|
Szeptemberi Horgász Hírek Nyári tapasztalatok
Havonta kívánok ezen a helyen beszámolni a horgászatra érzékenyek
részére a Magyar Horgászban közölt érdekesebb eseményekrõl. Ezen
túlmenõen, ha valamelyik kedves horgász társnak lenne mondanivalója
nyugodtan keressen meg emailen és szívesen megjelentetjük írását vagy
fényképét illetve mindkettõt. Segítsetek kedves horgásztársak
változatosabbá tenni ezt a rovatot!
KÉREM FOLYAMATOSAN FIGYELNI EZT AZ OLDALT, MERT A CIKKEK EGYMÁS UTÁN KERÜLNEK RÁ, AHOGY IDOM ENGEDI. Kovrig Zoltán abádszalóki horgász fogta az e havi legnagyobb pontyot -az idei legnagyobb is eddig - a Tisza tóban április 22-én 13 óra 40 perckor. Öt napos etetés utolsó napján kukorica csalira kapott étvágyat a gyönyörû ponty. A 0,25-ös zsinórral fél óráig volt csak esélye a nyurgának, ami nem kis teljesítmény. Ez alatt az idõ alatt több 5-10 kilogramm közötti pontyot is fogott az ügyes horgász. Véleménye szerint a tóban számos rekord méretû halat fognak, de nem adnak hírt errõl.
Gyurcsek Andrásnak mozgalmas napja volt május 24-én Badacsonyban. Reggel kilenc órakor megakasztott egy 30 kg-os 150 cm hosszú harcsát, de a 0,35-ös fonott zsinórral történt fárasztás végén botja hírtelen négy darabra törött. Ezután saját termesztésû bambusz botra szerelt át és délután kettõkor feleségét is magával vitte a horgászatra. Egy óra múlva küsz csalira ismét érdeklõdõ érkezett, aki egy órán át vontatta a csónakot, azonban nem tudták vágóhoroggal a csónakba emelni a nagy halat, majd segítséggel végül is csónakba és szárazra került a 66 kg-os 210 cm-es óriás. Idén ez a második harcsa és azt mutatja, hogy sok nagy harcsa van a Balatonban, amit mások is megerõsítenek azzal, hogy jóval több az idén a harcsa kaland, mint korábban volt.
Verner László Desedán fogta az e havi legnagyobbat. A kaposvári horgász június 6-án este 8 órakor 0,27-es zsinórra szerelt fehér kétfarkú twisterrel dobált a tó toponári oldalán. A szegény fogas nem gondolta, hogy így rászedték, aminek az lett a következménye, hogy utolsó úszkálása után a mérleg 9,50 kg-ot mutatott ( 88/54 cm). Nem adta könnyen az életét, hiszen 30-35 percig küzdött érte, de már megont az ember rákényszerítette akaratát.
Bezlay Jenõ zalaegerszegi horgász fogta az e havi egyetlen csukát a Zala folyóban , annak is a pókaszepetki szakaszán május 2-án. A csukesz azt hitte jól jár a 0,40-es zsinóron levõ hármas horogra helyezett bodorkával, de elszámította magát. Az idei második legnagyobbnak bizonyult 13,40 kilójával és 108 cm hosszával. Béke szálkáira.
Baksai Antal abszolút rekordot jelentõ fekete sügeret fogott május 31-én este fél kilenckor a tatai Derítõ tó Átal-éri szakaszán. A víz akadós terepén harmat gilisztával úsztatott, aminek nem tudott ellenállni a szép hal. A 0,25-ös zsinórral mintegy nyolc percig tartott a fárasztás és a mérlegelésnél derült ki, hogy a 3,70 kg (49/35 cm) a legnagyobb fekete sügér súly, melyet eddig Magyarországon fogtak és bejelentettek. A horgász dicséretére válik, hogy a szép halat mérlegelés és fényképezés után visszaengedték a vízbe - gondolva talán teljesíti a horgász három kívánságát.
