Erdő Péter szentbeszéde Sopronban
Erdő Péter
szentbeszéde Sopronban
Elhangzott az Isteni Megváltóról Nevezett
Nővérek Kongregációja
alapításának 160. évfordulóján Sopronban, 2009.
szeptember 19-én.
(Jn 15,1-17)
Kedves Ünneplő Szerzetesközösség!
Krisztusban Kedves Testvéreim!
1.
Különleges alkalomból gyűltünk ma egybe: az Isteni Megváltóról Nevezett
Nővérek Kongregációja alapításának 160. évfordulóját ünnepeljük. Az
eredeti alapítás Niederbronnban, a mai Franciaország területén történt,
de a 160 évvel ezelőtt keletkezett Kongregáció olyan fontos szolgálatot
végzett és olyan dinamikusan terjedt, hogy hamarosan önálló ágak
sarjadtak belőle. Magyarországon a Soproni Megváltós Nővérek
Kongregációja jött létre, melynek eredendő hivatása az ifjúság nevelése
és a betegek gondozása volt. 1863-ban Simor János még mint győri püspök
kérte a Niederbronni Megváltós Nővérek bécsi házát, hogy küldjenek
nővéreket a soproni árvaház vezetésének ellátására. A nővérek
szolgálata nagy lendülettel indult. Hamarosan más árvaházat is
vállaltak. Mikor pedig 1866-ban a bécsi ház önállóságra jutott és
független kongregációt hozott létre, Simor püspök ugyancsak autonóm
kongregáció alapítását kérte a Győri Egyházmegyében lévő házak számára.
Bár Simor János megelégedett volna független rendtartomány
létrehozásával is, amikor a bécsi nővérek elszakadtak Niederbronntól, a
magyarországi közösségek is megtették ezt a lépést, hiszen anyaházuknak
Bécset tekintették. Zalka János püspök volt az, aki azután a teljesen
önálló szerzeteskongregáció megalapítását befejezéshez segítette.
Amikor ma visszatekintünk a szeretetben és szolgálatban eltelt több
mint másfél évszázadra, keressük azt az evangéliumi ihletet, amely
nemzedékeket lelkesített és amely a maga módján ma is időszerű.
2.
A szőlőről, a szőlőskertről, a szőlőről mint növényről sokat lehet
olvasni az Ószövetségben. Valahogy mindig az üdvösség történetével
kapcsolatban bukkan elő ez a szőlő. Általában az Úr szőlőjének vagy
szőlőskertjének magát a választott népet nevezik, amelynek termésében
az Úr örömét leli.
Jézus ebbe a hagyományba kapcsolódik bele, amikor
a szőlőtőről beszél. De micsoda változás! Ő magát nevezi szőlőtőnek, a
követőit, a hívőket pedig szőlővesszőnek. Tehát ő nem mint gazda, nem
mint külső szemlélő áll szemben azzal a csodálatos folyamattal, ami az
emberben az üdvösségre vezet, ami az emberben az üdvösség
kibontakozását jelenti, hanem benne áll ennek a folyamatnak az
életáramában.
Ő a szőlőtő, mi vagyunk a szőlővesszők, és az Atya
gondozza ezt a kertet. Gondozza, ahogyan olvastuk már a zsoltárokban,
gondozza, ahogy itt olvassuk most az evangéliumban. Lemetszi,
letisztítja az egyes szőlővesszőket. Amelyik nem hoz termést, azt
levágja, letakarítja, amelyik pedig termést hoz, azt letisztítja, hogy
még jobban teremjen. És ebben a tevékenységben az Atya gondoskodó
szeretete nyilvánul meg.
Mert ez az igazság, hogy az isteni élet
bennünk nem egyetlen, egyszeri változás után megmaradandó nyugalmi
állapot. Hanem állandó gondozást igényel. Nem úgy áll a dolog, hogy
egyszer megtér az ember, és utána tehet, amit akar, ő már élete végéig
igaz ember lesz.
Amikor elkezdődött bennünk az isteni élet, vagyis
amikor megkereszteltek minket, gyertyaláng formájában jelképesen
rábízták szüleinkre és keresztszüleinkre, hogy őrizzék és gondozzák ezt
az isteni életet bennünk, hogy ez a gyertyaláng soha ki ne aludjon.
Ebben az értelemben gondozást kíván a hitünk és a kegyelmi életünk.
