|
Nyitott ajtókkal leszállni?
Nyitott ajtókkal leszállni? Majdnem sikerült belépnünk a légkörbe nyitott rakodótérrel, szerencsére észrevettük a hibát, és így sikerült lehoznunk épségben a Discoveryt. No nem a Kennedy űrközpontban, hanem a U.S. Space&Rocket Center szimulátorában. Tanári beszámoló az idei nemzetközi űrtáborról. Az alábbi cikk az Űrvilág.hu asztronautikai portáloldalon jelent meg. Az Űrvilág olvasói május közepe óta követhetik figyelemmel a nemzetközi űrtáborra való készülődésünket, és a tábor során háromszor is olvashattak rólunk. Akárhányszor megpróbáltam összeszámolni, hogy hány tanár és hány diák vett részt ebben a táborban, mindig más számot kaptam. Így maradjunk abban, hogy több mint 50 amerikai és 18 nemzetközi tanárral töltöttem el majdnem 8 napot. A nemzetközi diákok pedig 22 különböző országból érkeztek, így az amerikai diákokkal együtt 23 ország képviseltette magát az idei Nemzetközi Űrtáborban. A tanárok programja teljesen elkülönül a diákokétól, csak a nyitóünnepségen találkozok szervezetten a magyarokkal. Később a tábor során kétszer-háromszor összefutunk, ilyenkor mindig hatalmas mosollyal az arcukon mondják, hogy jól érzik magukat. Apropó, nyitóünnepség. Több ez, mint nyitóünnepség, ez a nemzetek parádéja. Mindegyik amerikai tanár valamilyen, az adott államra jellemző dologba öltözik be, így a hawaii ruhától kezdve a guami szalmakalapon át az alaszkai vadászig mindenféle jelmezzel találkozhatunk. A nemzetközi diákoknak és tanároknak pedig – a nemzeti öltözék mellett - egy rövid, két perces előadással kell bemutatkozniuk. (Ezúton is köszönöm a soproni Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatójának, hogy személyesen segített nekem magyaros ruhákat összeválogatni, "Ez szerintem tetszeni fog az amerikaiaknak" jeligével.) Az osztrákok táncolnak, a belgák a politikai helyzetüket ismertetik, a kíniak anyanyelvükön énekelnek, a szingapúriak mind a négy hivatalos nyelvükön köszönnek, a dél-koreaiak letérdelnek, az ausztrálok bemutatják az ausztrál és az amerikai angol közötti különbséget, az új-zélandiak emberevő táncot járnak, az egyedül érkezett brazil fiú megmutatja kedvenc zenéjét. Mi magyarok egy rövid, de csattanós műsorról készülünk. Bemutatom a leghosszabb magyar szavunkat, majd következik az énekes-táncos produkció. Dóri furulyázik, Áron pedig népdalt énekel. Táncolunk pár lépésnyi csárdást, majd eléneklünk közösen egy gyerekdalt. Mindezt kicsit fűszerezzük, a beharangozott szomorú magyar dal helyett Dóri a Star Wars indulóját kezdi el játszani. Nagy sikert aratunk. Az egyik német televíziótársaság által készített kis válogatás a nyitóünepségről a Youtube-n megtekinthető. Íme:
S hogyan kerül ki ez a német tévétársaság a táborba? A válasz egyszerű: a német delegációval együtt érkezett egy kisebb tévéstáb is. Németországban kicsit komolyabb sajtóvisszhangja van a tábornak, mint nálunk – a diákokkal nem csak felvételeket készítenek, hanem élőben is kapcsolják őket. De ez mondjuk általában elmondható a többi országból érkezett diákokra is – nekünk még van hova fejlődnünk. De vissza a táborba.
A tanároknak szóló program több módszertani foglalkozást is tartalmaz. Így építünk vízirakétát (sikeresen fellőjük), tervezünk holdi üvegházat (az újrahasznosítás jegyében), a pennsylvaniai David Wotennel hővédő pajzsot készítek (a miénk bírja a legtovább), az alaszkai Raymond Voleyval és a görög Aggeliki Kolliopoulouval pedig egy marsi leszállóegység leszállását készítjük elő léggömbökkel és ejtőernyővel (összetörjük a hasznos terhet jelképező tojást). Mindezeket egy-egy, 90-120 perces foglalkozás keretében, amely első felében először elmondják nekünk, hogy ezt hogyan lehet felhasználni az iskolai órákon, mire érdemes odafigyelni, mely részeket szokták nehezen megérteni a diákok. De gyakoroljuk a különböző matematikai játékokat, megismerkedünk az intelligens táblával is. Sőt, az egyik foglalkozás keretében egy írónő még általános iskola alsó tagozatosainak szóló mesekönyvet is felolvas.
Tervezünk Mission Patch-et (a küldetésre jellemző emblémát), hallunk az űrbe felkerülő, játékokhoz kapcsolódó kísérletekről, az űrben (űrállomáson) való munkáról, és természetesen az STS-ről (Space Transportation System) valamint az új Ares-programról is. Mindezek mellett a szervezők rengeteg oktatási anyaggal ellátnak minket. Nem csak az elhangzott előadások diáit kapjuk meg, hanem az előadók által említett módszertani segédeszközöket is. Valamint dedikált könyveket, videoanyagokat, még az STS-118 misszió keretében 2007 augusztusában a világűrbe felvitt növénymagokból is kapunk egy kis csomagot (egy földi magokat tartalmazó referenciacsomaggal együtt).