Döme Gábor számol be Csongrád megyei vadvízi horgászatról, ahol ponty, amur, busa, keszegfélék és compó fogható. Egy öreg tiszai holtág volt a kirándulás célpontja, érintetlennek tûnt a hely. A víz átlagosan 50-70 m széles és mindkét partját sûrû nádas borítja. A mederben 3 m a vízmélység, azonban a halak fõleg a parti 10 m-es sávban tartózkodnak. A hajnali pirkadatban gyönyörû pontyok és amurok tartottak ugró bemutatót. Ilyen elõzmények után furcsának tûnt a 3,9 m-es matchbot használata. A tapasztalat azt mutatta, hogy finom szerelés kell a halak becsapására és kis szerencsével ezzel a bottal is ki lehet fogni nagy halat. A fõzsinór 0,18-as, az elõke 0,10-es, az úszó 2+2 gr-os önsúlyos waggner. A horgászhely egy nád nyiladék volt és 8-10 méterre kellett csak dobni ahol 1,5 m volt a víz mélysége. 2-3 kg száraz etetõanyagba 6 doboz vékony giliszta került (a compóknak) összevagdosva plusz 1 doboz csemegekukorica (a pontyoknak) és 2 deci csontkukac(a dévérkeszegeknek). A horogra csontkukac és giliszta is megfelelõ. Néhány etetõ gombóc került az úszó köré és hamarosan buborékok jelezték az elsõ vendégek megjelenését. Még egy órát kellett várni az elsõ kápásig, de az öt szem csontinak a fél kilós compó nem tudott ellenállni, a matchbot pedig hamar kifárasztotta. Ezzel beindult az üzlet és bõ egy óra alatt tíz compó feszítette a haltartót. Ekkor erõteljes túrások jelentek meg az etetésen, ami nagy hal jelenlétét tanúsította. 20 perc múlva az úszó elindult a nádas felé, de nagy volt a meglepetés, mert teknõs volt a horgon és még három követte. Ezután egy kis szünet következett, újabb gombócok repültek az etetést felfrissíteni. Az eredmény egy jó három kilós pontyot hozott, kellemes fárasztással. Ezután már compó nem jelentkezett, hanem a jó tenyeres dévérek jöttek, majd a nagyobbak, volt közöttük 70 dkg-os is. Ezután jött a nap meglepetése, bevágás után úgy megiramodott a hal, hogy nem lehetett megállítani és a túlsó nádfal elõtt kiakadt a horog. Talán nagy ponty volt, de amur is lehetett. Persze ha erõsebb szereléssel horgásznak, akkor sokkal kevesebb a kapás és akkor sem biztos, hogy ekkora halat ki lehet szákolni.
A déli hõségben leálltak a kapások és a napi fogás megszemlélésekor elégedettek lehettek, mert a compók mellé sikerült egy szép pontyot is fogni. A jó ponty alapanyag megvolt, bár a compók pucolása nem kis feladat. Éles késsel a nyálkát elég eltávolítani, a pikkelyek maradhatnak, mert a fõzés közben a forró vízben feloldódnak és növelik a lé zselatin tartalmát. Jó halkocsonya lesz a maradékból. A nap tanulsága az is lehetett, hogy a jó matchbot mennyire megnövelheti a horgászat eredményességét. Az idei ponty szezon java részén már túl vagyunk, kivéve azt a néhány szerencsés horgász társunkat, akik még õsszel is huzamosabb idõt tudnak a Balatonon tölteni. Mert hát etetés nélkül manapság pontyot fogni olyan szerencse, mint megnyerni a majd egy milliárdos lottó nyereményt. Persze a szeptemberi pontyozás eredményesebb is lehet, mint a nyári és az eddigi hírek is kedvezõ fogásokról számolnak be, de hát a java még hátra van. Most fõleg a nyári tapasztalatokról szeretnék néhány szót (mondatot) írni. Ha röviden kellene jellemezni a nyári balatoni pontyozást (persze amit írok nem vonatkozhat az egész Balatonra, tapasztalataimat csak a szigligeti vízszakaszra korlátozom), akkor jónak! ítélném. Na de ilyet! Valaki jónak meri nyilvánítani a balatoni pontyfogást!? Gondolom sokan felszisszennek ezen mondatot olvasván. Pedig az idei fogások jóval eredményesebbek a tavalyinál, hogy jobban ne menjek vissza az összehasonlításban. A szezon pedig nem indult jól. A júniusi és július eleji fogások nem sok jóval kecsegtettek, valahogy az egy évvel korábbi gyakorlatot láttuk megismétlõdni, de aztán nagyon beindult. Sok "nagyágyú" horgászik mifelénk (persze másutt is így lehet) és olyan eredményeket produkáltak, hogy tátva maradt az ember szája. Nap mint nap megfogták a szebbnél szebb pontyokat és gyakran számoltak be Mobi Dickrõl, amivel nem tudtak mit kezdeni és a végén egy nádtorzsán, vagy karón szakított. Hol is horgásztunk? A legkülönbözõbb helyeken! Nagyon érdekes, hogy a nádi pontyozás mindenhatósága eltûnt. Fogtuk a pontyot persze nádban, nyílt vízen hinaras mellett, nyílt vízen leszúrt bólyák - jelzõ karók mellett, fenekezve, úszóval, reggel - délben - este - éjszaka. Az idei év bajnoka vitathatatlanul Bajusz Karcsi. Csak így tõmondatban. A nyílt vízen jelzõ karók által behatárolt jó nagy területen etetett fõtt kukoricával és bojlival. De nem ám keveset, spórolva, hanem sokat és rendszeresen a jó két méteres vízben. A víz alja nádtorzsákat tartalmaz, jelezvén, hogy itt egykor kiterjedt nádas állott. És rátért a bojli csalira és mindjárt szép eredménnyel. Este horgászott világítós úszóval, a csónaktól 15-20 m-re. Szóval jó messzire, nehogy a zajok zavarják a halakat. Esténként 9.30 és 10.30 között rendszeresen beköszöntek a nagyok. Kicsit nem is akart fogni. O,20-0,25-ös fonott zsinórral, közepes horoggal. 3,5 gr-os önsúlyos úszóval és igényes bottal, orsóval várta a kapásokat. Azok meg is jöttek. Eleinte rendszeresen elmentek a termetes pontyok, valami mindig rosszul sült el. Ezeken a bosszúságokon okulva, a módszert finomítva végül eljutott a 15,5 kg, a 14,5 kg, a nem is tudom mennyi 11-12 kg és a 10, 9, 8, 7, 6, 5 kg pontyokhoz. A vanília ízesítésû bojli volt a nyerõ és hiába próbált kukoricával csalizni, az nem kellett nekik. Mikor eljött a kapásidõ, akkor szinte percre pontosan az egyik úszó eltûnt és egy-kettõ-három, bevágás után megindult a húzd meg - ereszd meg. Félõ volt, hogy a sok csónak kikötõ karón elakad a hal, de Karcsi nagyon beletanult a nagy halak irányításába és a csónak közelébe tudta húzni a nagy potykákat. Ott még a csónak alá menekülés volt a félõ, de dobogással és a hosszú bot (3,8 m) adta lehetõséggel mindig sikerült megakadályozni és végül szákba vezetni a kifáradt halakat. Ekkor rendszeresen véget ért a horgászat, mert a másik botot rendszerint összeszedte és a dobogás elriasztotta a többi halat aznap estére. Volt az idén egy másik nagymenõ is: a Csaba. Õ a nádasban horgászott 1,2 m-es vízben a strand oldalán, egy jó kis öbölben. Õ fõleg áztatott kukorica darával és kevés kukoricával etetett. Nagyon eredményesnek bizonyult. Fogott reggel, délelõtt, délben, délután, este. Szinte egész nap, amikor kiment horgászni. Az Õ halai kisebbek voltak, de a hármat minden nap megfogta! Ahogy mondom, minden nap és nem is kellett sokáig ott ülnie. Amikor napi teendõi mellett ki tudott menni, mindig megfogta a hármat (persze azért volt kivétel). Neki is voltak nagy szakításai, aztán Õ is feltett fonott zsinórt és megfogta a halak java részét. Sok volt 2, 3, 4 kg-os ponty, de akadt sok 1,5 kg-os is. A végén fogott egy 10 kg-os busát, ami kuriózum Szigligeten. Nekem is jobban ment, mint tavaly, de én nem tartoztam a menõk közé. Én a strand távolabbi végén levõ nád nyílt vízzel érintkezõ részén alakítottam ki helyet, ahol kevesen voltak, fõleg reggel a csend uralkodott. A nem túl jó hely ismeretében kevesen járnak oda és ez kellemessé teszi a helyet. Két helyet alakítottam ki a nádban, ahova áztatott kukoricával etettem. Én a konzervatív horgászokhoz tartozom. Kipróbáltam a fonott zsinórt, de a víz áramlása elhúzta az úszóval együtt, ezért visszatettem a 0,30-as monolitot. Ennek az lett az eredménye, hogy az elsõ öt akasztásom szakítással végzõdött. Ahogy akasztás után megindul a ponty a nádba, azt nem bírta ki a harmincas. Sokáig kitartottam a zsinór mellett, így is fogtam 1-4kg-ig elég szépen. Persze volt olyan napom, hogy egyet fogtam és hat szakításom volt! De az egy-két szakítás minden napos volt. A vége felé rászántam magam a zsinór cserére. A harmincast kicseréltem 14,5 kg-os szakítószilárdságú negyvenesre. Persze nehezebben tudtam a 3,5 gr-os úszókat helyükre dobni, de eredményesebb lettem. Amitõl féltem, hogy majd nehezebben veszi fel a ponty a negyvenes zsinóron a csalit, nem tapasztaltam. 