetekkel ezelőtt végrehajtott gégemetszés is megkínozta az idős egyházfőt, aki a különböző lebegtetett mendemondák ellenére nem mondott le Krisztus földi helytartóságáról – holott jogilag elvileg lehetősége lehetett volna rá. Április elsején vált kritikussá az pápa állapota Április elsején reggel fél hétkor Joaquín Navarro-Valls szentszéki szóvivő
a következő nyilatkozatot tette közzé:
A szentatya öntudatánál van, éber és nyugodt. Csütörtökön, március 31-én este 19 óra 17 perckor megkapta a betegek szentségét. Pénteken reggel 6 órakor a pápa koncelebrált a szentmisén. A bíboros államtitkár és a közvetlen munkatársak imáikkal kísérik a szentatya egészségi állapotának alakulását. A pápa gyógykezeléséről magánorvosa, Dr. Renato Buzzonetti, két reanimációs orvos, egy szívspecialista, egy fül-orr-gégész szakorvos és két ápoló gondoskodik.” A lengyel pápa életútja A pápa 1978. október 16-án lett a Vatikán 264. főpásztora. Fiatalon nagyon sokat sportolt (evezett, síelt, hegyet mászott), de érdekelte a színjátszás is. Végül a vallást választotta. Túlélt egy sikertelen merényletet, ám egészségi állapota mégis gyorsan romlott a 90-es években jelentkező paralízisnek köszönhetően.
Karol Jozef Wojtyla 1920. május 18-án született Wadowicében, Krakkótól 50 km-re. Karol Wojtyla nyugalmazott katonatiszt és szabó, valamint Emilia Kaczorowka tanárnő két fia közül ő volt a fiatalabb. Miután édesanyja 1929-ben meghalt, édesapja egyedül nevelte tovább két fiát, azonban nem sokkal később, 1931-ben huszonhat éves bátyja is meghalt. Így csak ketten maradtak a családban. 9 évesen volt elsőáldozó és 18 éves korában bérmálkozott. Már az elemiben is kitűnő diák, szeret focizni, de abba tudja hagyni, ha szólítja a kötelesség. Nagy kedvvel ministrál, hamarosan főministráns lesz, mindazonáltal nem lehet jámbornak mondani: szereti a tréfát, a játékot, a barangolásokat, a tábortüzet, a természetet. Wadowicében járt gimnáziumba, majd érettségi után a krakkói Jagelló Egyetemre iratkozott be 1938-ban, és egy dráma iskolába is járni kezdett. A náci megszállók 1939-ben bezárták az egyetemet, ezért egy kőbányában, majd egy vegyi üzemben dolgozott, hogy megélhetését biztosítsa. 1942-ben kezdte meg papi tanulmányait a krakkói érsek által vezetett, illegalitásban működő szemináriumban. Ugyanebben az időben tevékenyen közreműködött a "Rapszodikus Színház" nevű, szintén titokban működő társulat munkájában. A második világháború után folytatta tanulmányait az újból megnyitott krakkói szemináriumon és a Jagelló Egyetem teológiai szakán. 1946. november elsején pappá szentelték. Röviddel ezután Rómába küldték, ahol egy francia pap felügyelete alatt dolgozott. 1948-ban lett a teológia doktora, doktori disszertációját a Keresztelő Szent János műveiben fellelhető hitről írta. Ebben az időben papi hivatását lengyel emigránsok között gyakorolta Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában. 1948-ban visszatért Lengyelországban, ahol Krakkó több parókiájában is megfordult papként, valamint 1951-ig ő volt a krakkói egyetem káplánja. Ekkor újból filozófiai és teológiai tanulmányokba fogott. Később a teológia és az etika professzora lett a krakkói és a lublini egyetemen. 1962 októbere és 1965 decembere között aktívan részt vett a II. vatikáni zsinat ülésszakain. 