|
Plankton-civilizáció
Plankton-civilizáció
Ha igaz az evolúció – márpedig bizonyos szempontból mindenképpen az
– akkor a legjelentősebb egyedfejlődés a plankton-típusú földlakóknál tapasztalható.
Itt egyszerre két, kevésbé ismert fogalom jelenik meg - plankton-típus,
és földlakó – de nem szabad megrémülni, az evolúció már csak ilyen. Ha
azt hitte valaki, hogy a „fejlődés” egyirányú, akkor alaposan át kell értékelnie
világunkról alkotott nézeteit, tudniillik annyi irány van, amennyi csak
lehet, és még annál is több, tehát végtelen a variációs lehetőség.
Ezen belül – természetesen – lehet osztályozni, néhány közös jellemző
alapján csoportosítani, s ennek nyomán alakult ki a földlakók, s ezen belül
a plankton-típusú földlakók kasztja. Hozzáértők szerint földlakó az-az
emberi formával bíró lény, amely már nem ember, hanem valamilyen új egyed.
Egyesek szerint a homo sapiens mutációja, szerintem egészen más, de erre,
itt, most nem térek ki. (Talán, majd máskor.)
Annyit mindenesetre tudnunk kell, hogy ők vannak többen, s az emberek
egyre kevesebben.
(Tudvalevő, hogy az ember az a lény, aminek látszik…)
Természetesen a földlakók között is felismerhetők szignifikáns különbségek.
Ezen belül is jellegzetes a plankton-típusú földlakó,azaz a gyökértelenségéből
adódó mozgásszabadságával élni tudó típus. Ők vannak kisebbségben, mégis
úgy tűnik, mintha többen lennének. Ennek oka, hogy mindig ott, és akkor
képesek megjelenni nagy számban, ahova a fény esik…
Főleg a mesterséges fény.
Ez a fajta, intellektuális parazita. Fogalmakat szív fel magába, és
mutál. Ez a különös emésztési procedúra zavarba ejtő eredményeket hozott:
az emberek elkezdtek kételkedni saját fogalmaikban, olyan alapvető tényszerűségekben,
amelyeknek korábban nem keresték magyarázatát, mert tényként fogadták el
őket. Ez a planktonizálódás első fázisa. Aki képes kétségek nélkül hinni
ezekben az alap tételekben, az megmenekült, akit legyőz a kételkedés, az
óhatatlanul földlakóvá silányul, s ha kellő mozgási energiával bír, akkor
hamar plankton-típusúvá válhat.
A plankton-típus jellegzetessége a hatalom éhség, a mámoros vágy minden
hatalmi helyzet iránt. Nem szabad irigyelni tőle, hiszen súlyos árat fizet
érte. A vágyak és a mámor megélésére adott esély – legalábbis az emberi
test nyújtotta lehetőségek között – korlátozott, tehát mindazon mámor és
vágy, amelyet az ember harmonikusan képes kiaknázni és megélni, a plankton-típusú
számára nem adatik meg.
A hazugság és igazság között mindig csak annyi a különbség, hogy az
egyikük gyökértelen. Amelyik gyökérhez kötődik, kevésbé mozgásképes, helyhez
van kötve, nem kell keresni, mindig ugyanott van, ahol volt…
A hazugság ebből adódóan nincs helyhez kötve. Mozgékony, alakítható
és szapora. Mint a plankton: kúszik-mászik, ellep, elfed mindent, s ha
úgy akarja egyik pillanatról a másikra áttelepül oda, ahonnan felszívhatja
táplálékát. A gyökerekre kúszik, azokat szívja, tépi.
Felzabálja az igazságot…
Ha igaz az evolúció…
koldus@citromail.hu
| Fotó: www.wackernagel.ch/seiten/seite15.html |
|