CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Lélektől lélekig

2006. december 30., szombat 14:39


Teljesíthetetlen? Elfeledett?

Teljesíthetetlen? Elfeledett?

Lk 2,41-52 A szülei pedig minden évben elmentek Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére. Mikor azután tizenkét esztendős lett, fölmentek mindnyájan Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Amikor elteltek az ünnepnapok és már visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ottmaradt Jeruzsálemben, és nem vették észre a szülei. Úgy gondolták, hogy az úti társaságban van. Megtettek egy napi utat, s akkor keresték őt a rokonok és az ismerősök között. Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék. És történt, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezte őket. Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein. Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: ,,Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.'' Ő pedig ezt felelte nekik: ,,Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?'' De ők nem értették meg, amit nekik mondott. Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt [1 Sám 2,26].

Az idei karácsony nagy meglepetés volt a számomra. Advent harmadik vasárnpján ugyanazt a prédikációt hallgattuk unokáimmal. Nem, nem hiszem, hogy egyszerűen élcből arról lett volna szó, hogy plébánosunk cáfolni szerette volna a "pap sem prédikál kétszer ugyanazt" mondást. Inkább a dolog fontossága miatt - milyen legyen egy keresztény család szentestéje - mondta el kétszer a szószékről az ünnepi este ideális menetét.
No, gondoltam, s mondtam is, hol él a mi plébánosunk? És apróbbik unokám a csilingelő harang és a karácsonyfa megpillantásának első, megható bűvöletében odaült, jobb kezében a Bibliával, bal kezében a cd lejátszó irányítójával és egy mini - nem is túl rövid - "műsort" rögtönzött. Hallgattuk tőle a Lukács evangéliumot és énekeltük vele együtt a több versszakos karácsonyi énekeket. Nagy meglepetés voltunk mindannyian - még talán saját magunk számára is.
A mai, Szent Család vasárnapján, ugyanígy ingerkedik velem az örök kísértő, és arról beszél, minek ez a nagy felhajtás a család körül, hiszen ez egy kiveszőben levő "állatfajta", alig él egy-egy érintetlen példánya környezetünkben. És ezt az állítást szinte alig tudom példákkal cáfolni. Most mégis egy példaképről, egy "lehetséges variációról", mégpedig egy nem akármilyen, de ha úgy tetszik egy "kikezdett", de megőrzött családról, annak aggodalmáról szól a mai elgondolkodásunk.
Még megkísértettségében is hasonló, hogy hozzánk, hogy a közelünkbe férkőzhessen, hogy ne legyen távol, Passuthtól lopva a gondolatot, a "fázós aranyködben".
Sokan és nehezen határozzák magukat el a korábbi, szabadabbnak látszó életforma után a mindenképpen kötöttebb, féltettebb, tudatosabb elköteleződést kívánó családi életre. Egy pillanatig sem állítom, hogy mindezzel ellentétben, könnyebb létformát választ a családos ember. Pedig a megőrzött családnak kétségtelenül van egy védő, megtartó funkciója, ami nem elhanyagolható szempont az egyre diffúzabb, egyre nehezebb és összetettségükben kiismerhetetlenebb lehetőségek közepette. Ez igaz és ez jó. Aki azonban csak ezt a "vár" funkciót várja el a párkapcsolattól, az nagyon elszegényíti, lecsupaszítja, kiüresíti. Mit? A házasság szentségét. Mert a keresztény házasság lényege ebben a jelzőben, a szentségi-ben rejlik. Az Isten által rendelkezésre bocsátott eszközben, mely a szentségi lét felé vezet egy boldog életen át. Jézus vagy kifelejtette a nyolc boldogságból a házasságot vagy úgy gondolta, hogy benne van abban a nyolcban ez is, amit már elmondott. Igen, tudom, hogy ebben az állításban egy jó adag élc is rejtőzhet, de most nagyon komolyan gondoltam a beletartozást.
A szentségi házasság garancia egy lehetőségre, az Istennel folytatott párbeszédre. Arra a segítségre, mely nélkül bármely fokban bekövetkezhet az a fajta kiüresedés az együtt töltött percek-órák-napok-évek-élet során, amitől annyian félnek. Nélküle kimaradna a lehetőség a kölcsönös vezetésre a közös cél felé.
Aminek eléréséhez eszközként egy újból Krisztusra bízott, boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!
- DI -