|
1956-ra emlékeztek az ausztriai Andauban
- Szabadság és szolidaritás
Az
andaui (mosontarcsai) hídnál
emlékeztek meg az 1956-os forradalomról szombaton az ausztriai
magyarság képviselői.
A megemlékezést a
mosontarcsai,
valamint a kapuvári polgármesteri hivatal, az Ausztriai Magyar
Egyesületek és
Szervezetek Központi Szövetsége, az Ausztriai Magyar Evangélikus
Gyülekezet, a
Bécsi Magyar Református Gyülekezet és a Bécsi Magyar Katolikus
Egyházközség
rendezte.
Az
1956. évi forradalom és
szabadságharc leverését követően csaknem kétszázezer menekült érkezett
a
szomszédos Ausztriába, akik közül 1956. november 4-én hatezren az
andaui hídon
hagyták el szülőföldjüket. A szombati megemlékezésen felszólalók, mind
megköszönték Ausztriának az emberségről, segítőkészségről, a felebaráti
szeretetről tett, ötven évvel ezelőtti tanúbizonyságot.
A megemlékezés a Páli Szent Vince
Katolikus Általános Iskolánál emlékoszlop-avatással kezdődött, majd az
andaui
római katolikus templomban ökumenikus istentisztelettel folytatódott,
amelyet
Ittzés János győri evangélikus püspök, Tőkés László nagyváradi
református
püspök, valamint Franz Scharl bécsi katolikus segédpüspök tartott.
Keresztényi kötelességünk, hogy mindig és
mindenkor az
igazságért
küzdjünk
-
Az 1956-os forradalom és
szabadságharc az 1947-től 56 –ig tartó lelki és fizikai terror, a
hazugság
ellen az igazság nevében folytatott harc volt, amelyben emberek ezrei
áldozták
életüket. A legszörnyűbb az volt ebben a harcban, hogy a szovjet
hatalom
mellett ebben magyar magyar ellen is fordult – mondta beszédében Firtl
Mátyás,
a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat alelnöke.
Az ötvenedik
évfordulón
Magyarországon még mindig azért kell küzdenünk, hogy az igen ,,igen”
legyen és
a nem ,,nem”, hogy a ,,ki nem fejtett igazság”-ot a nevén nevezzük:
hazugságnak; a hazugság pedig bűn – tette hozzá az országgyűlési
képviselő..
- Isten oltára előtt
újra és újra
ki kell mondanunk a János evangélista által megfogalmazott üzenetet:
,,Az
igazság szabaddá tesz.” A Mosontarcsa-Andau –ban rendezett
emlékünnepség
jelszavaiban – Szabadság és Szolidaritás – felfedezhető egyrészt
János
evangélista idézett üzenete: ,,Az igazság szabaddá tesz titeket” ,
másrészt ez
által a szabadság által tudjuk Szent Pál szeretetparancsát is
teljesíteni, mert
a szolidaritás a szeretetből következik.
Azt a szolidaritást
és azt a szeretetet
jelenti ez, amelyet az 1956-ban menekülni kényszerülőkkel szemben
Ausztria, és
az andaui lakosok tanúsítottak, és amelyért –
az akkor nyújtott testvéri, fogadtatásért, a
menedékért, jő
szóért
mondott köszönetet ez alkalommal is Firtl Mátyás.
- Mindenszentek és
halottak napja
után a hősök, a mártírok és az áldozatok sorában gondoljunk mindazok
lelki
fájdalmára is, akik menekültként annyira távol kerültek
szülőföldjüktől, hogy
halottaik nyughelyét sem kereshették fel évtizedeken keresztül –
fogalmazott a
képviselő.
- ’56 öröksége még
mindig
közöttünk van, és lelkiismeretünket arra kell, hogy indítsa, hogy
mindig az
igazságért küzdjünk, 2006-ban, ugyanúgy, mint 56-ban.