1964. január 18-án VI. Pál pápa Krakkó érsekévé és metropolitájává nevezte ki, tisztségébe március 18-án iktatták be. A vatikáni zsinaton bebizonyította, hogy tisztában van az új egyházképpel, amely szerint a tekintélyelv helyébe a szolgálat, a kioktatás helyébe az igehirdetés lépett. Egy hónapja püspök, amikor meghal XII. Pius. A következő évben meghal XXIII. János. Utódjától, VI. Páltól kapja meg az érseki palliumot. Az egymást követő zsinati ülésszakokon egyre többször hallatja szavát, elsősorban a Dignitatis Humanae és a Gaudium et spes anyagában. Három évvel később, 1967 májusában VI. Pál bíborossá nevezi ki Krakkó érsekét. Tizenöt éven keresztül irányítja a krakkói érsekség életét, el?bb két, majd négy segédpüspökkel. Délelőtt 11 órakor kezdi kihallgatásait, addig az imádságé és az íróasztaláé. Mintaegyházmegyét szervez, újabb könyvet ír (Szeretet és cselekedet), látogatja a túrázó fiatalokat, aktívan vesz részt a római szinódusokon, az Evangelii Nuntiandi szövegét megfogalmazó bizottság elnökévé lesz. Meghívásoknak téve eleget bejárja a fél világot Észak-Amerikától Ausztráliáig. ?t is látogatják bíborostársai a világ minden részéből. A látogatók a "lengyelországi egyházat" akarják tanulmányozni, melyben tele vannak a templomok, nem fogy, hanem egyre n? a papi hivatások száma, s képes megbirkózni az ateista kommunizmus hitet rombolni akaró erejével is. VI. Pál halála után a bíborosok Albino Luciani velencei pátriárkát választják pápává, aki I. János Pál néven, hivatalának 33 napi gyakorlása után - máig tisztázatlan körülmények között - elhunyt. A temetést követő konklávéból - 49 óra után - Karol Wojtyla kerül ki győztesen. Legerősebb támogatói a hírek szerint a német és osztrák bíborosok voltak, s nyolc választási forduló után a 111 bíborosból 104 szavazott a krakkói érsekre a konklávén. 1978. október 16-án a bíborosok megválasztották Szent Péter 264. utódját, aki a II. János Pál nevet adta önmagának. A konklávénak nem lehetett kétsége, hogy kit választott meg. Ismerték őt. Őt akarták. Első kihívás: közvetít Argentína és Chile között Első Urbi et Orbi üzenetét október 17-én közvetíti a rádió a hívőkhöz. Első útja a castelgandolfói pápai nyaralóba vezet. Első diplomáciai küldetéseként elfogadja 1979. január 24-én, hogy közvetítsen Argentína és Chile között. Ugyanezen a napon fogadja első audienciáján első magasrangú, külföldi vendégét, Andrej Gromikó, szovjet külügyminisztert. Egy nappal később indul első apostoli utazására, ezúttal a Dominikai Köztársaságba, Mexikóba és a Bahamákra. Második útján már szülőföldjére tart: 1979. június 2-án megérkezik Lengyelországba. Az Egyesült Államok és Írország után Afrika következik. Kongóba, Zaire-ba és Kenyába látogat el. Jimmy Cartert 1980. június 21-én fogadja a Vatikánban. Brazíliai látogatása után II. Erzsébet angol királynő teszi tiszteletét a pápánál. Az 1981-es esztendő meglehetősen izgalmas. Január 15-én nyilvános meghallgatáson fogadja Lech Walesát, majd nem sokkal később találkozik Róma főrabbijával, Elio Toaff-fal. Május 15-én, délután 5 óra 19 perckor lövés dördül a Szent Péter téren. Egy török fiatalember, Mehmet Ali Agca pisztolyával súlyosan megsebesíti a katolikus egyházfőt. A pápa nyitott papamobiljának hátsó ülésére hanyatlik, azonnal a Gemelli kórházba viszik, ahol 6 órás műtét után tudják csak stabilizálni az állapotát. Ali Agcát elfogják. Egy szemfüles fotósnak véletlenül sikerült rögzítenie azt a pillanatot (lsd. képünkön, a piros karikában Agca kezében a pisztoly), amikor a lövés eldördül. 2 nap elteltével a pápa közli kórházi ágyán, hogy megbocsátott annak a testvérének, aki lelőtte őt. 20 nappal később János Pál visszatér rezidenciájára, és újra beleveti magát a munkába. Merényletével kapcsolatban csak annyit jegyez meg: "Ez volt a 3. fatimai titok." 1982-ben fogadja Ronald Reagant. A valláson kívül biztos van más témájuk
is, hiszen szinte egy időben követtek el ellenük merényletet (R. R. ellen
1981. március 30-án). Az amerikai elnök után Jasszer Arafat jár a Vatikánban.
1983. november 5-én, Luther Márton születésének 500. évfordulóját levélben
köszönti. Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov genfi csúcstalálkozóját személyes
hangvételű üzenetben üdvözli 1985. november 17-én. A Lengyel Népköztársaság
elnökét, Wojczek Jaruzelskit csak 1987-ben fogadja.