14-es horgon kínáltam az egy szem ánizsos cukkot és sokszor hosszú tologatás, húzkodás után indult csak meg vele, vagy felfeküdt. Négy kilósnál nagyobbat nem fogtam, azok most is elszakítottak. De így jött kárász és egyszer még egy bodorka is felfektetett. Megfigyeltem, ha nem vártam ki, amíg teljesen eltûnt az úszóm, vagy felfektetéskor azonnal bevágtam, akkor sokszor üreset vágtam, vagy akadás után kiakadt a horog. Amikor volt türelmem kettõig számolni a kapás végkifejleténél, akkor biztos volt az akadás és kezdõdött a torna. Végül is jól szórakoztam és egy cseppet sem irigyeltem a nagyokat fogókat, teljesen kielégítettek a nyugodt körülmények között fogott kisebb pontyaim. Háromszor fogtam meg a napi hármat, kettõt többször fogtam és persze egyeket leggyakrabban. Finom hallevek készültek és a télire való is bent van a mélyhûtõben. Most jön a süllõ szezon, az eddigi tapasztalatok süllõben is kedvezõek, de arról majd a szezon végén fogok beszámolni. Balázs Piri-Botár Gábor számol be szövegben és Botár Gábor és Abafy György képekben az ország nyugati részén található gyönyörû horgászvizekrõl.
A Dunántúl nyugati része az ország legcsapadékosabb tájegysége, ahol az Alpok aljára hulló csapadékot kis erek vezetik rohanó patakokba, amelyek a Kemenesalján és a Kisalföldön levõ folyókon keresztül vezetnek a Dunába. Az Alpokalja számos vízfolyása közül a halfauna gazdagságában kitûnik a Répce, a Pinka és a Gyöngyös patak. A fenti képek hû tanúi az ezen a vidéken található gyönyörû vízeknek. Szarvas Zoltán írta és fényképezte azt a szinte páratlan élmény sorozatot, amit óriási harcsák társaságában töltött Spanyolországban. Az Ebro folyó duzzasztásával a Fayon nevû város is víz alá került és ez azt is jelentette, hogy a víz mélység 15-25 m között változott sok-sok akadóval. Profi horgászok várják a kalandra vágyókat, mint most is két német horgász van emberünk társaságában. A lapos fenekû csónakból kuttyogatással akarják 10 m mélyre engedett csalihalakkal kapásra ingerelni a nagybajszúakat. A csalihal akár kilós is lehet, tehát nem szabad elsietni a bevágást, meg kell várni, amíg a bot spicce belecsavarodik a vízbe. Alig gondolták végig a várható esélyeket, amikor már is görbült a bot spicce és az egyik vendég horgász jókorát behúzott. Ült a horog, de nem volt nagy a kapzsi vendég és három perc alatt csónakba került a csak kb. 20kg-os harcsa. Újabb bodorka került a horogra és vele a mélybe. Alig telt el 10 perc és a bodorka idegesen rázta a bot végét. Egy ideig kerülgethette a csalit, hogy aztán hatalmas szájába kaparintsa. A bot spicce a vízbe vágódott és a bevágás után óriási erõvel megindult a harcsa a mélybe majd a parti akadók felé. A horgász vezetõ bekapcsolta a motort és alapjáraton a víz közepe felé irányította. Ennek az lett az eredménye, hogy a csónak egy helyben maradt és a hal oldalra kezdett húzni. Hamarosan megállt a hal és úgy tûnt, hogy akadóba ment. Már a szakítással próbálkoztak, amikor egy nagy rántás után ismét megindult a bajuszos. Ekkorra már sok szurkoló jött össze és az egyre fáradó hal megindult felfelé. Buborékok sorozata jött felszínre és egyszer csak megmutatta magát a közel 80 kilósra becsült hal. Végül ketten négy kézzel a szájba nyúlva emelték csónakba és nagy taps közben mérték le. 73 kg és 241 cm volt. Ez 1995-ben történt de azóta is kemping rekord. Gratulálunk.