Szent
Pál-i reménységgel pedig minekünk
keresztényeknek-keresztyéneknek együtt az a kötelességünk, hogy mindig
és
mindenkor az igazságért küzdjünk, annak a közös Európának a jövője
érdekében,
amelynek Magyarország több mint ezer éve része, Ausztriához hasonlóan.
-
Isten óvja Ausztriát és
Magyarországot, és ne csak óvja, hanem áldja is! – fogalmazott beszéde
végén
Firtl Mátyás.
Segítség a bajban
Ivanics Ferenc a
térség
országgyűlési képviselője arról szólt, hogy a 20. század megpróbálta
Európát,
de itt a határ két oldalán élők a bajban mindig segítettek egymásnak. A
magyar
szabadságharc ötven év után is azt mutatja meg, hogy egy kicsiny,
istenhívő nép
mire képes az igazság nevében.
November 4: a magyar
Golgota
Tőkés László a magyar
történelem legszebb napjainak nevezte március 15-ét és
október 23-át, míg október 6-át és november 4-ét "a magyar Golgota
napjainak".
A
mai meghasonlás fő oka (…) az,
hogy a magyaroknak nem csupán a szovjet
tankokkal kellett szembenéznie, nem csupán az idegen uralommal, a
törökökkel a
16. században, vagy a Habsburgokkal a későbbi időkben, hanem, ,,te
hozzád
hasonló halandó, én barátom és ismerősöm”-mel, azaz
a magyar testvérekkel került szembe a magyar.
- idézte Zrínyi segélykiáltását, Kodály művéből a püspök.
-
Ez a megosztottság kínoz bennünket a
kuruc-labanc időkből és ez kínozza a jelenkori Magyarországot is. Erre
a
kérdésre jelent vigasztalást a mai megemlékezés, az a szabadságvágy és
szolidaritás, melyről a forradalom és a szabadságharc tanúságot tesz,
az
emlékpark, az emlékjel, a mai ökumenikus istentiszteleten részt vevő
egyházak,
önkormányzatok, a vendégek is tanúságot tesznek.
A szolidaritás,
isteni
vigasztalás: jelentheti számunkra azt, hogy vége kell hogy legyen annak
a
meghasonlott érzésnek, amit akkor éreztünk, ,,amikor volt polgári
szolidaritás,
volt segélynyújtás, volt politikai nyilatkozatok szintjén megnyilvánuló
mellénk
állás, de valójában ki voltunk szolgáltatva a szovjet hatalom
kényének-kedvének,
a kommunista-ateista diktatúrának.”
- Azt reméljük, hogy
az egyesült
Európában ennek a meghasonlásnak már végképp vége szakad, és ahogyan
Wilfried
Martens, az Európai Néppárt elnöke mondta, megvalósul az, hogy
,,szabadnak
lenni annyi, mint nem félni, hogy vége szakad a félelem, a kommunizmus,
az
elnyomás, a hazugság korszakának" – fogalmazott Tőkés László.
-
Nagyon is ránk fér ez, ha
visszagondolunk az október 23-i rendőrterrorra és brutalitásokra.
Furcsálljuk, hogy
Európa nem
eléggé világosan foglal állást ezekben a dolgokban a magyarországi
hazugságpolitika tekintetében Aztán utólag megint bánni fogják, hogy
éppen
akkor nem látták elég világosan a helyzetet, amikor kellett volna, és
haszna
lett volna.
Már pedig soha ne
térjen vissza
se Romániában, se Erdélyben, se Szlovákiában, se Magyarországon a
félelemnek az
a korszaka, amely ellen Temesváron is fellázadtunk.(…)
A szeretet elűzi a
félelmet – ez
a szolidaritás oszlassa el a félelem sötétjét. Nem akarunk többet
félelemben
élni. Bátorodjunk fel, Isten emeljen fel és áldjon meg minket, áldja
meg
népünket, akire ráférne a teljes felszabadulás. Isten hallgassa meg
fohászkodásunkat! – zárta beszédét Tőkés László, az andaui templomban.
(vásárhelyi)
|
