|
Új rekordlista Júniusi Horgász Hírek
Havonta kívánok ezen a helyen beszámolni a horgászatra érzékenyek
részére a Magyar Horgászban közölt érdekesebb eseményekrõl. Ezen
túlmenõen, ha valamelyik kedves horgász társnak lenne mondanivalója
nyugodtan keressen meg emailen és szívesen megjelentetjük írását vagy
fényképét illetve mindkettõt. Segítsetek kedves horgásztársak
változatosabbá tenni ezt a rovatot!
KÉREM FOLYAMATOSAN FIGYELNI EZT AZ OLDALT, MERT A CIKKEK EGYMÁS UTÁN KERÜLNEK RÁ, AHOGY IDÕM ENGEDI. Az idei évben nehezen kezdõdtek a rekordlistás bejelentések. Eddig mindössze 11 rekordhalról készült jegyzõkönyv, minden bizonnyal sokkal több került horogra. Lustálkodunk vagy titkolózunk? Nézzük az eleddig legnagyobbakat. Szegvári Ferenc bakonyszentkirályi horgász fogta eddig a legnagyobb pontyot március 15-én 12.45-kor az egyesület V-ös taván. 15,40 kg volt a tükrös (82/88 cm), ami a 0,30-as fenekezõ zsinóron felkínált gyöngy kukoricára éhezett meg életében utoljára. Jó háromnegyed órát fárasztották egymást, igaz a horgász a partról jobban végezte dolgát, mert a hal került végül is szákba és nem a horgász a vízbe. A pikkelyminta alapján 20-22 évig sikerült a ponty matuzsálemnek elkerülni a horgászok mindenféle csaliját.
Gyönyörû az elsõ süllõ a maga 11 kg-jával (87/56 cm). Kelemen Jenõ cégénydánádi horgásznak volt olyan szerencséje, hogy február 7-én 10 órakor a Szamos folyóból jégzajlás után egy homokpad utáni langóban villantóra csalta a jobb falatra megéhezõ süllõt. 0,30-as zsinórral is 15 percig tartott a fárasztás, amíg a kapitális hal megadta magát az erõszaknak. (De, hogy közben mire gondolt, azt jobb ha nem is tudjuk.)
Kovács Róbert zalaegerszegi horgász a Potrétei tóban fogta 10,75 kg-os (95/55 cm) krokodil pofájúját január utolsó napján. Érdekesség, hogy a horgász léken horgászott hagyományos úszós készséggel és 0,35-ös zsinórral. Nem gondolta, hogy az élõ ezüstkárász nem csak jó falat, hanem horog is van benne - méghozzá hármas - és így futotta élete utolsó kirohanásait. 10 percig kétesélyes volt a csata, de végül gyõzött az emberi erõszak és a léken keresztül érkezett a szép hal az életét kioltó levegõre.
Koós Ferenc tatabányai horgász a Tatai Derítõ tavon fogta március 14-én az idei év elsõ rekordlistás harcsáját. A leírásban nem teljesen tiszta, hogy hogyan talált a horgász a halra a tó legmélyebb szakaszán, amit 24 órán át ingerelt giliszta csokorral. Ezt megunva szippantotta be a csaliba zárt horgot és 1-2 perccel késõbb már a csónakban is találta magát az élet unt hal, ami a mérlegelésnél 25,20 kg-nak bizonyult (147/69 cm).
Katona Károly tatabányai horgász a Bokodi Erõmû Hûtõtaván március 4-én 10.25-kor fogta a 44 kg-os (122/97 cm) halat. 0,25-ös zsinórján vaníliás kukoricával csalizott, amikor gyenge emelõs kapásra lett figyelmes. Gondolta bevág abban a nagy unalomban és szerencséjére akadt is a horog. Ezután nagy harc kezdõdött és a partközelbe kivonszolt halat barátja a bottartóból hajlított un. vágóhoroggal próbálta áthúzni a túlvilágra, de ettõl a hal annyira megvadult, hogy lehúzott vagy 100 m zsinórt. Ezután újra kezdõdött a húzd meg - ereszd meg játék és a hal annyira elfáradt, hogy hagyta magát a partig húzni, ahol már nem volt nehéz a szárazra löködni. Arról nem szól a leírás hol volt a horog megakadva.