1989. december 1-én érkezik az első szovjet államfő a pápához. Mihail Gorbacsov eléri, hogy hivatalos diplomáciai kapcsolat jöjjön létre Moszkva és a Vatikán között. Az 1991-es első Öböl-háború idején mind az amerikai, mind pedig az iraki elnököt felszólítja, hogy keressék a békés megoldás lehetőségét. Februárban Lech Walesát már mint lengyel államfőt fogadja hivatalában. 1991. augusztusában először jön Magyarországra II. János Pál pápa. 1993. decemberében Jeruzsálemben lefektetik az alapjait egy későbbi, Izrael Állam és a Vatikán között létesítendő hivatalos kapcsolatnak. Egy hónappal később már a balkáni békéért imádkozik a pápa. Nem sokkal a jeruzsálemi találkozó után Jichak Rabin izraeli miniszterelnök viszonozza Rómában a pápa látogatását. A pápa ezután több mint 40 további apostoli utazáson vesz részt. 1996-ban újra Magyarországra látogat. 1999. március 11-én fogadja az iráni elnököt, Seyyed Mohammad Khatamit. Talán 25 éves pontifikátusa legnagyobb és a legtöbb vitát kiváltó döntése volt a 2000-ben meghirdetett megbékélési programja, amelynek kulcsfontosságú eseménye volt az a március 12-én, nagyböjt első vasárnapján a római Szent Péter bazilikában megtartott szentmise, amelyben II. János Pál pápa - magas rangú vatikáni tisztségviselők asszisztenciájával - bocsánatot kért Istentől az egyház nevében elkövetett történelmi vétségekért. A confiteort, a mise bűnbánati részét hét szakaszra osztották. Egy általános bűnvallomás után az igazság szolgálatában elkövetett vétkek, a Krisztus Testének egysége ellen elkövetett bűnök, az Izrael népével szemben elkövetett bűnök, a szeretet, a béke, a népek jogai, a kultúrák és vallások tisztelete ellen elkövetett bűnök, a nők méltósága és az emberi nem egysége ellen elkövetett bűnök, s végül a személy alapvető jogai ellen elkövetett vétkek megvallása következett. Galileit rehabilitálják, Giordano Bruno máglyahalála fölötti pedig sajnálkozását fejezi ki a Vatikán. 1995-ben csípőoperációt hajtottak végre rajta, 1992-ben jóindulatú daganatot távolítottak el vastagbeléből, két évvel később combnyakcsonttörést szenvedett. 1996-ban vakbélműtéten is átesett, Parkinson-kórban szenved, de megrendült egészségi állapota miatt sem adta fel utazási terveit. A legek pápája 455 év óta ő volt az első nem olasz pápa.
Két alkalommal járt Magyarországon: először 1991. augusztus 16-20. között,
majd 1996. szeptember 6-7-én a pannonhalmi bencés monostor fennállásának
1000. évfordulója alkalmából.
Történelmi találkozók részese A legtöbb egyházi és vallási kérdésben – például papi nőtlenség, eutanázia, fogamzásgátlás, abortusz, stb. – az elkötelezetten konzervatív pápa a zsidókkal kapcsolatos politikájában meglepő „liberalizmusról“ és nyitottságról tett tanúbizonyságot, sőt: néha valósággal forradalmi lépésekig is elmerészkedett. Nem meglepő, hogy néhány megoldatlan kérdés – így XII. Pius pápa II. világháború alatti szerepe – ellenére sok elemző a zsidók számára elképzelhető legjobb pápaként jellemezte az idős és megfáradt egyházfőt. David Rosen rabbi, az American Jewish Committee vallásközi ügyekben illetékes vezetője „különlegesnek és történelminek“ nevezte a pápa hozzájárulását a katolikus-zsidó „megbékéléshez. „A pápának – jelentette ki Rosen – volt elképzelése és bátorsága, hogy a katolikus-zsidó kapcsolat terén elmélyültebb dialógust folytasson. A katolikusok számára úgy jellemezte a zsidó néppel való viszonyt, mint ami a keresztény identitás gyökere és szíve.” II. János Pált 13 évvel a történelmi jelentőségű Nostra Aetate enciklika kibocsátása után választották pápává. Az enciklika valóságos forradalmat jelentett a zsidó-katolikus dialógus történetében. A Nostra Aetate, melyet 1965-ben a XXIII. János Pál pápa által összehívott II. vatikáni zsinat bocsátott ki, elítélte az antiszemitizmust, s a történelem során első ízben vetette el a hagyományos egyházi tanítást, mely szerint a „hitszegő zsidók“ kollektíve bűnösek Jézus keresztre feszítéséért. II. János Pál pedig ezeken a kereteken is túllépett s ez – ismervén a pápa antitotalitárius életútját – egyáltalán nem meglepő. Karol Wojtyla