Sólyom László nyilatkozatának teljes szövege
Nem írta alá a köztársasági elnök az egészségbiztosítási pénzárakról szóló törvényt
Nem írta alá a köztársasági elnök az
egészségbiztosítási pénzárakról szóló törvényt
Sólyom László nyilatkozatának teljes szövege
Tisztelt
Honfitársaim! Ma jár le az
egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény kihirdetésének
határideje. A
törvénnyel nem értek egyet, azt nem írom alá, nem hirdetem ki. Az
egészségügyi
ellátás átalakítását magam is szükségesnek tartom, éppen úgy, mint a
nyugdíjrendszerét is.
Súlyos kifogásaim vannak
azonban az
átalakításnak azzal a módjával szemben, amelyet az egészségbiztosítási
törvénynél alkalmaztak. A törvényt kifogásaim részletes kifejtésével
visszaküldöm az Országgyűlésnek.
Tekintettel
a kérdés súlyára és az
elkerülhetetlen hasonló reformokra aggályaimat egyszersmind az ország
közvéleménye elé kell tárnom. A társadalombiztosítás átalakítása csak
bizonyos
társadalmi és politikai feltételek teljesülése esetén lehet eredményes.
Mindenekelőtt semmilyen nagy reformot nem lehet sikerre vinni a
terhet
viselő állampolgárok bizalma nélkül. Az is kockázatos, ha az ilyen
horderejű átalakítások parlamenti ciklusokhoz igazodnak. Legalább a
reform
irányában és alapjaiban megegyezésre kell jutni a politikai erőknek. Ebben
mind a kormánynak, mind az ellenzéknek felelőssége van. Végül a
sikerhez szükség
van az érintettek, esetünkben az orvosok és az egészségügyben dolgozók
többségének támogatására, de legalább arra, hogy a változásokat
elfogadják.
Az eredményes átalakításnak ezek a feltételei az egészségbiztosítás
reformjánál
eddig nem teljesültek. Ezen túl kifogásolható a törvény
meghozásának módja,
és a törvény több lényeges tartalmi eleme is.
A
megalapozott, egyetértésre számító
törvényalkotáshoz szükséges, hogy az érdekelt társadalmi szervezeteknek
és
érdekképviseleteknek lehetősége legyen érdemi véleményt adni a
törvénytervezetről. Azonban a Törvény esetében szakmai szervezetek nem,
vagy
megkésve kaptak tájékoztatást a készülő Törvény szövegéről, és – főleg
az
orvosi szakmai kollégiumok számára – nem állt rendelkezésre elég idő a
véleményezésre. Mi több, a törvényjavaslat a politikai háttéralkuk
során
folyamatosan és lényegesen változott, a legutolsó pillanatig. Nem lehet
elvárni
országgyűlési képviselőktől, hogy néhány órával korábban megismert, a
bizottsági ülés kezdetén, vagy éppen a végszavazás előtt kiosztott
nagyszámú
módosításról azonnal és felelősen állást foglaljanak. Nem értek
egyet
azzal, hogy egy, a társadalom életét alapvetően és hosszú távon
meghatározó
törvény ilyen eljárásban szülessen meg.
A törvény jövendő hatását
bizonytalanná
és kockázatossá teszi, hogy nem készült hozzá valódi
hatástanulmány. Sem
számítások, sem használható külföldi tapasztalatok nem támasztják alá,
hogy ez
a modell valóban eredményes lehet. Így ez veszélyes kísérlet, amelynek
mindannyian – választási lehetőség nélkül – kényszerűen kísérleti
alanyai
lennénk. A biztosítási rendszer működési költségei a törvény szövege
szerint is
bizonyosan és kiszámíthatóan többszörösére fognak emelkedni, és a
magánbefektetők
természetesen profitot is felvehetnek.
Ezért különösen hiányoznak
az arra
vonatkozó számítások, hogy mennyi pénz jutna a hatékonyság és az
ellátási
színvonal javítására. Korrekt számítások és külföldi tapasztalatok
hiányában pedig még inkább elvárható, hogy az átalakítás fokozatosan,
folyamatos mérésekkel és visszacsatolásokkal menjen végbe. Ahhoz képest
viszont, hogy a törvény mégis egyetlen lépésben kívánja az alapvető
változást
végrehajtani, a majdani rendszer működését biztosító végrehajtási
szabályok
szövege, de még koncepciója sem készült el. Sőt, a rendszer lényegét
adó
rendelkezések is hiányoznak a törvényből – például a biztosítási
pénztárak és
az országos kockázatközösségi alap feladatainak és pénzforrásainak
pontos
elhatárolása. A külföldi tapasztalatok szerint a biztosítók mindaddig
válogatnak az egészséges és a drágán gyógyítható biztosítottak között,
amíg az
gazdaságilag kifizetődő. Ezt csak olyan jogi szabályozás zárhatja ki,
amely
gazdaságilag teszi érdektelenné a válogatást. Erre azonban a törvényben
nincsen
elegendő biztosíték. A fejkvóta-rendszer a külföldi tapasztalatok
szerint nem
hatékony eszköz a biztosítók gazdasági érdekeivel szemben.
Az országos
kockázatközösség
szabályozása pedig a törvényben hiányos. A törvény az egészségügyi
ellátás
javulását a versenytől, mégpedig a biztosítási pénztárak versenyétől
várja. A
verseny és a magántőke bevonása a társadalombiztosításba alkotmányosan
lehetséges, és adott körülmények között eredményre is vezethet. Azonban
a
külföldön egyedül hatékonynak bizonyult árversenyt a törvény kizárja. Mivel
a legtöbb helyen csak egy intézmény van elérhető közelségben, a
rendelők és
kórházak közötti verseny legfeljebb a fővárosban és az egyetemi
központokban
jöhet létre. Valódi verseny létrehozása helyett tehát a törvény inkább
az állam
ellenőrző és szervező feladatát ruházza át az egészségbiztosítási
pénztárakra,
ez pedig nem éri meg az árát, ti. az átalakítás terheit és súlyos
bizonytalanságát.
Mindezek
alapján kértem az
Országgyűlést, hogy orvosolja a jogalkotási eljárás súlyos
hiányosságait. Ezt
az államszervezet demokratikus működésének biztosítása megköveteli.
Másrészt
kértem az Országgyűlést, hogy fontolja meg a tartalmi kifogásaimat is:
különösen a garanciák hiányát, a törvény befejezetlen voltát, a verseny
korlátozottságát, és a mindebből, valamint a hatásvizsgálat hiányából
fakadó
bizonytalanságot és a túlzott kockázatot. Csak ezek kiküszöbölésével
lehet
annak a bizalomnak és társadalmi támogatásnak kialakulására számítani,
amely
nélkül sem az egészségbiztosítás átalakítása, sem a kikerülhetetlenül
előttünk
álló nyugdíjreform nem lehet sikeres.
Összefoglalva:
egyetértek azzal, hogy az
egészségügyben változásra van szükség. Azonban egy ilyen nagy reform
támogatás
és bizalom nélkül nem lehet eredményes. Sem külföldi tapasztalatok, sem
megalapozott gazdasági számítások nem igazolják, hogy a törvény
javítaná az
ellátást. A törvény szándéka ellenére a biztosítóknak gazdasági érdeke
marad az
ügyfelek közötti válogatás. Valódi verseny is csak nagyon szűk
területen
alakulhatna ki. Az egész ország egy olyan kísérlet kényszerű alanyává
válna,
amelynek kimenetele bizonytalan. Ezért döntöttem úgy, hogy a törvényt
nem írom
alá.
Köszönöm szépen.
|