|
Az első lépés
Az első lépés
Mk 1,12-15 A Lélek nyomban arra ösztönözte, hogy menjen ki a pusztába. Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki. János elfogatása után Jézus Galileába ment, s ott hirdette az Isten evangéliumát és mondta: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.”
Az emberek egy része ma is tartózkodó. Nem hisznek mindenféle hirdetésnek, (joggal) bizalmatlanok a csodálatos szaporítások irányában. Talán van türelmük is, hogy kivárják, amíg el tudják olvasni a hirdetések elkapott apróbetűs részeit. ( Történelemtanárom kedvenc kérdése volt a nebulóhoz, aki már x-edik alkalommal "ugrotta át" a tankönyv kis betűs bekezdéseit: "Tudod, hogy miért szedték mindezt apróbetűvel?" - majd válaszolt is egyben: "Hogy sok fontos dolog kis helyen is elférjen!")
Talán ezek az emberek, s akiket már sikerült másoknak egy életre szóló tanulságot kicsikarva beugratniok, sokszor kérdezik: kinek hihetünk?
Lelkiismeretes embernek erre a kérdésre - kiben bízhatok? - nem lehet mindent kielégítő válasza. Csupán támpontot tud adni, amikor megfogalmazza azokat a "gyanújeleket", melyek felszíthatják a lehetőség szunnyadó parazsát a Diogenés módjára keresőben: lehet, hogy tisztességes emberrel találkozott. Érdekes módon ez a támpont egybeesik a Jézus által mondottak felével, mármint azzal, hogy "tartsatok bűnbánatot". A mondás második felét nehéz lenne számonkérni, mivel annak összetettsége aligha emberi megítélés tárgya.
Az az ember viszont, aki tud a saját, legönösebb érdekében bűnbánatot tartani (aki a világ diliflepni-jelölését is kockáztatva elismeri, hogy követett el bűnt), aki beismeri a tévedését Isten (és az ember) színe előtt, az elindult valahová. Még nincs (és sohasem lesz) abban a helyzetben, hogy stacioner módon birtokolja maga körül a "megbízhatóság elmozdíthatatlan határait". A kereső számára viszont jelezheti a gyanút: ez az ember valamiféle kontroll alatt cselekszik, valamihez viszonyít, már fogalmat alkotott a jóról és a rosszról, s van rá remény, hogy az ennek alapján tud korrigálni, utat, irányt váltani. Nagyon fontos, hogy ezt soha nem az "oldalszél", az érdekek srévizavé fújó szelei idézik elő, hanem egy másik szellő, mely bent és ott fú, ahol akar.
Ösztönöz, ahogyan az evangélium írója ezt kifejezi.Folyamat. Ezért is kell türelem és idő mindenhez.
Nem biztos, hogy sokat találunk ebből az emberfajtából. Nem biztos, hogy egy demokratikus választást meg lehetne velük nyerni, ugyanis nem divatos, amit ők csinálnak: nevelik a lelkiismeretüket. Vállalják azt a fajta meghurcoltatást és csaknem a közröhej tárgyává teszik magukat, amikor a sok magát megvalósító emberrel szemben egy értékrendet, mégpedig egy abszolút értékrendet (stabil első és utolsó taggal) szeretnének megvalósítani, s erre sok mindent felhasználnak. Például hasznosítani szeretnék azokat az időszakokat, melyet a köznyelv csak böjti idő címszó alatt ismer.
Az első lépés nehéz, sokan nem bírják megtenni. Agresszívan mutogatnak egymásra, példákat, adott esetben példapereket és ítéleteket sorolnak, mintákat a saját viselkedésükre, mert a relatívizmusban minden menthető. Azok pedig, akik együvé tartoznak, s akik egy szerves halmaz állandóan változó, de azonos tartalmú részeiként vándorolnak a matematikai egység, s az emberiség láthatatlan határai mentén, a bűnbánat gyakorlatai és a szerénység önbizonyos magatartásában ismernek egymásra.
- DI -
|