CyberPress.Sopron

Lk 1,67-79 Apja pedig, Zakariás, betelt Szentlélekkel és így jövendölt: ,,Áldott az Úr, Izrael Istene [Zsolt 41,14], mert meglátogatta és megváltotta az ő népét [Zsolt 111,9]. Az üdvösség szarvát támasztotta nekünk, Dávidnak, az ő szolgájának házában [Zsolt 18,3; 132,17], amint megmondta szentjeinek ajkával, ősidőktől fogva prófétái által. Megmentett minket ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket [Zsolt 106,10]; hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy majd megadja nekünk [Zsolt 105,8; 106,45; Lev 26,42], hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünknek minden napján. Téged pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni: mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy előkészítsd az ő útját [Mal 3,1], és népét az üdvösség ismeretére tanítsd, bűneik bocsánatára. Istenünk mélységes irgalmából, amellyel meglátogatott minket a magasságból felkelő, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek [Iz 9,1; 42,7], s hogy lépteinket a békesség útjára igazítsa'' [Iz 59,8].

Szent karácsony melege tölti be a szíveket és talán a szobánkat is. Örülünk, ha nem éhezünk, ha a végére úgy-ahogyan sikerült befejezni a decemberi, s talán az évi hajrát. Ha a karácsonyfa alatt összegyűlik a család, és sikerül megbeszélni közös dolgainkat.
Ekkor, igen ekkor ismerjük fel, hogy az a hűvös fuvallat, amit a lábunktól felfelé terjeszkedni érzünk, nem azért van, mert a kutya hideget hozott be vagy nyitva maradt volna az ajtó. Talán már beszélünk is róla, talán már kimondtuk az első szót, amit nem kellett volna ezzel: "Az úgy volt..."
Vajon eszünkbe jut-e az, amit a mai evangélium amellett mond ki, hogy megerősít benne: Isten hűséges, nem feledkezett meg igéretéről. Talán egy héber dallam hangzott fel a jövendölő Zakariás ajkáról, de talán a felszabadultság érzését fejezte ki így az egyház, amikor Zakariás énekéről beszél, amikor ezt a passzust idézi. Az ének a lélek vidám vagy szomorú szabadsága, a megszabadulás a prózával és annak hiányával kifejezett félelemtől.
Idén karácsonykor különösképpen nem kell messzire mennünk egy kis félelemért. Ha eddig tele voltunk szolidaritással, féltettük a fegyverek pusztításától a Föld népeit és közöttük, mintegy mellesleg, magunkat is, akkor most igencsak kézzelfogható közelségbe került hozzánk a lét félelme, az önpusztító csalás, hazugság és fenyegetettség. A világ karácsonya, ha eddig juttatott is némi független örömérzést, akkor most körülfonta szívünket a bizonytalanná tett életünk, a közműdíjak birtoklásának kételye és egyáltalán, a nemzeti megsemmisülés több oldalról is fenyegető árnya.
Ilyen körülmények között hangzik el, lehet még sokkal hangsúlyosabb a karácsonyi örömének. Nem a harminckét foggal vigyorgó ember, médiapojáca jóhíre ez, hanem mindenkié, mert Isten mindenkihez eljött, Isten senkiről nem feledkezett meg, hogy ne féljen. Sokan és sokszor mondták már: Ne féljetek! De egy alkalom kivételével a legjobb esetben is "csak" idéztek. Másnak, éppen a karácsonykor megszületett Megváltónak a szavait idézhették.
A Biblia szenvedéstörténetén kívül talán a legmellbevágóbb részei azok, melyek a maguk egyszerűségében, félreérthetetlen szókimondással fogalmazzák meg a választási lehetőségeinket, melyek, minden hitelintézeti hirdetéssel szemben, igencsak szűkösek.
Zakariás szájából elhangzik, hogy a sötétséggel szemben már választható a világosság, a halál helyett az élet, a háború helyett a béke, a megtorlás helyett a bűnbocsánat azok számára, akik elfogadják Isten karácsonyát. Jól értsük meg! Bármennyire is popularizálta a karácsonyfás, betlehemes, műbarlangos színpadképes karácsony a valóságot, a karácsony ennél mérhetetlenül több is, talán első hallásra szigorúbb is. Ne tagadjuk meg magunktól az igazit a retusált másolat kedvéért! A választás nem a külsőségekben rejlik, mert a másik oldalról mindez azt jelenti, hogy Isten nélkül nincs világosság, nincs élet, nincs béke és nincs bűnbocsánat.
- DI -