|
Ballagás
Ahogy
minden évben idén is ünnepségsorozat
indul el országszerte május
elején: a középiskolákban végzett
diákok búcsút vesznek
alma materüktôl.
A hagyomány az
utóbbi évtizedekben kissé
átalakított, új köntösben már
az általános iskolákban, sôt az
óvodákban is megszokott ünneppé válik.
A középiskolás hagyománynál jóval
régebbi és minden emberi
közösségben létezô mozzanat,
a felnôtté válás ünnepe zajlik
körülöttünk idén tavaszszal is;
gyakran jóval látványosabb díszletek
között, sokszor kerülve a
valódi ünnepet.
A
ballagásról szólva nem hallgathatok az
idén 450 éves jubileumát ünneplô
evangélikus líceum ôsi
hagyományáról, hiszen ebben az
iskolában alakult meg a mai diákönkormányzatok
elôdjeként a
Deákkúti Vármegye 1827-ben. A reformkorban,
az erôsödô nemzeti mozgalmak
idején, fontos volt a tizenéves
koruk végén járó akkori diákoknak,
hogy Sopron legrégebben ismert
forrása erôs öszszetartozásuk, vármegyéjük
megszervezése után
róluk és általuk Deákkútnak
neveztessék. Maguk szépítették
a régi forrás környékét, az
oda vezetô utat; faragott követ
állítottak a forrás fölé a következô felirattal:
„Deákkút! Légy forrása
soká ártatlan örömnek!” A ballagás
akkor és azóta is a közösség erejére
emlékeztet!
A
ballagás tehát a közösség, a valahová
tartozás ünnepe. Nem csak
a valahová indulásé, de a valahonnan indulásé
is. Sopron és az
iskola, ahonnan elindul a fiatal felnôtt
2007-ben, bôséggel adott
lehetôséget felismerni azokat a
talentumokat, amelyek kegyelmi ajándékként
minden fiatal tenyerében
ott csillognak. Az elindulás
a könnyes búcsú mellett a
reménység ideje is, a régi idôkben
távolra induló vándordiákok, peregrinusok
reménysége –
a visszatérés reménysége:
„Itt
lobogott a Deák-kúti
Vármegye
zászlaja egykor,
Szelleme
mostan is int:
‘Ifjú,
szeresd a hazát!’ ”
(id.
Dr. Prôhle Károly)
Tölli Balázs |