Teszi fel a kérdést Botár Gábor, ami jó néhány balatoni horgászt érdekel. Sajnos minden találgatásnál lényegesebb, hogy akármilyen jó magyarázatot is találunk rá, attól még több pontyot nem fognak a horgászok. Azt hiszem ez nem csak a pontyokra érvényes, hanem általában a fogások évrõl évre szerényebbek és ebbeli csalódásunkat ilyen magyarázatok nem kárpótolják. Megállapítást nyert, hogy az elmúlt években javult a víz minõsége és ezzel párhuzamosan megváltozott a tó növényzete. A nádasok a korábbi évek kedvezõtlen vízminõségének hatására degradálódtak és területük csökkent, az utóbbi idõszakban a hinarasok száma nõtt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pontyok jobban érzik magukat a hinárban, mint a nádban, ezért érdemes õket ott keresni és sok esetben a nyílt vízre áttenni az etetés helyét.
A vízszint megemelésével az áramlási viszonyok átalakultak a tóban és a tápanyag lerakódása a mederben is hasonló ahhoz, mint ami korábban a nádasokra volt jellemzõ. A pontyok, keszegek, kárászok emiatt a táplálékot megtalálják a nyílt vízen is és aki elkezdett kifelé horgászni meglepetésére szépen fogott pontyot a nyílt vízen. Ezzel együtt a szerelést is lehet finomítani és a matcbotos vagy feederes szerelés javítja a fogási esélyeinket. Ez arra buzdít minden horgászt, hogy ne adja fel a reményt az eredménytelen nádi pontyozást tapasztalva, hanem keresse meg a pontyot a hinarasok mentén vagy a nyílt vízen, mert állítólag van ponty a Balatonban. Bodó Iván ír cikkében errõl a meglehetõsen ritka halfajról, amit talán az intenzív telepítéssel ismét foghatóvá lehet tenni a Balatonban. A hetvenes években a siófoki vitorlás kikötõben horgászott aszerzõ Édesapjával és szép emlékei vannak a hinarasban fogott szép göndérekrõl és vörösszárnyúakról. Félbevágott csemege kukoricát használtak csalinak, amit szívesen felvett a keszegnépség. Ez manapság sincs másképpen. Az egyik hinár tisztásán egymás után két napon is egy gyönyörû olajzöld színû hal jelent meg és ezzel világossá vált, hogy egy jókora compó látogatja az etetett helyet. Jó lenne megfogni - jött a gondolat és a cél érdekében történt a készülõdés. 0,25-ös zsinórra került a horog és nyúltápos málét fõztek, hogy a horog jól elrejthetõ legyen benne. Másnap hajnalban helyére került a nyúltápos máléval csalizott horog és izgalmas várakozás kezdõdött. Az idõ múlt, az élet kezdett a megszokott kerékvágásban múlni, amikor a bóbitás úszó elkezdett kiemelkedni. A bevágás után a hal nagy rohanásba kezdett, amíg ereje bírta megpróbált menekülni, de a horgász ügyes volt és végül belecsúszott a szákba. Gyönyörû látvány volt a közel három kilós compó amint tátogva feküdt a szákban. Ez a gyerekkori emlék és a többiek arra sarkalták a szerzõt, hogy a halakkal foglalkozzon hivatásként is. A compó szaporítása olyan feladat, amivel biztosítani lehet az egyre fogyó õshonos compó utánpótlását a Balatonban. A Balaton közelmúltbeli vízminõség romlásával együtt a hináros békaszõlõ és a füzéres süllõhinár is eltûnt, ami néhány halfaj életterét mind táplálék szempontjából mind ívóhely és ivadék védés szempontjából megszüntette. A planktonikus eutrofizáció, az amúrok korai fejlõdõ hinár pusztítása és a hattyúk szintén hinár tápláléka nagyon lecsökkenti a compó életterét. Az utóbbi idõben bekövetkezõ vízminõség javulás valamit javít a helyzeten, azonabn a kedvezõ hinár fajok helyett a nagy tüskés hinár szaporodik, amiben nincs élet erõteljes sûrûsége miatt.
