Rovat: Hírek - események
2006. szeptember 05., kedd 22:36
Újra megszólalt a Hősök harangja
Újra
megszólalt a Hősök harangja Az I. világháborúban a két legnagyobbat és a
legkisebbet, az
orgona ónsípjaival együtt hadi célra be kellett szolgáltatnia a
gyülekezetnek.
A legkisebb harangot 1922-ben a Forster család ajándékaként 1922-ben a
harangöntő Seltenhofer család 4. generációja öntötte. A két nagyharang – az 5000. és 5001. – szintén a
Seltenhofer-műhelyből
került ki, 1927-ben helyezték a
toronyba. A harangot a
németországi Nördlingenben, a 75 éves harangjavítási gyakorlattal
rendelkező Hans
Lachenmeyer Cég hegesztette, és a passau-i Rudolf Perner cég
munkatársai
szerelték fel és helyezték üzembe.
*** Tisztelt Ünnepi
Közgyűlés! Éppen ezért volt
sokkoló tavaly nyár elején, amikor Gálos
Ernő másodfelügyelőnk azzal a hírrel jött le a templomtoronyból, hogy
nagy baj
van: megrepedt a Hősök Harangja. Először fel sem fogtam ennek a súlyát.
Igazából akkor értettem meg, amikor leállítottuk a harangot, és a
Tűztorony
harangjára már nem felelt a mi harangunk: olyan élmény volt, mintha egy
soproni
képeslapról leretusálták volna a város valamelyik tornyát. Ugyanaz, de
mégsem
ugyanaz a város. Végigfutott rajtam a hideg. Második megdöbbenésem
akkor volt, amikor megláttam a
repedésről készült képeket. Belém hasított: így állt fölöttünk a
harang- ilyen,
a látvány szempontjából legalábbis zuhanásra kész állapotban? Ismét
végigfutott
rajtam a hideg. És megindult a
szervezés egyáltalán nem könnyű munkája. Ha a
kocsim tönkremegy, rögtön tudom, melyik szerelőhöz kell vinnem, esetleg
felcsapom a telefonkönyvet és kész. De egy harang helyreállítása
egyáltalán nem
megy ilyen olajozottan, nincs bejáratott út: utána kellett nézni, mit
lehet
csinálni, ki vállalja egy 3440 kg-os harang javítását, milyen
engedélyek
kellenek hozzá, hogyan jut el a harang a helyéről a javítóműhelybe és
vissza-
először ki kellett taposni az utat, hogy aztán el tudjunk rajta
indulni. Ki
tudja, hány telefonba, levélváltásba került, mire körvonalazódott az
út, és
elindulhatott maga a munka. (És éppen mert a gyülekezet végigjárta ezt
az utat,
ezennel felajánljuk a segítségünket, tapasztalatainkat azoknak
gyülekezeteknek,
akik hasonló helyzetbe kerülnek.) És most pár hete újra
végigfutott hátamon a hideg, amikor
először hallottam a helyére visszaállított harang kísérleti kondulását.
Számomra csoda, hogy ez a hang ismét megszólalhatott. Azért vagyunk
itt, hogy
mindenkinek hálát adjunk, aki segített bennünket abban, hogy idáig
eljuthassunk. Az első köszönet
természetesen Istené, aki erőt adott a
szervezés és a kivitelezés munkájához, aki láthatatlan kezekkel, de
irányított,
hogy mindig legyen anyagi fedezet és segítő kéz. Hálásak vagyunk
mindenki anyagi segítségéért: Sopron Város
Önkormányzatának, finn testvérgyülekezetünk, a seinijokki gyülekezet
segítségéért, Horváth István Miklós tanár úrnak, aki sorszámozott
grafikáit
ajánlotta föl téglajegyként, és minden gyülekezeti tagunknak,
segítőnknek,
több, mint 350 testvérünknek, akik kisebb-nagyobb adományával
támogatták a
munkánkat. Nem tudtunk mindenkinek személy szerinti meghívót küldeni,
csak
azoknak, akik valóban nevüket vállalva nagyobb összeggel segítették ezt
a
munkát. Ez nem jelenti azt, hogy a többieknek ne lennénk ugyanolyan
hálásak,
hiszen a 2-3 ezer forintos adományok ugyanolyan értékesek voltak a
szemünkben.
Elmondható: megmozdult a gyülekezet. És ez jó jel: képesek vagyunk
valami
kedvéért együtt lépni. Hálásak vagyunk a
tettbéli segítségért: az ötletekért, a
szervezés és a lebonyolítás munkájáért. Hadd ne soroljam föl, hány
hivatallal,
mesteremberrel, szakemberrel kellett egyeztetni, tervrajzolat és
kérelmeket
írni. A munkában résztvevő szakembereknek, cégeknek, a hivataloknak
ezúton is
köszönjük segítségét! Kevés az idő ahhoz,
hogy mindenkinek külön-külön köszönetet
tudjunk mondani. Most mégis szeretnék három embernek külön köszönetet
mondani. Először a gyülekezet
volt felügyelőjének, Kebelei Ferencnek.
Meggyőződésem, hogy az ő szervezői munkája nélkül nem lenne a harang
ismét a
helyén. Hálásan köszönöm az egész gyülekezet nevében! Külön köszönetet
szeretnék mondani Gálos Ernő
másodfelügyelőnek. Talán sokan nem tudják, de voltak napok, hetek,
amikor csak
enni és aludni jött le a toronyból, egész napját a fenti munkákban
töltötte.
Hálásan köszönöm neki is az egész gyülekezet nevében! Végül köszönöm
gyülekezetünk új felügyelőjének, Varga
Jenőnek, hogy teljes erőbedobással vette át a munkát, és segített
befejezni a
munkát. Hálásan köszönöm neki is az egész gyülekezet nevében! A munka még nem,
fejeződött be: a nagy tanulság, hogy a
többi harangunk mozgatószerkezetét is át kell alakítanunk. Ehhez
továbbra is
várjuk testvéreink segítségét.
|