CyberPress.Sopron

Szauna – a test és lélek paradicsoma

  Csendes félhomály, forró, illatos levegő, felszálló gőz, izzadságcseppek, nyugtató atmoszféra – ez a szauna, amelynek egyre több híve van Magyar­országon is.
 Forró örömök
 Aki nem szeret fagyoskodni és - mellőzve a havas domboldalra kapaszkodás, majd lesiklás élményét - a leghidegebb hónapokban is inkább melegre, mi több, forró­ságra vágyik, annak is tartogat valami jót a tél: szobába zárkózás helyett a ború, depresszió félresöprésére tuti recept a szauna! Feltéve, ha nem vagyunk epilepsziások, vese- vagy szívbetegek, nem szenvedünk ízületi gyulla­dásban és elmúltunk hatévesek. Ámbár a szauna őshazájában, Finn­ország­ban az alig iskoláskorú gyerekek már javában együtt szaunáznak családjukkal. Bár úgy hírlik, a szaunát legelőször a közép-amerikai indiánok, maják és aztékok használták gyógyításra, testedzésre - az agyagtéglából épített speciális fürdőben egy máglyán izzított követ öntözve vízzel -, annak igazi, sok évszázados hagyománya a finneknél alakult ki, ahol máig a kultúra szerves része. Mi sem jelzi ezt jobban, minthogy az ezer tó országában kétmilliónál is több szauna van. Az egykori „földszauna” és napjaink kabinszaunája ugyanazon az elven működik, csak a mai izzasztókamrát lucfenyőből építik - ez elnyeli a nedvességet és visszaveri a hőt -, elektromos kályhát és locsolgatni való köveket helyeznek el benne.

Gyógyházikó egyszeregy

 
A szaunázást alapos tisztálkodás után kezdjük el és véletlenül se teli gyomorral. A 80-100 fokra melegített helyiségbe menet váljunk meg ékszereinktől, vegyünk magunkhoz törölközőt: egyet a lábunk, egyet testünk alá. Jól húzzuk be magunk után az ajtót, ne szökjön ki a meleg. Helyezkedjünk el kényelmesen - a kezdők az alsó lépcsőn, ott alacsonyabb a hőmérséklet -, majd hunyjuk be szemünket, engedjük el magunkat és hagyjuk szétáramlani testünkben-lelkünkben a meleget és a pozitív gondolatokat! Úgy tíz percnyi relaxálás után jöhet a hideg fürdő vagy zuhany, illetve ha tehetjük, - finn mintára - a hóban hempergés. Mindezt - ügyelve a fokozatosságra - alkalmanként két-háromszor ismételjük meg, végül pihenjünk egy félórát, a leadott vízmennyiséget pedig szénsavmentes ásvány­vízzel pótoljuk. A szauna-kúra élettani hatása nem függ attól, hogy fürdő­ruhában vagy anélkül élvezzük, de a tapasztalt szaunázók a meztelenségre - vagyis a teljes bőrfelület zavartalan izzasztására - esküsznek.

 Ami jó, mégsem hízlal…

 
… viszont nem is fogyaszt. Hiába az erőteljes izzadás, súlyunk átmeneti csökkenését csupán a vízveszteség okozza; ám számos - a sporthoz hasonló - pozitív élettani hatást idéz elő szervezetünkben a szauna gőze, hozzásegítve minket egészségünk megőrzéséhez. A melegben ugyanis ereink kitágulnak, vérkeringésünk felgyorsul, fokozódik belső elválasztású miri­gyeink működése és javul testünk anyagcseréje. A forró, száraz levegő megöli a bakté­riumokat, vírusokat és bőrünk táguló pórusa­in át könnyebben távoznak a salakanyagok. Pórusaik és ereink kitágulása-összehúzódása óvja bőrünk feszességét, rugal­masságát. Immunerősítő és érregeneráló hatása mellett a szauna ellazít, felfrissít, oldja a feszültséget. Rendszeres használatával jó kondícióban tarthatjuk magunkat, elejét vehetjük a lappangó betegségek kialakulásának. Már havi egy szaunázással is sokat tehetünk egészségünkért, ha mellette a helyes életvitelre is odafigyelünk.
 Ráadás és tudniillik

Fokozhatjuk a szauna lazító, nyugtató légkörét, a meghűléses és egyéb beteg­ségekkel szembeni gyógyhatását, ha mézzel kenjük be magunkat és párolog­tathatunk illóolajokat. A szaunaolaj-koncentrátumok hatóanyagai pórusainkon keresztül jutnak szervezetünkbe és fejtik ki hatásukat. Az eukaliptusz például frissít, a menta lazít és élénkít, a citrom energiát ad és felvidít. A szakavatottak arra intenek, hogy az esszenciát ne közvetlenül, hanem a dézsa vizébe csöpög­tetve öntsük a szauna köveire.
Bár Magyarországon az elmúlt években megszaporodott a szaunakabinok száma, használatuk kultúrája még gyerekcipőben jár. Ezért szaunázás közben gondoljunk arra, hogy relaxálni csöndben lehet, ne zavarjuk hát mások pihenését például zajos viccmeséléssel. Papucsunkkal ne lépjünk a fenyőbútorra, saját izzadságunkat ne csepegtessük a másik nyakába, az olaj használatához pedig kérjük a többiek beleegyezését is. Ha pedig nehezünkre esik az alkalmazkodás vagy folyton zsúfolt kedvenc szaunánk - és megtehetjük -, építsünk egyet magunknak otthon.
 Tóth Anita Lilla