Rovat: KultúrVáros
2006. jĂşnius 06., kedd 12:55
Dr.Barna István: Gondolatok a Deák tér felújításához
Öreg soproni polgár vagyok, nyugdíjas gyermekorvos. Ötven éve élek ebben a gyönyörű városban. Ide kötnek emlékeim, baráti köröm. Ide köt sok ezer hajdan volt kis betegem, kiknek egy része már unokáit sétáltatja. Nem egy közülük ma már kezelő orvosom. Ide köt a szeretet, melyet e város majd� minden pontjáról felém sugározni érzek. Életemet máshol már elképzelni sem tudom. És közel három évtizeden át az akkor még a Deák téren működő körzeti gyermekorvosi rendelőben végeztem orvosi tevékenységem tekintélyes részét. A Deák teret kelet felöl lezáró volt teológiai fakultáson dolgozott Pestre költöztetéséig boldogult apósom is, mint teológiai tanár. A tértől néhány lépésnyire rendelt évtizedeken át, mint ideggyógyász, elhunyt feleségem. Orvosként megfordultam a térnek szinte minden házában. Pontosan fél évszázadon át a szemeim előtt pusztult le tehát Sopronnak ez a gyönyörű tere. Városunk minden lokálpatriótáját öröm járja át látván, hogy végre megindult a helyrehozatala, felújítása. Nagy sikernek tartom, hogy ehhez a város komoly pályázati összeget szerzett. Felújítani tehát, de hogyan? Szeretném rögtön leszögezni, hogy a következőkben szigorúan a magánvéleményemet vetem papírra. Nem titkolom, hogy álláspontom kialakításában nálam lényegesen kompetensebb személyek (Kubinszky Mihály, Winkler Gábor, Winkler András professzorok, Verő József akadémikus Szokolay Sándor zeneszerző), és intézmények (Soproni Városszépítő Egyesület, Deák tér Fórum) véleménye segítségemre voltak. Elolvastam a médiában kialakuló polémiát, a postaládámba érkező tájékoztató anyagokat és felhívásokat is. Mindezek ismeretében szeretném leírni a következőket:
Mi meg lapítunk?!
Quidquid agis, prudenter agat et rescipe finem!
Sopron, 2006. június 4. Pünkösd vasárnapján Dr.Barna István
|