|
Enyém, tied, övé
Enyém, tied, övé
Jn 16,12-15 Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek.
A szocializmusnak nevezett kor éveinek egyik "kedves" mondása volt: "minden, ami a tied, az enyém is, ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd". Vagyis a társadalmi tulajdonról zengő kor hamisságával mindenki tisztában volt. Nem csoda, hogy az irányultság a magántulajdon védelmében tetszelgő új társdalom idején nem változott, sőt, ha lehet, még erősödött is. Nem szeretnék vitadélutánt nyitni arról, hogy ez a valóságban hogyan is néz ki, noha tudom, mindenkinek lenne erről mondanivalója.
Az biztos, ha bárki bármiről beszél, az első, hogy tisztáznia kell, kiéről is szól, nehogy a "legszentebb" ellen vétsen.
A szellemi tulajdon ugyanígy létezik, jogi viszonyai, feltételrendszere, ha lehet, még bonyolultabb, s a perpatvar sem ritkább körülötte.
Így talán érthető, hogy amikor a Szentháromságról próbálunk beszélni, akkor magán a tényen kívül még legalább két dologban akadhatnak gondjaink. Az egyik az a kérdés, hogy ki mit csinál, ki mit mond, a másik pedig a gyakorlat, miszerint a statikus emberi gondolkodás, mely a jelen vasárnapi páli Római levél tartalmát is, de az Isten belső életét is csak statikusan tudja elképzelni. Egyszerűen úgy jár az ember, mint amikor a barkochbából kivonják az "is" válasz lehetőségét. Próbálj meg így boldogulni!
Könnyen elképzelhető az ilyen ember szerint az a szituáció, amikor a Szentháromság tagjai "osztozkodnak" azon, ki mit mondhat, ki mit csinálhat. Úgymond meddig terjed a résztvevők kompetenciája? Az emberi szeretet és átlényegülés boldogságát még csak-csak elképzeljük és kivételes lehetőségű személyek szóhasználatán keresztül ki is fejezzük:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?
(Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú)
A valóságban a birtoklás emberszolgálati szemlélete: a Lélek az ember teljes igazságra vezetéséhez az Atyával együtt birtokolt és a Fiúban kinyilatkoztatott tudását a már elmondottak miatt Krisztus dicsőségéhez vezetően is megerősíti a Benne részesülőkben. Hihetetlen, de boldogsága abból származik, hogy ezt megteheti, mint ahogyan Jézus boldogsága önnön feláldozása volt (mindenfajta mazochista mellékzönge nélkül).
Érdekes módon ez az adalék visszaható módon elképzelhetőségével egyben bevezet a Szentháromság életének egyik szegmensébe. Ezt sem statikusan végzi, hanem dinamikus kölcsönhatásban azzal, hogy a minta-közösség lelkületét és gyakorlatát hogyan tudjuk megvalósítani - Isten igénybevett segítségével és saját akaratunkkal - legszorosabb emberi kötelékünkben, s azon kívül egyre távolodó koncentrikus körökben.
- DI -
|