|
Valentin, azaz Bálint napja
Valentin, azaz Bálint napja
Február 14. Szent Bálint napja. Újabban
mégis azt hirdetik lépten-nyomon idehaza, hogy Valentin napja, pedig
Valentin magyarul Bálint. A nyugatról érkező új szokás szerint ez a
„szerelmesek napja”, ami szintén Szent Bálintnak köszönhető, ő ugyanis
többek között a jegyesek védőszentje. Többek között, mert a fiatal
házasoké, az epilepsziásoké és a hasfájósaké is.
Ki volt hát ez a Valentin, azaz Bálint? Valójában nem egy, hanem két
azonos nevű személyről van szó. Mindketten a 3. században lettek
vértanúk. Az egyik római pap volt, a másik a Rómához közeli Terni város
püspöke. Feltehetőleg az előbbi, a 269. február 14-én kivégzett római
pap lett a szerelmesek védőszentje, akinek szokása volt, hogy a római
ifjú házaspárokat saját kertjéből szedett virágcsokorral örvendeztette
meg.
A Bálint-napnak pogány gyökere is ismert. Az ókori Rómában február
közepén tartották Lupercus pásztoristen napját, és ilyenkor „szerelmi
sorshúzással” boronáltak egymáshoz párokat. Az egyház e szokás helyett
Szent Bálint személyében kívánt védőszentet adni a házasságra
készülőknek. Gelasius pápa 496-ban rendelte el, hogy Szent Bálint
napját február 14-én ünnepeljék. Így vált a jegyesek és fiatal házasok
védőszentjévé a 14. századtól Angliában és Franciaországban. A 19.
században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak a szerelmesek ezen
a napon. A II. világháború után Németországban elterjedt, hogy a
szerelmesek virággal köszöntik egymást „Valentinkor”. Az utóbbi években
pedig nálunk is hódít Valentin, mint profán ünnep.
A szerelmesek, a jegyesek és az epilepsziások védőszentje a
magyarországi svábok körében igen népszerű volt. Ábrázolása a hazai
németség templomaiban gyakori volt. Bálint/Valentin freskó ékesíti ma
is a baranyai Töttös Szent Erzsébet-templomának mennyezetét, és a
közeli Bolyban áll Magyarország mai területén az egyetlen Szent Bálint
tiszteletére szentelt kápolna.
(MKPK)
|