|
A jelenlét garanciája
A jelenlét garanciája
Mt 28,16-20 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak, bár egyesek még kételkedtek. Jézus odament és azt mondta nekik: ,,Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!''
Jézus nagy missziós parancsának, általános meghívásának is a következménye ('az evangélium mindenkinek szól'), hogy az egyház összetétele, megnyilvánulási formái rendkívül gazdagok. A képzeletben egymás mellé tett, lélekben, gyakorlatiasságban és intellektusban kielemezhető összetevők képzeletbeli sora a 'százalékos sorrend' alapján szinte a végtelenbe nyúlik.
A formai gazdagság a kommunikációnak is köszönhetően most már nem csak Rómából látszik. Fogalmat alkothat róla minden érdeklődő. Ugyanakkor - mint annyi minden más életünkben, korlátozott felvevő-, elfogadó-, megértőképességünk miatt - halkan vagy hangosan az érzékelő állapotától függően, határok, támpontok után kiált. Az archimedészi szilárd pont, melyből a világ (és a mi testünk szellemi) tehetetlensége kimozdítható, talán éppen azok a dogmák, melyek elfogadása - a valóság teljes képviselete tudatában - keretek közé szorítja a parttalannak tűnő folyamatot. Védőgátakat emel éppen az 'ártéren építkezők' védelmében.
Ez a folyamat a veszélyérzet nélküli, a teljes biztonság hamis képzetében lubickolókat zavarja. Azok számára viszont, akik krízishelyzetben lévén fogódzkodó után kiáltanak, akiknek kertjében feltörnek a kísértés mindig hívatlan buzgárjai, a biztonság részbeni letéteményei.
Nos, úgy látszik, hogy a hit és hitetlenség közös "kísértettségének" egyik fő területe éppen a dogmák. Az egyoldalúan, a csak az intellektus vagy csak az érzelmek vezérelte ember hite mindig könnyű célpontja a Gonosznak. Talán éppen azért, mert a hit egyetemessége, katolicitása nincs meg sokszor bennünk. Miközben másokat bírálunk vélt szűklátókörűségük miatt, éppen belőlünk hiányzik az emberileg birtokolható (az Isten kegyemét teljesen elfogadó) hit egésze.
A dogmák napjai, ünnepei, mint éppen a Szentháromság vasárnpja is, lehetőséget adnak arra az igénnyel rendelkező embernek, hogy megtalálja a helyét az Univerzum teljességében. Beleértve ebbe az anyagi világ látható és láthatatlan, s ugyanígy a szellemi világ érzékelni vélt, és érzékelésre lehetőséget nem adó részeit.
Ilyenkor látjuk be igazán, hogy a befogadás és ismeret részlegessége, mely ugyan fokozható, de teljessé nem tehető, nem igazán akadálya annak, hogy az ismeretek azon részét is elfogadjuk, ami alapján a rendszer teljessé válik. Melyeket nem a saját erőnkből, hanem Jézus parancsa alapján, és az Ő mindig jelenlevő garanciája mellett kapunk.
- DI -
|