A compónak van egy nagy táplálék konkurenciája is a kárászok nemzetségében, amelyek szaporodásban is vetélytársak és hátrányosan hatnak a compók szaporodására. A nagyhálós halászok is csak 20-30 egyedet fognak évente és ez is indokolja, hogy ezt a halfajt segíteni kell a szaporításban. 1996 májusában 15000 db 8 cm-es compót telepítettek a Balatonba. 1998.ban 30 ezer db compó ivadék került a kedvezõ élõhelyekre. Ugyanebben az évben 2000 db kétnyaras jelölt compó került a Bozsai öbölbe. Ezek közül 500-at úszó csonkolással jelöltek, míg 1500-at szilikon jellel láttak el. A visszafogások adnak választ a növekedésre és a helyhez ragaszkodásra. Aki ilyen egyedet fog kérik, hogy a kifogás helyét, idejét, tömegét, test hosszát írják meg a tihanyi kutató intézetbe. (MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete 8237 Tihany, Fürdõtelepi u. 3.) A beküldõk 2000 évre érvényes éves Balatoni területi jegyet kapnak ajándékba. Budapest közelében van néhány horgásztó, amely szépségével, halbõségével méltán vívott ki jó nevet magának. A Kerek tó és a mellette levõ másik három tó a Búbánat patakra épült völgyzáró gátakkal duzzasztott tavak. A Pilisi Erdõgazdaság területén, fokozottan védett területen helyezkednek el, a Pilisi Tájvédelmi Körzet területén. A Kerek tó intenzíven telepített tó, ami azt jelenti, hogy évente hektáronként 15 mázsát tesznek bele. Ponty. Amur, keszegféle, törpeharcsa, fekete sügér, süllõ, csuka van a tóban. Megközelíthetõ a 11-es fõúton, Esztergom elõtt 4 km-rel 800 m-es bekötõút vezet a Kerek tóhoz.
A Biai (Peca)-tó a Budai-hegység nyugati oldalán végig futó Békás (Töki)-patak - amelynek neve a Biai tó alatt már jóval ismertebb: a Benta - mellett 1956-ban alakították ki. Úgy is ismerik ezt a tavat, mint biatorbágyi Peca-tó. A 3,4 ha-os tó a Bentával párhuzamos 310 m-es gáttal tárolja a vizet. A tó halállományának többsége ponty, mintegy 80%-a, szép amúrok is vannak benne, de szép a süllõ, harcsa állománya is, csuka kevesebb van, de található benne sügér, kárász, balatoni keszeg. Megközelíthetõ Biatorbágyon keresztül a Sóskútra vezetõ úton. A tó a községtõl 3 km-re, Budapesttõl 24 km-re fekszik.
Margit Lehmann Németország legidõsebb horgásznõje úgy tartja, hogy a horgászat fitten tartja. Önéletrajza szerint 1956.ban az akkor 13 éves fiával egy ausztriai tóhoz mentek nyaralni. Fiával kora hajnalban horgászni mentek és rabul ejtette õket a hajnal meghitt csendje és a gémek, jégmadarak egyedülálló idillje. Fiát nézve megfogalmazódott benne, hogy mi lenne ha õ is elkezdene horgászni. Úgy látszik Õ is megkapta a horgászat "betegségét, mert még aznap belépett a közeli horgász egyesületbe. Attól kezdve lelkesen járta a vizet és kedvet kapott a sokat emlegetett harcsa óriás kifogására. Mivel azt hallotta, hogy a harcsa nem tud ellenállni a kagyló húsnak elment és szedett egy vödörrel. Másnap reggel a kagylóval csalizott horgát egy szép ponty szippantotta be, amit sikerült is kifognia, közel 4 kg-ot nyomott. Ezek után a horgászat és a halakkal való törõdés élete részese lett, hiszen a horgászat mellett Németország egyetlen felesketett nõi halászati ellenõre lett.
A robbanékony tengeri lazac elsõ kirohanásában akár 100 m-re is eljut. A pilker (hal alakú festett fém mûcsali) 40 m mélységben imbolyog, amikor a lazac rávág. Negyedórás küzdelem után sikerül a közel méteres és 6 kg-os halat elõször meglevegõztetni. Az ajánlott felszerelés: 2,50-2,70 m-es 20-60 gr-os dobósúlyú bot, ABU Ambassadeur orsó, Stroft Fluor 0,30-as zsinór, 50-70 gr-os ezüstzöld vagy ezüstkék pilker, amit 60 m-es mélységbõl gyorsan csévélnek fel a sziklák elõtti nyílt vízben.
Írország délnyugati partjainál jó lehetõség van többféle cápa faj fogására. A képen látható nagypettyes macskacápa több mint 8 kg-os. Makréla csalival fogták a horgászati célra rendszeresített kishajóról. Bár az ír rekord 2 kg-al nagyobb, ez is kapitális példánynak számít.
Európa északi országaiban hagyománya van az erõsen befagyott tavak jegén tartott népünnepélyeknek.Ennek során horgász versenyeket is tartanak. Az alábbi képen a finnországi Töysanban tartott esemény látható, ahol 21 ezer horgász vett részt a halfogó versenyen. Arról nem érkezett hír, hogy hányan tudtak halat fogni.
|