|
Mindennapi orvosunk
Mindennapi orvosunk
Mt 9,9-12 Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: „Kövess engem!” Az felállt és követte. Amikor később vendégül látta házában, sok vámos meg bűnös jött oda, s Jézussal és tanítványaival együtt asztalhoz telepedett. Ezt látva a farizeusok megkérdezték tanítványaitól: „Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
Természetesnek mondjuk, mert megszokott eset, ha lohad a kezdeti lelkesedés. Amikor bármivel kapcsolatban annyira elhamvad már a felügyelendő tűz, hogy ismét felhorgadva az érzelem, a belső indulat, már csak az emmauszi tanítványokat idézhetjük: "Ugye, hogy lángolt a lelkünk...".
Az evangéliumi leírásból ez az ifjúi lelkesedés olvasható ki, az a lendület, az a vehemencia, amivel egyszerre és minden otthagyható, mert a változtatás szükségessége annyira evidencia.
Minden nehézség nélkül felidézhető a jelenet - "hála" a manapság ismét darabokra szakadozó társadalomnak, ahol egyre nehezebb, egyre feltűnőbb a más csoporttal létesített közösség, a testi-szellemi "átjárás". Az igazán mindenkihez tartózó, de a betegekhez küldött Krisztus magatartása sokszor kulcs a mai viselkedésünkhöz is. A betegek keresik a Megváltó társaságát, a magukat egészségesnek tartók messziről, élesen, de mindig többértelműen kritizálják. A kihúnyt lángot élesztgetőkben kevés a saját "szufla", hogy lángoljon a tüzük, hogy meglássák mindazt magukban, amiért - úgy gondolják - Jézus máshoz, csak máshoz küldetett.
A kérdés most már csak az, hogy vajon érvényes-e erre a fanyalgó társaságra az az elterjedt mondás, miszerint nincsenek egészséges emberek, csak rosszul megvizsgált betegek. Ezt a mi vonatkozásunkban komoly teológiai éllel bíró kérdést nyilvánvalóan nem szubjektív ön-eldöntés dolga, hogy megítéljük. A "betegség" gyanújelei itt is, ott is felbukkannak, és az "élet sűrűjében" élők a megmondhatói, mennyire szerteágazó, mennyire a legmélyebb, genetikus gyökerekben rejlő problémáról van szó.
Egyáltalán nem biztos, hogy enyhébb esetekben már a diagnózis elfogadása nem gyógyító hatású, s az Orvos minősége, akinek elfogadása nyilvánvalóan a hit legalapvetőbb kérdése, értékes kapcsolat kezdetét jelentheti egy nagyon hosszú folyamatban.
- DI -
|