a dél-lengyelországi Wadowice-ben született 1920-ban, amikor Lengyelországban még több mint hárommillió zsidó élt. Mint szülőhazájában sok helyen, Wadowice-ben a lakosság negyede zsidó volt, így a majdani pápának zsidó szomszédai, barátai és osztálytársai is voltak. A náci megszállás évei alatt Lengyelország a zsidók nagy temetőjévé változott – elpusztult Wojtyla sok ismerőse is. A leendő pápa maga is egy náci munkatáborba került és papi tanulmányait csak titokban folytathatta. A holocaust borzalmai mélyen érintették Karol Wojtylát. Szimbolikus jelentőségű volt 1979-es, első pápai látogatása szülőhazájában, melynek során az Auschwitz-Birkenau-i táborban térdre borulva imádkozott az itt meggyilkolt zsidókra emlékezve. Egy Assisi-ben tartott ökumenikus imarendezvényen, 1993-ban a pápa azt mondta az egyik zsidó résztvevőnek, hogy „a Soá emlékezetének új életet kell vinnie a tanításunkba és igehirdetésünkbe, a jövő generációk érdekében.“ Hosszú regnálása alatt II. János Pál több ízben is élesen elítélte az antiszemitizmust, mint Isten és az emberiség elleni bűnt, világkörüli útjai során pedig nagyon sokszor találkozott zsidó vezetőkkel, ráadásul e találkozásokat maga kezdeményezte. Sokszor és ismételten nyilvános bűnbánatot tartott azon bűnök miatt, amit keresztények követtek el a zsidók ellen az évszázadok folyamán. Olyan keresztényeket is boldoggá, illetve szentté avatott, akik a Holocaust áldozatai voltak, így Maximian Kolbe, lengyel pátert, aki egy családapa helyett önként választott halált az egyik koncentrációs táborban, valamint Edith Stein zsidó származású apácát, akik a nácik egy hollandiai kolostorból hurcoltak el. (Edith Stein boldoggá avatását egyébként nem fogadta egyöntetű öröm a zsidó világban: a lépést sokan úgy értelmezték, mint amely biztatás a zsidók keresztény hitre térítésére.) Élő kapcsolata volt Istennel A legdrámaibb eseményre minden bizonnyal 1986 áprilisában került sor, amikor II. János Pál – a római pápák közül elsőként – elhagyta a Vatikánt és belépett egy zsinagógába. A római nagyzsinagógában Elio Toaff főrabbi fogadta őt, a pápa pedig Isten és a zsidók közti „visszavonhatatlan szövetségről“ beszélt. „A judaizmussal – szögezte le a katolikus egyházfő – olyan kapcsolat fűz össze minket, mely más vallásokkal kapcsolatosan nem áll fenn. Önök a mi drága szeretett testvéreink és – bizonyos módon - azt lehet mondani, hogy Önök a mi idősebb testvéreink.“ 1993 végén II. János Pál újabb döntő lépésre szánta el magát: teljes körű diplomáciai kapcsolatot létesített Izraellel. 2000 márciusában Izraelbe látogatott, felkereste a Yad Vashem Holokauszt Emlékhelyet és ott imát mondott, valamint imaszöveget tartalmazó cédulát helyezett el a Siratófalnál. A szövegben – többek között – ez állt: „Mélyen meg vagyunk rendülve azok viselkedése miatt, akik a történelem folyamán szenvedést okoztak az Önök testvéreinek és kérjük az Önök bocsánatát. Elkötelezetten keressük a valódi barátságot a Szövetség Népével“. 2003. december elsején a Simon Wiesenthal Központ vezetőit fogadta magánkihallgatáson
a pápa és átnyújtotta neki legmagasabb kitüntetését, a Simon Wiesenthal
Humanitárius Díjat azért, mert egész életén át barátság fúzte a zsidó néphez.
Marvin Hier rabbi, a Központ alapítója és elnöke sürgette a pápát, hogy
emelje fel szavát az új európai antiszemitizmus ellen és folytasson világszerte
kampányt az öngyilkos merényletek ellen. “A világ Önhöz fordul, Őszentsége,
azért, hogy az ilyen tetteket Isten és az emberiség elleni bűntettként
bélyegezze meg. Amint Ön mondta: “Nem a Gonosz mondja ki az utolsót az
emberi dolgokban.” Huszonnégy órával a találkozó után, a pápa azt mondta
egy katolikus-muszlim találkozón, hogy Isten nevét soha többé nem lehet
arra felhasználni, hogy erőszakra buzdítson. A pápa szószerint ezt mondta:
“Önökhöz fordulok, és az összes jóakaratú férfihoz és nőhöz, hogy csatlakozzanak
ahhoz a közös erőfeszítésünkhöz, hogy Isten szent nevét soha többé ne lehessen
felhasználni erőszak vagy terrorizmus szítására vagy arra, hogy elősegítse
a gyűlöletet és a kirekesztést.” (F.: Novák Attila)
|