|
'Lakodalom van a mi utcánkban...'
'Lakodalom van a mi utcánkban...' Megérkeztünk a Szigetre, gyorsan beleéltük magunkat a "feelingbe" és átadtuk magunkat a "fesztivál-életérzésnek". Kezdjük rögtön egy közhellyel, miszerint kicsi a világ. Mert mennyi esélye is lenne, hogy a Fesztivál területére lépve egy francia barátunk jön velünk szembe, vagy hogy éppen a volt szobatársunk pultja mellett haladunk el? Valljuk be: nem sok. Főleg mivel teli van a Sziget külföldivel, magyar szót alig hallani: rengeteg a francia, holland, belga, de a spanyolok, olaszok és angolok is szép számmal képviseltetik magukat.A programfüzetben lapozgatva is ismerős nevekre bukkanunk: kicsi a világ, de "hazai" - soproni - színek is képviseltetik magukat a mai napon a Szigeten, méghozzá egy új helyszínen, a Hungarikum faluban.
Ez a színtér Magyarország ezerszínű kultúráját hivatott bemutatni. A központi téma a lakodalom : mindennap egy-egy tájegység jellemző lakodalmi szertartásait és táncait mutatják be. Délután öt órakor lakodalmi felvonulás, majd táncház és este maga a lakodalmi mulatság szerepel a programban. A csütörtöki napon egy Rábaközi lakodalmast tűztek műsorra, melyet a Szanyi Bokréta, a Sopron Táncegyüttes és a szintén soproni Testvériség Táncegyüttes közösen mutat be.
A táncházban nagyon lelkes külföldiek ropták a magyar és német táncokat, különösen a dobogós részek jöttek be nekik, de alapvetően le voltak nyűgözve.
A lakodalmas műsor, mely egy szanyi leány és egy soproni német fiú megismerkedéséről, szerelembe eséséről, majd összeházasodásáról szólt, egy látványos és kidolgozott koreográfia volt, bár sajnálatos, hogy egy időben volt a Fatboy Slim koncerttel, ami érthetően több nézőt vonzott. Talán érdemesebb lett volna a táncházat és a műsort megcserélni, de ez már a szervezők hatásköre. Mindenképpen szólnunk kell még a Nagyszínpad délutáni programjáról, mely nagyon kellemesen hangolt bennünket a partyra. A The Ting Tings nevű duó énekese, Katie White elvarázsolt bennünket a hangjával és azzal, hogy vette a fáradtságot és magyarul is felolvasott egy szöveget. Hat órától csapott a húrok közé a német Die Toten Hosen (D), amire szerintünk az összes német Szigetlakó a helyszínen énekelt és csápolt, míg azért a kevés számú magyar fesztiválozóktól elcsíptünk egy-két olyan megjegyzést, mint például: "Ezek még élnek?" és "Van más számuk, mint a 10 kleine Jägermeister?". Nos, kedves kétkedők: igen!
A következő "nagyszínpados" az indie-gitárpop stílus igencsak népszerű művelője, a szigetországi Bloc Party (UK) volt, akik egy hatásos, izgalmas és egy kifejezetten szimpatikus showműsort varázsoltak a Nagyszínpadra, melynek nagyon szép hátteret adott a lemenő Nap. Mondhatnánk, hogy az adott napi utolsó Nagyszínpados fellépő mindig a legjobban várt, de ez nem lenne mindig igaz. Ellenben csütörtökön (sem) férhetett ehhez kétség. Röviddel fél tíz után megindult a "szaszaszaszaszaboszilviszaboszilvi"-s (ld. Sziget-reklám) dallal fémjelzett Fatboy Slim (UK) koncertje. És fokozatosan emelkedett a hangulat, olyannyira, h a Lakodalmas házban is tisztán hallottuk a basszus ütemét és a tömeg őrjöngését.
Az éjjel fél kettőkor a Burn Party Arénában kezdőtt a trance koronázatlan királyának, Armin van Burennek a szettje, amire akkora tömeg gyűlt össze, hogy mi már be sem fértünk a sátorba. Ekkor tudatosult bennünk úgy igazán, hogy ismét a Szigeten vagyunk... és fel kell kötnünk a gatyánkat, ha ezt az őrült tempót bírni akarjuk.... -v- |
