|
Valétálás - Elbúcsúztak a végzős egyetemisták
A város nevében Dr. Fodor Tamás polgármester
búcsúztatta a valétálókat.
A Nyugat-Magyarországi Egyetem selmeci diákhagyományainak egyik
legszebb és egyben leggazdagabb, legszínesebb része a valétálás. Elnevezése a
latin „Valete!" (Éljetek boldogul!) kifejezésből ered. A végbizonyítványt
nyert diákok diákdalokkat énekelve valétamenettel búcsúznak a várostól, és
valétabált tartanak.
A valétálás az úgynevezett szalagszenteléssel kezdődik, azaz
minden valétáns kiválaszt magának egy-egy balekot, akinek kötelessége, hogy a
búcsúzót a valétaünnepségeken kiszolgálja. A szalagok egy hosszú botra kötözött
tölgy csokorra kerülnek, s ez kerül a valétamenet élére, utána jönnek
szemeszterek szerinti veteránok, ezt követi a zene, majd a búcsúzó diákok.
Bányászlámpákkal elől haladnak a firmák, őket követik a valétálók négyesével
egymásba karolva, fáklyások között. A város ilyenkor teljes sötétségbe borul,
csak a fáklyák és az ablakba kitett gyertyák fényei világítanak.
Május 12-én, szombaton tartották Sopronban a végzős
egyetemisták búcsúját, amely évek óta a megszokott rendben zajlik.
A
délutáni bolondballagást követően este az egyetem főépülete előtt a valétaelnök
búcsúbeszédével kezdődött a méltóságteljes ballagás. A búcsúzó diákokhoz a
rektor szólt, majd a menet a Fő térre indult.
A valétálók menete a Hűségkapun át, a Gaudeamus hangjaira Fő
térre vonult. Itt köszöntek el a végzős hallgatók a várostól, akiket a város
nevében Dr. Fodor Tamás polgármester búcsúztatott el.
Az emlékezetben örökre és kitörölhetetlenül megmaradó diákévek
a szakmai tudást és későbbi érvényesülés alapját jelentik, és egyben az
összetartozás iskoláját is jelentik – fejtette ki a polgármester, aki arra kérte
a végzősöket, hogy legyenek jó hírnökei Sopronnak a világban.
Életük során
mindig az értéket kövessék, amelyek mellett őrizzék meg a Sopronban kapott
értékeket – mondta a polgármester aki Isten áldását kívánta az alma matertől és
a Leghűségesebb várostól búcsúzó diákoknak..
|