A németországi város golyóscsapágy gyáráról is híres, de nekünk többet jelent, hogy a Rajna mellékfolyóján a Mainán ígéretes horgász eredmények remélhetõk. A pontyok átlag súlya 3,5kg, a rekord közel 16kg. A képen látható amurt is ott fogták. Angolna is gyakori, néha egy éjszaka tízet is lehet fogni. Harcsa is akadt 30kg-os, de ami szakított az nagyobb volt (hiába a németek sem különbek nálunk.) Süllõbõl akár 10 kg-nál nagyobb is akad különbözõ gumihalakra. A jó ragadozó hal állomány magyarázata a bõséges fehér hal mennyiség, ennek ellenére érdekes, hogy sügeret mûcsalival fogják. Jó sügerezõ a városban levõ sarok, ami a képen látható. A napijegy DM16, a havi DM45 míg az évi DM 110 de ezt csak a tartományi szövetséghez tartozók válthatják.
Az olasz területen eredõ Dráva kelet-tiroli szakasza 10-15m széles, helyenként ágakra oszlik. A szivárványos és sebes pisztráng mellett pataki szajbling és az alsó részen már pér is fogható. Lienz után a folyó már a "nagy" jelzõt kapja és horgászata már korán sem olyan romantikus mint a képen látható "kis" Dráváé.
A legtöbb horgász a sügeret a kezdõknek ajánlja, amely könnyen fogható (ahol van!). A szép példányok fogása már korán sem ilyen egyszerû. Jól kell ismerni a tartózkodási helyet és szokásait. Ha leshelyén kínáljuk fel a kövér gilisztát vagy a kis sügeret (kannibál!), akkor jó esélyünk van a kapásra. Folyókban a sarkantyú fejeknél, hídlábaknál, zsilipeknél keressük. Áradáskor szeret a lapos homok pad vagy kidõlt fa mellet tartózkodni A képen látható fa közelében is szeret tartózkodni és fogása a finom húsa miatt is indokolt.
A csaknem lakatlan ÉNY-Ausztrália érintetlen természetet kínál, nemcsak a szárazföldön, hanem a tengeren is - rengeteg a hal. A Kimberley-fennsík geológiailag õsrégi sziklás terület egészen a tengerig terjed. Ez egy út nélküli alig lakott terület, ahova csak repülõgépen lehet eljutni. Persze akinek van ideje az hajón több élményhez jut. Az ár-apály szintkülönbsége a 10 m-t is eléri és a beleömlõ folyók nagyon gazdagok táplálékban és így halakban is. Fõleg rablóhalra horgásznak haldarabokkal vagy pergetve. Gyakran esnek zsákmányul makrélák, kardhalak és cápák is. Gyakran lehet látni óriás teknõsöket és vízi kígyókat is. A hatalmas cápák gyakran magasra kiugranak a vízbõl. A száraz évszakban a folyók csaknem kiszáradnak, ilyenkor gyönyörû virágerdõ takarja a medret. Azonban jó vigyázni is a folyókban, mert itt él a Föld legnagyobb krokodil faja, ami a 6m testhosszt is elérheti. Mindezen vonzó és félelmetes állatfajok tömege, amiért érdemes felkeresni ezt a természet közeli területet.
|