A táborban a gyakorlatban is kipróbálhatjuk, milyen űrhajósnak lenni. Miután egy eligazítás keretében megesketnek mindenkit, hogy nem hagyja lezuhanni a Nemzetközi Űrállomást, kétszer két órás küldetésen veszünk részt (mindegyikre kétszer két órát készülünk). Én vagyok az első olyan magyar, aki kétszer vesz részt ebben a táborban, hiszen 2001-ben, a Magyar Asztronautikai Társaságnak köszönhetően részt vehettem az Advanced Space Academy nevű programon. (Az amerikai Űr- és Rakétaközpontban minden héten zajlanak űrtáborok, egyszerre három korosztálynak, de minden évben van két kivételes hét. Az egyik nyáron, amikor a Nemzetközi Űrtábort rendezik, a másik pedig ősszel, amikor a vizuálisan sérült gyerekeknek - vakok illetve nagyon gyengén látók - rendeznek egy tábort). A küldetések számomra ismerősek, de egészen másabb tanárokkal együtt dolgozni a sikeres célért, mint régen a diákokkal volt. Azért remélem, egyikünk diákja sem jut hozzá a rádión folytatott beszélgetéseink felvételéhez, mert lehet, hogy sokaknak csökkenne a szakmai tekintélyük. De nem csak küldetések vannak, kipróbálhatjuk mi is a MAT-szimulátort (Multi Axis Trainer, három tengely körül forgatnak), a holdi gravitációt, az ejtőernyős landolást vízbe, a vízbe süllyedt repülőgépből való menekülést és a helikopterrel való mentést is, "Készülj a legrosszabbra, reménykedj a legjobban" jeligével.
Részt veszünk három fogadáson is, ebből az egyiket a helyi nőszövetség rendezi a tiszteletünkre, és vendégül látnak minket különböző amerikai családoknál, a saját otthonaikban. "Bár kétlem, hogy minden amerikai olyan nagy házakban lakna, mint amilyenekben ők" – teszi hozzá a program ismertetésekor Katrine Balch, a U.S. Space&Rocket Center oktatási vezetője. Én négy tanártársammal kerülök egy amerikai családhoz - összesen nyolc hölgy, azaz a férjeikkel együtt 16 ember lát minket vendégül. Ugyanazok látnak vendégül, akik 2003-ban az akkori kísérőtanár Magyari Bélát fogadták Találkozunk az amerikai űrrepüléshez kötődő emberekkel is. Grace Corrigan mesél nekünk a lányáról, Christa McAuliffe-ról. Ő egy tanárnő volt, akit több mint 11000 jelentkezőből választottak ki űrhajósnak. 1986. január 28-án a felszállás után 73 másodperccel – a Challenger legénységének többi tagjával együtt – véget ért számára a küldetés.
Hoot Gibson ebéd közben beszél a kalandjairól. Ő 1946-ban született es 1979-ben lett űrhajós, összesen 36 nap és 4 órát töltött a világűrben, 5 különböző küldetés során. Repült 1984-ben, 1986-ban, 1988-ban, 1992-ben és 1995-ben. Az első repülése a Challenger űrrepülővel volt, 1986-ban a Columbiára osztottak be. A Challenger 1986-os katasztrófája után részt vesz az űrrepülőgépek újratervezésében, és 1988-ban repül az Atlantis fedélzetén. 1992-ben együtt utazik az első japán űrhajóssal. 1995-ben pedig az ő legénysége az első amerikai legénység, akik csatlakoznak az űrrepülőgéppel az orosz Mir űrállomáshoz.
Ed Buckbee a 60-as évektől kezdve dolgozott a NASA-nak, 1970-től pedig a U.S. Space&Rocket Center első igazgatója. Hihetetlen történeteket mesél az első amerikai űrhajósokról és arról az időszakról, amelyben három szó hajtott mindenkit a frissen (1958-ban) alakult hivatalnál: ember, Hold, évtized. Buckbee sok történetet mesél Alan Shepardról, az első amerikai űrhajósról, aki a gépe indításakor "gyújtsátok meg ezt a gyertyát" felkiáltással vágott neki az ismeretlennek. Story Musgrave, a legveteránabb űrhajós pedig lélegzetállító fényképeit mutatja be. Ő 1935-ben született, 1967-ben csatlakozott a NASA-hoz és az egyedüli űrhajós, aki mind az öt űrrepülőgépen repült. "Hatszor próbált megölni a NASA" – jelenti ki a maga sajátos stílusában, majd áttér egy következő képre, amelyet vadászrepülőpilótaként készített, repülés közben, egy másik vadászrepülőről. "Hiszek abban, hogy a természetnek és a technikának egyensúlyban kell lennie."
A tábor a tanárok számára július 31-én ér véget az oklevelek ünnepélyes átadásával, a diákoknak másnap délben fejeződik be. Jövő évben is kijuthat ide két diák, tessék figyelni a Magyar Asztronautikai Társaság október végén megjelenő esszépályázatát. |
