|
Hogy lássak
Mk 10,46-52 Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett. Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: ,,Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!'' Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: ,,Dávid Fia! Könyörülj rajtam!'' Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: ,,Bízzál! Kelj föl, hív téged!'' Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá. Jézus megszólította és megkérdezte: ,,Mit akarsz, mit cselekedjek neked?'' A vak azt felelte neki: ,,Mester! Hogy lássak!'' Jézus erre azt mondta neki: ,,Menj, a hited meggyógyított téged.'' Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.
Átlagembernek alig hihető, hogy ép szemmel valaki mást lásson a tükörben, ha ugyanazt nézi, mint a mellette álló. Pedig a dolog előfordulhat, nem is olya ritkán! Csak elméleti jelentősége van annak, mi lenne a jobb eset: ha egyáltalán nem látna, vagy ez az állapot, a hamis képpel birkózó. A népnyelv is ebben az alternatívában gondolkodik, amikor úgy fejezi ki magát, hogy az illető vak valamire. A szelektív vakság esete nem ritka, és bizony sok vesződséggel sem száz százalék, hogy meg lehet szabadulni tőle. Az eshetőség azonban, mint az újszövetségi történetben, hogy hirtelen alkalom nyílik a megszabadulásra, még ritkább. Jézus látszólag botor kérdése (Mit akarsz, mit cselekedjek neked?) két dologra is rámutat. Az egyik, amin érdemes elgondolkozni, az, hogy az embernek tisztában kell lennie magával és azzal, valójában mit is akar. A másik fel nem tett kérdésre az utolsó mondat adja meg a választ: miért is akar (akarok?) látni? Tautologikus, de mégsem elhanyagolható sokszor a gondolatmenet, miszerint a fogyatékos emberrel is célja van Istennek. Ez is egyike azoknak a nem hihető, s a benne levőnek felháborodásra alkalmat adó gondolatnak, amelyet csak megtapasztalva s csak az idő teltével fogalmaz meg az ember. Az ember legintimebb szférája, a fundamentális kérdésekre adott feleletek területe ez, ritkán nyílik meg igazán. Az alkalom arra, hogy többes szám első személyben beszéljünk az evangélium tanulságairól, nyilvánvaló. Hogy ki mire vak, és ki mindenkit kellene vakságától megszabadítani, annak igazából Isten a tudója. A mi feladatunk, hogy azért imádkozzunk, Isten azt a vakságot vegye el tőlünk, amely annak elérésében gátol, ami a céljaink közül a legjobb. Lehet, hogy meglepődünk, ha kérésünk teljesül!
|
