Rovat: Lélektől lélekig
2006. május 12., péntek 14:56
Egy át nem vett hasonlat
Jn 15,1-8 Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek.
A szerves, a kövekezmények nélkül szétválaszthatatlan egység kifejezésére sok fogalom és sok szóösszetétel kering a világban. Rengeteg, a Bibliából kölcsönvett kifejezéssel ellentétben a szőlőtő-szőlővessző hasonlat nem került át a közbeszédbe. Ne firtassuk, hogy miért, de annyi csaknem bizonyos, hogy az ember büszkesége és féktelen, határok nélküli függetlenség-vágya, nagyratörése, netán nagyzolása nem engedi meg, hogy függjön bármitől is. Amikor kiderül, hogy mégis alávetett, mégsem olyan korlátlan a függetlenség, akkor pedig - napjaink számtalan példája minta az ilyen típusú viselkedésre, nem azt kutatja, hogy miben vétett, miben kellene korrigálnia elképzelését, hanem azt keresi, hogy milyen más eszköz felhasználásával tudná a parttalan vágy útjában álló gátakat ledönteni.
|