CyberPress.Sopron

Mt 22,1-14 Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: „A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre! A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve. Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Amellett, hogy amikor Jézus tanított, határozott és egyértelmű mondatokban, megannyi igen-ben és nem-ben beszélt, mégis árnyalt és átfogó képet adott a világról. Arra törekedett, hogy később a maradandó élményként rögzült teljes evangéliumból minden életszituációban legyen mondandója az aktuális kornak éppen az adott helyzetben élő emberéhez.
Az elmúlt vasárnapok választott evangéliumrészletei arról szóltak, hogyan vesztheti el a rossz választásával a választott nép a neki ígért üdvösséget. Ki tudja ma már, miért, azért-e, mert valaki közbeszólt, hogy nem mindenki gyilkos, hogy nem mindenki eleve a legrosszabbat választotta, vagy azért, mert nem rosszabb a választott nép az őt körülvevőknél, de Jézus most arról beszél a folytatásban, hogy az üdvösség alaphelyzete adott.
Vannak elkészített helyek, a hely elkészítője várja az üdvözülni akarókat. Ha ők nem is rosszak a világ szemében (és itt nagyon fontos, hogy semmi rosszról nem tudunk a meghívottak részéről), csupán passzívak, csak nem akarják elfogadni a meghívást, akkor nem kötelező a lakoma. A hely létezik és várja a jelentkezőket, mert Isten úgy döntött saját akaratából, hogy megnyitja azt mindenki, a sokak előtt.
Nem Szent Pál és nem az Egyház az, aki ezt eldöntötte, aki ezt kinyilatkoztatta, hanem Isten maga, akinek Fia szó szerint mesélte el a történetet.
El tudom képzelni, amint a történetet meghallva máris ágaskodik a hallgatóság bennsőjében a kérdés: hogyan képzelhető el Isten igazságossága, ha a vallás követelményeit teljesítőktől megvonja a helyeket és helyettük, legalábbis a kegyesség látszatában élők szerint, arra méltatlanokat helyez oda?
Jézus válaszol. Nem azt mondja, hogy a zsidó vallás összes követelményét teljesíteni kell, nem azt mondja, hogy annak 80%-a is elég az üdvösséghez, hanem azt, hogy ünneplő ruha (értsd készülés és a hely fontos voltának elismerése és megbecsülése) szükséges az ottléthez. Nem részletezi azt sem, hogy hol viseljük ezt a ruhát, nem "lelkizik", csupán arra utal félreérthetetlenül, hogy a király privilégiuma az, hogy megmondja, valaki hogyan öltözött.
Azon viszont elgondolkodom, hogy a kötelesség fogalmától elidegenedett ember hogyan fogja a maga testi-lelki egyen-tépett-farmerjét az üdvösség egyenruhájához igazítani?
Nagyon fontos alapigazságokat tár elénk az egyénre szabva átelmélkedhető evangéliumrészlet. Jézus a részletek ismertetésével, az árnyalódó igazság elmondásával egyértelműen kimondja, hogy Isten senkit nem zár ki eleve az üdvösségből, de mindenki részére jól körülírható, ugyanakkor emberileg konkrét részletességgel az idő számtalan pillanatát tartalmazó adatbázisában alig felsorolható, itt darabonként nem számonkérhető feltételrendszert teremt. Ezek a legkisebb fals hang, a legapróbb mismásolás esetén is nehezen kikövetkeztethetővé teszik sorsunk végső alakulását, melyből kizárni végülis mindent lehetséges, egyedül Isten irgalma nélkül nem boldogulunk.
- DI -