|
Lecsós hálózsák
Lecsós hálózsák Nem kell megijedni, nem ettük le magunkat, vagyis csak egy kicsit mustárral és karamellel, de azt is már korábban. A mai napon engedtünk a külvilág csábításának, és sétáltunk. A Sziget programja Pesti Est különszámában olvasható, a 144 oldalasra rúgó újság pedig a programok és leírások mellett hirdetéseket is tartalmaz. Az egyiken 1 kg-os, mini méretűre összecsomagolható hálózsákot kínáltak az eredeti ár 37%-áért. Ebbe az üzletbe tartunk éppen, és csodák csodájára még van is belőle egy csomó, rögtön veszünk vagy kettőt. Szemezünk még egy kicsit a szintén akciós rollerral (ezzel lenne a legkönnyebb bejárni a munkába), de végül egy mozifilm mellett döntünk. Mármint a bolt mellett lévő moziban. A film kezdete után néhány perccel kapunk is rá jegyet. "Kébszemésesbevagykibenbedikbe?" – kérdezi a jegyárus, én meg azt mondom, hogy "Ja". Barátnőm utólag mondja, hogy azt kérdezte, kétszemélyesbe kérem-e jegyet. Ez egy ilyen nap. Ha még nem látták, nézzék meg a Ratatoiuile című filmet, a név egy francia padlizsános étel neve, a film pedig egy animációs film és egy szakácskodni vágyó patkány kalandjait mutatja be Párizsban. A magyar címe mindennek L’ecso. Ha ezt nem is, minden más ételt lehet kapni a szigeten, pláne magyaros ételeket, mint a Tökipompos. Ettek már hagyományos magyar kemencében sült kenyérlángost? A Szigeten 600 Ft-ért lehet kapni ezt a csemegét, amely – legalábbis a leírása szerint – nagyanyáink idejében a kenyérsütés "melléktermékeként" keletkezett. Innánk mellé koktélt, de nincs az egyik helyen, így marad más, mondjuk... sör... de nem, mert már a csapból is az folyik, inkább a whiskey-kóla (listaáron 920 Ft-ért). Közben igénybe vesszük a Sziget információs sátrát, és megpróbálunk a talált tárgyak osztályán utánajárni a vasárnap este elhagyott fehér pulcsinak. De nem találtak, sem fehéret, sem koszosat.
Koncertileg a Zanzibár bűvöl el minket a legjobban, a zenekar slágerének igaza van: "Ugyanaz vagyok". Nem sokat változtak, és évek óta mindig megöltik azt a színpadot, ahol fellépnek. Bár ahogyan már korábban említettem, miközben ugyanazon a színpadon lépnek fel, évről-évre változik a sátor neve, az aktuális szponzortól függően. A Nagyszínpadon az amerikai Tool játszik, de nem annyira meggyőző. Helyette inkább kulturálódunk, és a világzenein belehallgatunk a francia Sergent Garcia-ba, majd a színház- és táncsátor szabadtéri színpadán átéljük: „A flamenco nem csupán ének, zene és mozgás, hanem bátorság, hogy nyitott szívvel fogadjuk azt, amit az élet elénk hoz.” A spanyol Eva Yerbabuena Ballet Flamenco előadását nézzük, a táncművész Európában jól ismert, és számos díjat nyert már koreográfiáival.
Az esti HÉV-vel már gyakorlottan megyünk vissza a szállásra, és sikerül visszaérnünk, mielőtt a közműszolgáltató kikapcsolná a melegvizet. Apropó, hazaút. Látszik, hogy most (is) későn jövünk haza, ugyanis éjfél előtt egy kicsivel sok ember lepi el a bejárat környékét. No nem azért, hogy taxikat ajánljanak, hanem a hazamenő napijegyesekről könyörgik le a lejárt napijegyet, hogy bemenjenek vele a Szigetre. Olló, ragasztó, cellux és máris eltűnnek a szigeti forgatagban. |
