|
Magyarok Nagyasszonya
Lk 1,26-28 Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: ,,Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.''
Amíg a történészek azon vitatkoznak, hogy ki és mikor ajánlotta fel Máriának Magyarországot, amíg mások azzal foglalkoznak, hogy emberi erővel próbálják azt megtenni, amit az Immaculata minden képzőművészeti ábrázolásában megtesz, addig nekem azon jár az eszemben, hogy a dolgok földi és égi országútja néha összeér. A napi történések ide-oda cibálják gondolataimat, hogy az egyik percben a depresszió határán, az erkölcstelenség kitenyésztett közönyében lássam embertársaimat, majd másnap meggyőződhessek róla, hogy vannak - szerencsére - a diktatúrák számára is hozzáférhetetlen területek az emberben, megőrződnek a sokszor kétségbevont kategóriák, mint a lelkiismeret. Nagyon hangosan élünk a relatív időben, s ami egykor pillanatnyi kéznyújtásnyira volt a jelentől, az másutt egy végtelennek tűnő folyamat ezernyi állomásából csupán az egyik. Míg többen a hatalom - akár jótékony, akár kártékony - birtoklásáért kelnek birokra, addig magam biztos vagyok abban, hogy a háttérben - mert Isten nem hangoskodó - halkan megtörténnek a dolgok. Bennem az angyali üdvözlet most ezt erősíti fel, azt a reményt bontakoztatja ki a szívemben, hogy bár bizonyos történések nem kapnak média-visszhangot, mégis visszavonhatatlanul megtörténnek. Mindig vannak kortársak, akik miatt Mária, a Magyarok Nagyasszonya nem "nyugdíjazható". S ha valamit igazán tenni akarunk, akik bizonyos szinten csak elszenvedjük a hatalmi változásokat, akkor ne feledjük el október nyolcadikát, s ne szűnjünk meg imádkozni.
|