Hogyan
gondozhatjuk magunkban ezt az életet? Az első, amit mindjárt maga az
evangélium is mond, a gyümölcstermés. Ez a célja, de a legjobb módszere
ennek a gondozásnak. Aki a hitéből fakadó megfelelő cselekedeteket
végez, aki a hit szerint tudja a saját cselekedeteit alakítani, az
gondozza legjobban a hitét. Mert élő folyamat ez. Érezzük újra meg újra
azokat a sugallatokat, azokat az ötleteket, amelyek megmutatják, hogy
mit kellene most hitből és szeretetből mások javára tenni.
És ha
ezeket meghalljuk, megérezzük, és rögtön követjük is, ez visszaigazolja
számunkra a hitet. Ettől erősödik a hitünk, mert élő folyamattá válik
bennünk. Ha azonban elhalasztjuk, azt mondjuk, hogy most sok dolgom
van, majd később törődöm vele, persze, hogy hívő maradok én, de most
nem kívánhatja senki, hogy felforgassam az életemet, akkor lassan
kialszik ez a láng, akkor érzéketlenné válunk, fokozatosan
elhanyagoljuk azokat az isteni sugallatokat, amelyeket kegyelmi éltünk
folyamán újra meg újra tapasztalunk.
Tehát maga a gyümölcstermés a legjobb gondozása ennek a szőlőskertnek.
De
van még más is, ami fontos. Nem önmagától lesz termő ez a szőlővessző,
hanem attól, hogy a szőlőtővel eleven életkapcsolatban van. Jézus a
szőlőtő, vele kell ilyen kapcsolatban lenni. Azt szokták mondani néha:
a kegyelem állapotában vagyok, ha most meghalnék, nem kárhoznék el,
nekem ez elég. Pedig nem elég! Hogy’ volna elég! Nem erről van szó,
hanem arról, hogy minél inkább hatékonyak legyünk, minél több
gyümölcsöt hozzunk.
Ebben pedig a szentáldozás újra meg újra
megerősít bennünket. Ez az az élő kapcsolat, amely minket Jézushoz fűz,
ez az, ami által a szőlővessző a szőlőtőhöz kapcsolódik és sokat terem.
Ha
Jézusnak a szavát hallgatjuk, ha a Szentírást olvassuk, elmélkedünk
róla, ezzel is Jézushoz kerülünk közelebb, ezzel is erősödik vele a
kapcsolatunk.
Ugyanezt a kapcsolatot erősíti, alakítja, fejleszti
hitünket és kegyelmi életünket maga az imádság, a Krisztussal való
személyes beszélgetés.
3. Manapság sokan
hajlamosak a hitet és a lelkiéletet egy szép gondolatnak, felemelő
érzésnek tekinteni csupán. Pedig akkor igazán erős bennünk a hit, akkor
érezzük a Krisztushoz fűződő szeretet boldogságát is, ha ebből a
kapcsolatunkból tettek fakadnak. Az irgalmasság testi és lelki
cselekedeteit a Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma ma újból
felsorolja. A tudatlanok tanítása, a betegek látogatása, ápolása ezek
közé a tettek közé tartozik. És - érdekes módon – az ilyen tevékenység
az, aminek gazdasági nehézségek idején szinte nincs gazdája. Az
oktatás, a szociális gondozás, az egészségügy olyan területek,
amelyekről világszerte főleg azt halljuk, hogy milyen drágák, milyen
nagy terhet jelentenek az államnak, a gazdaságnak. Pedig hát végül is,
minden ellenkező látszattal szemben, az államoknak,
nemzetgazdaságoknak, de még a világgazdaságnak is az egyetlen igazi,
törvényes, erkölcsileg is igazolható célja az emberek boldogsága. Ha a
Földön nem érhető is el teljes boldogság, a méltóbb, jobb életet már
itt elő kell segíteni. Ez pedig sokszor önzetlenséget kíván és
matematikai képletekbe nem foglalható, igazi, áldozatkész szeretetet
követel az emberek részéről. Ennek pedig a legvégső és kiapadhatatlan
forrása maga Krisztus, aki szeretetből életét adta mindnyájunkért. Őt
képviselni, az ő nevében szeretetet sugározni a legszebb keresztényi
hivatás. Olyan hivatás, amely az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek
küldetésében is kifejeződik. Adja Isten, hogy a Nővérek a világon
sokfelé, így hazánkban is áldással gyakorolhassák ezt a hivatásukat
mindannyiunk javára. Amen.
Magyar Kurír
|