Rovat: Lélektől lélekig
2007. július 15., vasárnap 10:13
Pólusok között
Mt 10,24-33 Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga uránál. Elég a tanítványnak, ha olyan lesz, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. De ha a ház urát Belzebulnak nevezték, mennyivel inkább a házanépét? Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna. Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el világosban, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről. Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti sok verébnél. Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Első olvasatra egy meglehetősen szedett-vedett, különálló gondolatokat tartalmazó logiongyűjtemény darabját tartja a kezében a vasárnapi olvasó. Bizony fel kell kötnie azt - ahogyan mondják mifelénk -, ami a németnek nincsen, ha valami közöset akar találni bennük. Pedig a válaszgyűjtemény darabjai szemmel láthatóan a gyakorlat kérdéseire adott válaszokat tartalmazzák. Mint amikor a gyermek - biztosítani akarván magát minden eshetőségre - egymás után teszi fel a kérdéseket:" És akkor mi van, ha...?" És a szülő vagy nagyszülő, ideális esetben, soha el nem fogyó türelemmel válaszolgat a legkülönbözőbb dolgokra. Mintha egy ilyen lejegyzett kérdezz-felelekből valaki kihúzta volna a kérdéseket, s egymás után sorolná a válaszokat. Ettől az ismerős "technikától" nem életidegen az összeállítás. Ha jól megnézzük, mind az emberi méltóságról, annak eredetéről, a jelentőség és jelentéktelenség hol össze-, hol széttartó vonalairól, a befoglalt terület változékonyságáról szól a mondatkavalkád. Arról, amit ma annyian és annyiféleképpen próbálnak megfejteni: mitől van, meddig terjed, mitől és meddig humánus, fontos-e vagy jelentéktelen az egyén és az ember, lesz-e viszonzása annak, hogy itt olyan sokszor hiábavalónak látszóan csatározunk? Állítom, hogy az embereknek vannak típusai, akik bizonyos helyzetekben előre kódolhatóan viselkednek. Jézus mégsem genetikáról, vagy a szónak akkori megfelelelőjéről beszél, hanem konkrétan arról, amit az ember tesz. S ez sok szempontból olyan kérdésekre is megadja a választ, amelyekre ma a természetes szóródással, az átlag és SD statisztikai fogalmaival, az átlagos és eltérő, a sokból adódó természetes adódással próbálnak ismét embertípusok válaszolni. Sokatmondó az is, hogy a liturgia másik ágán a mai napon, Kármelhegyi Boldogasszony napján az evangélium az irgalmas szamaritánus története. A magyarázkodás nem válasz - mondja Jézus, állítva azt, hogy az ember valóban uralkodásra született, csakhogy nem mások, nem a legyőzött mester, úr és embertárs feletti győzelemről beszél, hanem a saját maga felett aratott diadalról, amikor azt teszi, ami helyes még akkor is, ha genetikusan, környezetileg, zsigerből mást tenne. Talán ahogyan a kísértés az Istenembert is érte, talán ahogyan Ő győzedelmeskedett.
|