|
Emlékeznünk kell, de emlékeztetnünk is
Emlékeznünk kell, de emlékeztetnünk isHatvanöt éve – 1944 július 5-én –indult el a Déli pályaudvarról a halálvonat Auschwitzba, a vagonokban ezernyolcszáznál több soproni zsidóval. A szörnyű idők, szörnyű eseményére emlékeztek ma a zsidó temetőben a helyi Zsidó Hitközség tagjai, továbbá a környékről, és távolabbról – Ausztráliából és Amerikából is – érkezett vendégek. A megemlékezésen Sopron város nevében dr. Fodor Tamás polgármester mondott megemlékező beszédet. Elsőként ,,a 65 évvel ezelőtti pokol túlélőit" köszöntötte Sándor Péter, a soproni Zsidó Hitközség elnöke. - Emlékeznünk kell, de emlékeztetnünk is – fogalmazott Sándor Péter. Nem csak gyermekeinknek, hanem mindenkinek el kell mondanunk mindazt, ami 65 évvel ezelőtt történt, ami még ma is félelemmel tölti el mindazokat, akik az akkori rémtettek szörnyűségeit átélték – tette hozzá a hitközség elnöke, aki megköszönte mindazoknak a támogatását, aki ügyüket, jövőjüket Sopronban segíti.
Sopron történelme gyásznapjának nevezte dr. Fodor Tamás polgármester azt a július 5-ét, amikor a soproni zsidóságot elhurcolták, és életére törtek. A több mint 1800 zsidó olyan honfitársunk volt, aki munkájával, tudásával, tehetségével a város gyarapodásához járult hozzá. A zsidó temető mártírfalán 1600 név olvasható. Az akkori soproniak között voltak, akik együtt éreztek, és voltak, akik segítettek, akik elítélték az embertelen rémtetteket, de nem voltak elég sokan ahhoz, hogy azokat megakadályozzák.
Az őrület, kegyetlenség , a gyűlölet és a gonoszság volt az alapja az emberek közötti megkülönböztetésnek jelenti. Ember és ember között nem lehet és nincs is különbség; különbség a jó és a gonosz dolgok között van. A jó pedig az isteni szeretetre utal, ami minden jónak, tisztességnek, becsületnek alapja, ami az egymás mellett élés alapja, ami mindenkire nézve kötelező, hogy a történelemben soha még egyszer ne fordulhasson elő az, hogy a mérhetetlen gonoszság meggyalázhassa Európát és a világot – mondta Sopron polgármestere.
 Sopron keserű napja, az elhurcoltak emléke, akik közül alig 200-an térhettek vissza a halál torkából, emlékeztessen mindig az egyén megbecsülése és méltósága fontosságára, amelyek tisztelete a jövőbe vetett reménynek lehet az alapja – hangsúlyozta dr. Fodor Tamás. Gabnai Sándor, evangélikus esperes szerint ,, amit elfelejtünk, azt nem lehet meggyógyítani, amit pedig nem gyógyítunk be, az egy növekvő gonoszságnak lesz a forrása.” Ezért is fontos az emlékezés, ,,hogy ne ismétlődhessen meg a gonoszság”- fogalmazott az esperes, aki mindnyájunk felelősségére is figyelmeztetett, ami az egyetlen út ahhoz, hogy hasonló tragédiák ne fordulhassanak elő. Radnóti Zoltán rabbi Jeremiást idézve szólt arról, hogy útjelzőket, oszlopokat kell állítanunk mindazokból a múltbéli a tragédiákból, amelyek olyan nemes terhet viszünk magukkal, amelyet nem ledobni, elvetni kell. ,,A hagyomány, a kötődés, a zsidó lélek a mi útjelzőnk” – fogalmazott a rabbi., aki arról is szólt, hogy Sopron zsidóságát történelme során többször elűzték, de mindig volt erejük az újrakezdésre, büszke hazafiként, büszke emberként, magyarként és zsidóként. ,,A város zsidósága szeretette ezt a várost” – fogalmazott a rabbi, hozzátéve: mindig is a város békéjét keresték. A megemlékezés végén a résztvevők elhelyezték a tisztelet, a kegyelet és emlékezés kavicsait a mártírok emléktáblájánál.
B. Tóth Éva |
