|
Kastélyépítők emléke
A sorozat kilencedik tagjaként Karácsony előtt látott napvilágot Göncz József és Bognár Béla hatalmas vállalkozásának új "gyermeke". Duray Miklós értő és szelíd, de a lélek legmélyét érintő bevezetőjével kellően meglapozza az olvasó szemléletének irányát, de éppen a kastélyokhoz talán legjobban illő ünnep közeledtével nyitva hagyja a szellem kiskapuját, hogy csak a fantázia nagysága szabjon határt a szemünk előtt megjelenő képeknek.  Valóban, amíg az eddigi kötetek anyaga többnyire "átlagsorsok" és nagy nemzeti tragédiák felvázolására alkalmas, addig a regényes elemektől sem mentes családi sorsok, egyéni állapotváltozások, nagy sikerek és bukások, hatalomváltások legjobb illusztrátorai ezek az épületek. Tagadhatatlanul "ők" láttatják, bennük látszódnak azok a nemzeti elemek, melyek már minden halandónak felismerhetők. Alkalmasak arra, hogy büszkeségünk tárgyai legyenek, de sajnos arra is, hogy rajtuk és a bennük tárolt értékek megsemmisításável jelentős kárt okozhassanak a nép igazi ellenségei. Így lett regénybe illő (és sokszor megénekelt) sorsú egy-egy ilyen épület, s ami a mesében sem történhet meg igazán, annak lettek hordozói a mutatós vagy éppen leomló, teljesen másra használt falak. A tél és a ma már egyre inkább a tehetősség kétségtelen mutatói, a meleg szobabennsők az igazi alkalmai azon regényolvasásoknak, melyek ebben a tárgybanm íródtak. Nos, a "Kastélyépítők emléke" többszáz ilyen regény témája. Itt az alkalom, hogy a tárgyi tudás gyarapításán kívül a karácsonyfák alatt meglóduljon a fantázia, s felépítse magának a kastélyos világ változatosságát! - DI - |